Abaddon vagy Abaddon (héberül: אֲבַדּוֹן, ‘Ǎḇaddōn), valamint Apollyon (görögül: Ἀπολλύων, Apollyon) a Bibliában említett angyali lény héber és görög neve. Egy hely megjelölésére is használják.Az Ószövetségben az abaddon egy kifürkészhetetlen mélységre utal, általában a halottak világával, a Sehollal (שאול = sheol).Az Újszövetségben, a Jelenések könyvében Abaddon egy angyal neve, akit a sáskák seregének királyaként írnak le. A szövegben (Jelenések 9; 11) a neve közvetlenül a héberből van átírva görög betűkkel: “… akinek a neve héberül Abaddon” (Ἀβαδδδὼν), majd lefordítva: “amely görögül Apollyon” (Ἀπολλλύων). A Vulgata a szöveghez a (görögül szükségtelen) megjegyzést fűzi: “… latinul; Pusztító” (Exterminans).
Apolion (fent) John Bunyan Pilgrim’s Progress című művében harcol Christiannal.
Egyik szerző szerint Abaddon a sötétség birodalmának egyik legfontosabb hadvezére lenne. Vagy éppen ellenkezőleg, Isten képviselője, akinél a mélység kulcsa van, és aki vezeti a sáskajárást, amelyet Isten ellenségei ellen indítanak majd a végidőkben:
A sáskák megjelenése olyan volt, mint a háborúra felkészített lovak; fejükön olyan volt, mintha aranykoronák lettek volna, arcuk olyan volt, mint az emberi arc, hajuk olyan volt, mint az asszonyoké, és fogaik olyanok voltak, mint az oroszlánok fogai; olyan mellvértjeik voltak, mint a vas mellvértek, és szárnyaik zaja olyan volt, mint sok harcba induló lovas szekér zaja; farkuk volt, mint a skorpióknak, és fullánkjaik is voltak, és a farkukban volt hatalmuk, hogy öt hónapig bántsák az embereket. És királyuk a mélység angyala, akinek a neve héberül Abaddon, görögül pedig Apollyon.Rev 9:7-11
A Tórában a pusztulás helyeként szerepel, שאול, sheol, amelynek jelentése szó szerint “a pusztulás helye” vagy a halottak birodalma. Jób könyvében úgy jelenik meg, mint a megszemélyesített halál.