A Melan-A egy korábban meghatározott, melanocita differenciációs antigén, és egy anti-Melan-A egér monoklonális antitestet, az A103-at nemrég fejlesztette ki csoportunk. Ebben a tanulmányban az A103 immunreaktivitását vizsgáltuk formalinban rögzített, paraffinba ágyazott szöveteken, feltárva az A103 potenciálját az áttétes melanoma diagnosztikájában. Hetvenöt metasztatikus melanomát, 10 primer melanomát és 10 jóindulatú melanocitikus naevust vizsgáltunk. Az A103 reaktivitását egy anti-gp100 antitesttel, a HMB-4-gyel hasonlították össze. Az eredmények azt mutatták, hogy minden naevus A103 pozitív volt, és a legtöbb primer melanoma A103 és HMB45 pozitív volt. A 75 áttétes melanomából 61 (81%) A103 pozitív volt, 56 (75%) pedig HMB45 pozitív. A 19 HMB45-negatív lézióból 8 volt A103-pozitív; 14 A103-negatív lézióból 3 volt HMB45-pozitív. Tizenegy áttétes elváltozás, valamint 10 primer melanomából 2 kettős negatív volt. Ezek a negatív esetek főként az orsósejtes és a desmoplasztikus változatokból álltak. A pozitív esetek közül az A103 szignifikánsan nagyobb arányban mutatott homogén festődést, mint a HMB45 (72% versus 52%). Ezenkívül a HMB45 esetében gyakrabban fordult elő 5%-nál kevesebb reaktív tumorsejtet tartalmazó fokális festődés (56-ból 12), mint az A103 esetében (61-ből 5). Ezek az eredmények azt jelezték, hogy az A103 első vonalbeli antitestként használható az áttétes melanoma diagnózisában. Eredményeink azt is kimutatták, hogy az A103 reagált az angiomyolipómával, amelyről ismert, hogy HMB45 pozitív. A normál szövetek közül váratlan A103-reaktivitást figyeltünk meg a mellékvesekéregben, a petefészek granulosa- és theca-sejtjeiben, valamint a here Leydig-sejtjeiben. Ez az A103 immunreaktivitás a nem melanocita eredetű benignus és neoplasztikus szövetekben, amelynek alapja nem világos, szintén potenciális diagnosztikai értékkel bírhat.