Végre itt az április! Végre úgy érezzük, hogy elmúlt a tél. Szeretem a telet, és szívesen húzódom meg egy kis álmodozásra, miközben nézem a hóesést. De márciusra, lássuk be, kicsit megvisel. Márciusban a tavasz a napéjegyenlőségkor érkezik, ahogy az északi féltekén mindenhol; de legalábbis ahol én élek, a tavasz érkezése gyakran hit kérdése! A földön nincs sok bizonyíték.
Áprilisra mindez megváltozik. A rügyek duzzadnak, a tavaszi virágok teljes virágzásban vannak, és a levegő megáld minket az új növekedés csodálatos agyagos illatával, különösen eső után. Az évszak egyik öröme számomra a tavaszi kukucskálók hallgatása, az apró békáké, amelyek ilyenkor elég nagy zajt csapnak.
Kultúránk meghatározó tavaszi szimbólumai (nyuszik, csibék, bárányok, tojások és virágok) legalábbis felületesen a keresztény szimbolikában gyökereznek. Ha kicsit mélyebbre tekintünk vissza, nem nehéz észrevenni, hogy a pogány termékenységi ünnepek kereszténység előtti gyökerei még mindig jelen vannak, még akkor is, ha ennek a ténynek talán nem vagyunk tudatában. A változatosság kedvéért ahelyett, hogy ezeket a szimbólumokat (bármilyen) vallási szemüvegen keresztül vizsgálnánk, vessünk egy pillantást egyszerűen a természet ciklusainak szemszögéből. Ezek a tavaszi szimbólumok mind az újdonság körül forognak: új zöld növekedés, újonnan született állatok, tojások, amelyek arra várnak, hogy a madárfiókák kikaparják a héjukat, és így tovább. Minden újra új. A hosszú tél elmúlt, és az élet megy tovább. Mindenütt frissesség van. A tavasz egyszerűen más érzés. Az energia megváltozott, és mi újra kezdjük. Ez a természet üzenete, és ez a tavaszi ünnepekben is kifejezésre jutott az idők során, számos vallás vallási üzenete mellett.
Ha olvastad a januári, Természetes kezdetek című rovatomat, akkor azt írtam, hogy most van a természetes idő az új év intuitívabb megközelítéséhez. Te is így érzed? Idén tavasszal használd az évszak szimbólumait saját elmélkedéseid kiindulópontjaként. Mi az, ami az életedben készen áll az újrakezdésre? Mit vagy kész elengedni, hagyni, hogy elolvadjon, mint a téli hó? Melyik részed érzi magát gyengédnek és sebezhetőnek, mint egy frissen kikelt kismadár? Győződj meg róla, hogy gyengéden gondoskodsz erről a részedről.
Képzeld el magad, mint egy tavaszi hagymából kibújó virágot, amely a megerősödő fény felé nyúl és növekszik. Meditálj egy darabig ezen a képen. Milyen jelentést fedezhetsz fel a személyes körülményeidre vonatkozóan? Ha már itt tartasz, menj ki egy meditatív sétára. Tegye ezt egy esős napon (esetleg egy kellemes áprilisi záporban) éppúgy, mint egy napsütéses napon. Vigyen magával esernyőt, ha szükséges, és egyszerűen csak élvezze a természet új kezdetét.
Egy új kezdet kézzelfogható megtapasztalása különösen ezekben a nehéz időkben rendkívül hasznos lehet. A természetben semmi sem végleges (kivéve a kihalást!). A természet minden évszakban újrakezdi, újrahasznosítva a tavalyi törmeléket gazdag komposzttá, amelyben valami más terem. A körforgás folytatódik, és semmi sem tart örökké. A gazdasági válságok sem tartanak örökké, ahogy a személyes válságok sem. A tél után jön a tavasz. Fogadja el, és élvezze a szimbólumokat és a tavasz évszakát.