Abszolút és relatív
Az abszolút és a relatív a dolgok, folyamatok és a tudás kölcsönös egymásra utaltságára vonatkozó filozófiai kifejezések. Az ‘abszolút’ azt jelenti, hogy független, állandó és nem minősíthető. A “relatív” azt jelenti, hogy részleges vagy átmeneti, a körülményektől vagy a szemléletmódtól függő. A dialektika számára az Abszolútum csak a megértés különböző relatív szakaszain átívelő teljes mozgás, de a megismerés fejlődése soha nem ér véget, tehát az abszolútum relatív. Azonban még egy relatív igazság is tartalmazhat mégis valamilyen szemcsét a teljes abszolút igazságból, tehát a relatívban is van abszolút. Az észlelés a megfigyelőhöz képest relatív, de az objektív világ létezése abszolút.
Hegel az Abszolútum különböző “definícióit” arra használta, hogy jellemezze az egymást követő filozófiai álláspontokat, amelyek az Abszolútum eszméjének fejlődése során valójában relatívnak bizonyultak.
További olvasmányok: Hegel: “A Létben minden közvetlen, a Lényegben minden relatív” és Abszolút és relatív. Einstein: Special and General Theory of Relativity.”
Az Abszolút Idea
Az “Abszolút Idea” egyszerre csúcspontja és alapja Hegel filozófiai rendszerének. Magába foglalja a Logikának minden hozzá vezető szakaszát; ez a fejlődés folyamata annak minden szakaszával és átmenetével együtt. Az Abszolút Idea vagy “Világszellem” Hegel számára ugyanolyan szerepet játszik, mint egy istenség: “A történelem az Idea, amely az események formájába öltözik” (A jog filozófiája, 346. §), Marx pedig elutasítja minden ilyen fogalom szükségességét, mivel a történelem az emberek terméke, és nem fordítva. Az “abszolút igazsághoz” hasonlóan az Abszolút Idea megismerése is elérhetetlen eszmény, amely a Természet egészét képviseli, amely addig a pontig fejlődött, hogy tudatában van önmagának, vagy a Természet fogalma, amely a konkrétság olyan fokára fejlődött, hogy “visszatért önmagához” – a világ abszolút átfogó, gyakorlati és konkrét fogalma.
Hegel az Abszolút Ideát “az elméleti Idea és a gyakorlati Idea egységeként” határozza meg. Az Elméleti Idea a világ vagy a tárgy befejezett Fogalma vagy konkrét fogalma; a Gyakorlati Idea az ezt a fogalmat kifejező tevékenység (gyakorlat); a kettő egysége teljesen “tudatos gyakorlatot” jelent, az emberek saját természetükkel való igaz összhangban cselekszenek.”
További olvasmányok: Hegel kifejtése a Rövid logikában vagy a Logika tudományában, vagy Lenin jegyzetei a Logika tudományához. Lásd még A jog filozófiáját és Marx megjegyzéseit az abszolút tudásról a Hegel dialektikájának kritikájában.
Abszolút és relatív többletérték
Az abszolút többletérték az a többletérték, amely a munkanap hosszának növelésével, tehát a munkaidő többletének növelésével keletkezik.
Relatív többletérték az a többletérték, amely a bérek csökkentésével vagy a megélhetési költségek mérséklésével keletkezik, így csökkentve a dolgozók Szükséges munkaidejét a kivont többletérték arányában.
Az abszolút igazság
A kifejezést mindig becsmérlő értelemben használják, mivel nem létezhet véges kifejezésre képes abszolút igazság. Lásd: Abszolút & Relatív. Lásd még dogmatizmus, relativizmus és szkepticizmus.
Absztrakt és konkrét
Az absztrakt és konkrét a fogalmi tudás kialakításával foglalkozó filozófiai fogalmak. Annak megértése, hogy mit értünk “absztrakt” és “konkrét” alatt, elengedhetetlen a dialektika értelmezéséhez. Hegel és Marx számára az absztrakt és a konkrét közötti ellentét NEM az eszme és a valóság közötti ellentétet jelenti. Sokkal inkább “A konkrét fogalom sok absztrakció kombinációja”. Egy fogalom, mint például egy szám vagy egy definíció, nagyon is absztrakt, mert csak egyet jelöl a milliónyi szempont közül, amelyekkel egy konkrét dolog rendelkezik, vagy egy vadonatúj eszme, amely még nem halmozott fel árnyalatokat és asszociációkat. A fogalmak annál konkrétabbak, minél több kapcsolatuk van. Ha azt mondjuk, hogy “A brit munkásosztály azok, akik bérért dolgoznak és az Egyesült Királyságban élnek”, akkor egy nagyon elvont fogalmat alkottunk. Konkrétabbá tenni azt azt jelenti, hogy megmutatjuk a sok aspektusát; megmutatjuk keletkezésének és fejlődésének történelmi körülményeit, a világ állapotát, amelyben kialakult stb.
Vö. Marx A politikai gazdaságtan módszeréről, Geoff Pilling magyarázata a módszerről, Hegel Az azonnali vagy intuitív tudás az “elvont egyetemesről” és A tudás az elvontból halad a konkrét felé.
Vö. Hegel A fogalomról és az absztrakt általánosságról és az Immediate or Intuitive Knowledge.
Abrakt jog
Abrakt jog Hegel Jogfilozófiájának első fejezete: “egy szubjektum eredendően egyetlen akarata” a külső világgal szemben. “Ezért a jog imperatívusza a következő: “Légy személy és tisztelj másokat személyként.” Hegel így magyarázza, hogy a joggal való rendelkezés a személyiség gyökere; egy “dolognak, mint akarat nélküli valaminek, nincsenek jogai az értelem és az akarat szubjektivitásával szemben.”
A jog legalapvetőbb kifejeződése Hegel szerint a jognak a dolog formájában, azaz a Tulajdon és a birtoklás formájában való partikularitás megadása.
További olvasmányok: A jog filozófiája és az objektív szellem.