A légúti clearance terápiát (ACT) számos környezetben alkalmazzák különböző betegségek esetén. Ezeket az irányelveket egy szisztematikus áttekintésből dolgozták ki azzal a céllal, hogy meghatározzák, hogy a nem farmakológiai ACT alkalmazása javítja-e az oxigenizációt, csökkenti-e a lélegeztetőgépen töltött időt, csökkenti-e az intenzív osztályon való tartózkodást, megoldja-e az atelektázist/konszolidációt és/vagy javítja-e a légzésmechanikát, szemben a szokásos ellátással 3 populációban. A kórházban fekvő, cisztás fibrózisban nem szenvedő felnőtt és gyermek betegek esetében 1) a mellkasi fizioterápia (CPT) nem ajánlott a szövődménymentes tüdőgyulladás rutinszerű kezelésére; 2) az ACT nem ajánlott COPD-s betegeknél rutinszerű alkalmazásra; 3) az ACT megfontolandó COPD-s betegeknél tüneti váladékvisszatartással, a beteg preferenciája, tolerálhatósága és a terápia hatékonysága alapján; 4) az ACT nem ajánlott, ha a beteg képes köhögéssel mobilizálni a váladékot, de hasznos lehet a hatékony köhögési technika oktatása. Neuromuszkuláris betegségben, légzőizomgyengeségben vagy csökkent köhögésben szenvedő felnőtt és gyermek betegek esetében 1) neuromuszkuláris betegségben szenvedő betegeknél köhögéstámogató technikákat kell alkalmazni, különösen, ha a köhögési csúcsáramlás < 270 L/min; CPT, pozitív kilégzési nyomás, intrapulmonális perkusszív lélegeztetés és nagyfrekvenciás mellkasfal-kompresszió nem ajánlható, mivel nincs elegendő bizonyíték. A posztoperatív felnőtt és gyermek betegek esetében 1) az ösztönző spirometria nem ajánlott rutinszerű, profilaktikus használatra a posztoperatív betegeknél, 2) a korai mobilitás és ambuláció ajánlott a posztoperatív szövődmények csökkentése és a légúti tisztulás elősegítése érdekében, 3) az ACT nem ajánlott a rutinszerű posztoperatív ellátásban. Az ACT-vel kapcsolatos, rendelkezésre álló magas szintű bizonyítékok hiánya megfelelően megtervezett tanulmányok megtervezésére és befejezésére kell, hogy ösztönözze e terápiák megfelelő szerepének meghatározását.