ABA és autizmus

Mi az ABA?

A viselkedéselemzés a viselkedés tudományos vizsgálata. Az alkalmazott viselkedéselemzés (ABA) a viselkedéselemzés tanulási és motivációs elveinek, valamint az ezekből az elvekből levezetett eljárásoknak és technológiáknak a társadalmi jelentőségű problémák megoldására történő alkalmazása. Több évtizedes kutatás igazolta az ABA-n alapuló kezeléseket.

A Maine Administrators of Services for Individuals with Disabilities (MADSEC) Autism Task Force (2000) jelentése tömör leírást ad, amelyet egy független szakértői testület állított össze:

Az elmúlt 40 évben több ezer publikált kutatási tanulmány dokumentálta az ABA hatékonyságát széles körben:

• Populációk (mentális betegségben, fejlődési rendellenességben és tanulási zavarokban szenvedő személyek),
• Közreműködők (szülők, tanárok és személyzet),
• Feltételek (iskolák, otthonok, intézmények, csoportos otthonok, kórházak és üzleti központok), és
• Viselkedések (nyelvi, szociális, tanulmányi, szabadidős és funkcionális életkészségek, agresszió, önsértő, ellenzéki és sztereotip viselkedések)

Az ABA a tanuláselmélet elvein alapuló beavatkozások szisztematikus alkalmazásának folyamata a szociálisan jelentős viselkedések jelentős mértékű javítása érdekében, és annak bizonyítása, hogy az alkalmazott beavatkozások felelősek a viselkedés javulásáért (Baer, Wolf & Risley, 1968; Sulzer-Azaroff & Mayer, 1991). A CARD®-ban az ABA jól megalapozott elvein alapuló minden megfelelő tanítási megközelítést alkalmaznak.

Diszkrét próbatanítás

A diszkrét próbatanítás (DTT) egy olyan speciális ABA tanítási stratégia, amely lehetővé teszi a tanuló számára, hogy komplex készségeket és viselkedéseket sajátítson el úgy, hogy először a célzott készség részkomponenseit sajátítja el. Ha például meg szeretnénk tanítani egy személyt arra, hogy kérjen egy kívánt interakciót, mint például “játszani akarok”, akkor először megtaníthatjuk e készség részkomponenseit, például a kérés egyes szavaiból álló egyes hangokat, vagy az élvezetes szabadidős tevékenységek “játékként” való megjelölését. A viselkedéselemzés elvein alapuló tanítási technikák alkalmazásával a tanuló fokozatosan képes lesz az összes részkészséget önállóan elvégezni. Amint az egyes komponenseket elsajátították, összekapcsolják őket, hogy lehetővé tegyék a megcélzott komplex és funkcionális készség elsajátítását. Ez a módszertan rendkívül hatékony az alapvető kommunikációs, játék-, motoros és mindennapi életvezetési készségek tanításában.

Kezdetben az autizmussal élő egyéneknek szóló ABA programok csak a DTT-t használták, és a tanterv a fent említett alapkészségek tanítására összpontosított. Az ABA programok azonban, mint például az Autizmus és Kapcsolódó Rendellenességek Központjában (CARD®) megvalósított program, folyamatosan fejlődnek, nagyobb hangsúlyt fektetve a megtanult készségek általánosítására és spontaneitására. Ahogy a betegek fejlődnek és egyre összetettebb szociális készségeket fejlesztenek, a szigorú DTT megközelítés átadja a helyét az egyéb komponenseket is tartalmazó kezeléseknek.

Kifejezetten a DTT-nek számos gyengesége van, többek között az, hogy a DTT-t elsősorban a tanár kezdeményezi, a megfelelő viselkedés fokozására használt megerősítők általában nem kapcsolódnak a célválaszhoz, és gyakran előfordulhat a bemagolt válaszadás. Ezenkívül az olyan területek hiányosságait is kezelni kell, mint az érzelmi megértés, a perspektívaválasztás és más végrehajtó funkciók, például a problémamegoldó készségek, és a DTT megközelítés nem a leghatékonyabb eszköz erre.

Bár a DTT módszertana szerves részét képezi az ABA-alapú programoknak, a komplexebb készségek kezelésére más, a viselkedéselemzés elvein alapuló tanítási stratégiák, például a természetes környezet tréning (NET) is alkalmazhatók. A NET kifejezetten a DTT fent említett gyengeségeit kezeli, mivel minden készséget természetesebb környezetben, “játékosabb módon” tanítanak. Ráadásul a megfelelő válaszadás fokozására használt megerősítők mindig közvetlenül a feladathoz kapcsolódnak; pl. az egyénnek megtanítják, hogy kimondja egy preferált tárgy, például egy “autó” szavát, és megerősítőként hozzáférést kap az autóhoz a helyes válaszadás függvényében. A NET csak egy példa az átfogó ABA-alapú programban alkalmazott különböző tanítási stratégiákra. A szigorú DTT-ben jellemzően nem szereplő egyéb megközelítések közé tartoznak a hibamentes tanítási eljárások és a fluenciaalapú oktatás (FBI).

Baer, D., Wolf, M., & Risley, R. (1968). Az alkalmazott viselkedéselemzés néhány aktuális dimenziója. Journal of Applied Behavior Analysis, 1, 91 – 97.
Baer, D., Wolf, M., & Risley, R. (1987). Az alkalmazott viselkedéselemzés néhány még mindig aktuális dimenziója. Journal of Applied Behavior Analysis, 20, 313 – 327.
Maine Administrators of Services for Children with Disabilities (MADSEC) (2000). Report of the MADSEC Autism Task Force.
Myers, S. M., & Plauché Johnson, C. (2007). Az autizmus spektrumzavarral küzdő gyermekek kezelése. Pediatrics, 120, 1162-1182.
National Academy of Sciences (2001). Az autizmussal élő gyermekek oktatása. Commission on Behavioral and Social Sciences and Education.
New York State Department of Health, Early Intervention Program (1999). Klinikai gyakorlati útmutató: Jelentés az ajánlásokról: Autizmus / pervazív fejlődési zavarok: Assessment and Intervention for Young Children (Age 0-3 years).
Sulzer-Azaroff, B. & Mayer, R. (1991). Viselkedéselemzés a tartós változásért. Fort Worth, TX: Holt, Reinhart & Winston, Inc.
U.S. Department of Health and Human Services (1999). Mentális egészség: A Surgeon General jelentése. Rockville, MD: U.S. Department of Health and Human Services, Substance Abuse and Mental Health Services Administration, Center for Mental Health Services, National Institutes of Health, National Institute of Mental Health.

Reliable Measurement

ABA is an objective discipline. Az ABA a megfigyelhető viselkedés megbízható mérésére és objektív értékelésére összpontosít. A megbízható mérés (RM) megköveteli a viselkedések objektív meghatározását. Az olyan homályos fogalmakat, mint a düh, a depresszió, az agresszió vagy a hiszti, megfigyelhető és számszerűsíthető fogalmakkal határozzák újra, így gyakoriságuk, időtartamuk vagy más mérhető tulajdonságaik közvetlenül rögzíthetők (Sulzer-Azaroff & Mayer, 1991). Például az egyén agresszív viselkedésének csökkentésére irányuló cél az “agressziót” a következőképpen definiálhatja: “harapási, karmolási, csípési vagy hajhúzási kísérletek, epizódok vagy előfordulás (mindegyik 10 másodperces időközzel)”. A “társas interakció kezdeményezése kortársakkal” a következőképpen definiálható: “egy osztálytársra nézni és megfelelő üdvözlést verbalizálni.”

Az ABA beavatkozások megkövetelik azoknak az eseményeknek a bemutatását, amelyek a viselkedés előfordulásáért vagy elmaradásáért felelősek. Az ABA olyan elemzési módszereket alkalmaz, amelyek meggyőző, reprodukálható és koncepcionálisan értelmes demonstrációkat eredményeznek arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet konkrét viselkedésváltozásokat elérni (Baer & Risley, 1987). Ráadásul ezeket a viselkedéseket releváns környezetben, például iskolában, otthon és a közösségben értékelik. Az ABA-módszereken alapuló programok lényeges eleme az egyedi kísérleti tervezés alkalmazása az egyénre szabott beavatkozások hatékonyságának értékelésére.

Ez a folyamat a következő komponenseket tartalmazza:

• A zavaró viselkedés vagy viselkedési készséghiány kiválasztása;
• A célok és célkitűzések meghatározása;
• A célviselkedések mérési módszerének megállapítása;
• A jelenlegi teljesítményszintek értékelése (alapszint);
• A beavatkozások tervezése és végrehajtása, amelyek új készségeket tanítanak és/vagy csökkentik a zavaró viselkedéseket;
• A célviselkedések folyamatos mérése a beavatkozás hatékonyságának megállapítása érdekében; és
• A beavatkozás hatékonyságának folyamatos értékelése, szükség szerinti módosításokkal a beavatkozás hatékonyságának és eredményességének fenntartása és/vagy növelése érdekében (MADSEC, 2000, p. 21-23).

Amint azt a MADSEC-jelentés fentebb leírja, az ABA-n alapuló kezelési megközelítések ma már az autizmussal élő személyek terápiás és oktatási beavatkozásainak arany standardjának számítanak. Az autizmussal élő egyének ABA kezelését támogató nagyszámú tudományos bizonyíték arra késztetett számos más független testületet, hogy támogassa az ABA hatékonyságát, beleértve az Egyesült Államok főorvosát, New York állam egészségügyi minisztériumát, a Nemzeti Tudományos Akadémiát és az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémiát (a forrásokat lásd az alábbi hivatkozási listában).

Társadalmilag jelentős viselkedések

A “társadalmilag jelentős viselkedések” közé tartoznak az olvasás, a tanulmányok, a szociális készségek, a kommunikáció és az adaptív életviteli készségek. Az “adaptív életvezetési készségek” közé tartoznak a durva- és finommotoros készségek, az étkezés és ételkészítés, a WC-használat, az öltözködés, a személyes öngondoskodás, a háztartási készségek, az idő és pontosság, a pénz és érték, az otthon és a közösségben való tájékozódás és a munkakészségek.

ABA módszereket legalább hatféleképpen alkalmaznak az autista személyek támogatására:

• A viselkedések fokozására (pl, megerősítő eljárások a feladaton belüli viselkedés vagy a szociális interakciók növelésére);
• Új készségek megtanítására (pl. szisztematikus oktatás és megerősítő eljárások a funkcionális életkészségek, kommunikációs készségek vagy szociális készségek tanítására);
• A viselkedés fenntartására (pl., önkontroll és önellenőrzési eljárások tanítása a munkával kapcsolatos szociális készségek fenntartása és általánosítása érdekében);
• A viselkedés általánosítása vagy átvitele egyik helyzetből vagy válaszból a másikba (pl., az erőforrásszobában végzett feladatok elvégzéséről a normál osztályteremben való ugyanolyan jó teljesítményre);
• A zavaró viselkedések előfordulási körülményeinek korlátozása vagy szűkítése (pl. a tanulási környezet módosítása); és
• A zavaró viselkedések csökkentése (pl. önkárosítás vagy sztereotípia).