Az AB-toxinok kétkomponensű fehérjekomplexek, amelyeket számos patogén baktérium választ ki. A III. típusú toxinok közé sorolhatók, mivel a sejtek belső működését zavarják. AB-toxinoknak nevezik őket komponenseik miatt: az “A” komponens általában az “aktív” rész, a “B” komponens pedig általában a “kötő” rész. Az “A” alegység enzimaktivitással rendelkezik, és a membránhoz kötött transzportáló “B” alegység konformációs változását követően kerül a gazdasejtbe. Ezek a fehérjék két független polipeptidből állnak, amelyek megfelelnek az A/B alegységrészeknek. Az enzimkomponens (A) az oligomer kötő/transzlokációs fehérje (B) által termelt endoszómákon keresztül jut be a sejtbe, és a monomer G-aktin ADP-ribozilációja révén megakadályozza az aktin polimerizációját.
| ADPrib_exo_Tox | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
az iota- enzimkomponens kristályszerkezete.toxin a clostridium perfringensből nadh
|
||||||
| Identifiers | ||||||
| Symbol | ADPrib_exo_Tox | |||||
| Pfam | PF03496 | |||||
| Pfam klán | CL0084 | |||||
| InterPro | IPR003540 | |||||
| SCOP2 | 1giq / SCOPe / SUPFAM | |||||
| A rendelkezésre álló fehérjeszerkezetek: | Pfam | PDB | PDBsum | |||
| Binary_toxB | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
A lépfene-toxin védőantigén heptamer prepore kristályszerkezete
|
||||||
| Identifiers | ||||||
| Symbol | Binary_toxB | |||||
| Pfam | PF03495 | |||||
| InterPro | IPR003896 | |||||
| SCOP2 | 1acc / SCOPe / SUPFAM | |||||
| TCDB | 1.C.42 | |||||
| A rendelkezésre álló fehérjeszerkezetek: | Pfam | PDB | PDBsum | |||
Példák az AB toxin “A” komponensére: C. perfringens iota toxin Ia, a C. botulinum C2 toxin CI és a Clostridium difficile ADP-ribozil-transzferáz. Más homológ fehérjéket találtak a Clostridium spiroforme-ban.
Az AB-toxin “B” komponensére példa a Bacillus anthracis védő antigén (PA) fehérje, A B. anthracis három toxinfaktort választ ki: a védő antigént (PA), az ödémafaktort (EF) és a halálos faktort (LF). Mindegyik egy ~80kDa nagyságú termolabilis fehérje. A PA alkotja az exotoxin “B” részét, és lehetővé teszi az “A” rész (amely EF-ből vagy LF-ből áll) átjutását a célsejtekbe. A PA fehérje a teljes anthrax toxin központi részét képezi, és az “A” részt transzlokálja a gazdasejtekbe, miután heptamerré áll össze a membránban.
A diftéria toxin szintén egy AB toxin. A fehérjeszintézist gátolja a gazdasejtben az eukarióta elongációs faktor 2 foszforilációján keresztül, amely a fehérjeszintézis egyik alapvető összetevője. A Pseudomonas aeruginosa exotoxin A egy másik példa az AB-toxinra, amely az eukarióta elongációs faktor 2-t veszi célba.
Az AB5 toxinokat általában az AB-toxinok egyik típusának tekintik, amelyeket B pentamerek jellemeznek. Ritkábban az “AB-toxin” kifejezést használják a B komponens monomer jellegének hangsúlyozására.
Az AB-toxinok kétfázisú hatásmechanizmusa különösen érdekes a rákterápiás kutatásokban. Az általános elképzelés az, hogy a meglévő toxinok B komponensét úgy módosítják, hogy az szelektíven kötődjön a rosszindulatú sejtekhez. Ez a megközelítés ötvözi a rákellenes immunterápia eredményeit az AB-toxinok magas toxicitásával, ami a kiméra fehérje gyógyszerek új osztályát, az úgynevezett immunotoxinokat hozza létre.