(Learn how and when to remove this template message)
Abaia egy hatalmas, mágikus angolna a melanéz mitológiában.
A melanéz mitológia szerint az Abaia egy olyan nagy angolnafajta, amely a Fidzsi-, Salamon- és Vanuatu-szigetek édesvízi tavainak alján él. Az Abaia állítólag a tó minden élőlényét a gyermekének tekinti, és dühösen védi őket mindenkitől, aki bántaná vagy megzavarná őket. Azt mondják, hogy aki elég bolond ahhoz, hogy megpróbáljon halat fogni az Abaia-t tartalmazó tóból, azt azonnal elönti egy nagy hullám, amelyet az Abaia hatalmas farkának csapkodása okoz.
A legenda egy másik változata szerint, ha valaki kárt tesz egy, az Abaia otthonában élő lényben, az Abaia hatalmas esőzést okoz, amely elárasztja a földet és megfojtja azokat, akik a kárt okozták. E képesség egyik példáját a következő történet szemlélteti:
Egy nap egy ember felfedezett egy tavat, amelyben sok hal volt, és a tó fenekén egy varázslatos angolna élt, de az ember nem tudott róla. Sok halat fogott, és másnap visszatért a faluja népével, akiknek elmesélte a felfedezését, és ők is nagy sikerrel jártak, sőt egy asszony még a tó mélyén lakó nagy angolnát, Abaiát is megfogta, bár az elmenekült előle.Abaia pedig megharagudott, hogy kifogták a halát, és hogy őt magát is elfogták, ezért azon az éjszakán nagy esőt okozott, és a tó vize is megemelkedett, és az összes ember megfulladt, kivéve egy öregasszonyt, aki nem evett a halból, és aki egy fára menekült.
Noha úgy tűnik, hogy az Abaia varázsereje az emberi képzelet és az ismeretlentől való félelem mellékterméke, felmerült, hogy az Abaia-legenda talán az e távoli tavak fenekén élő, ténylegesen fel nem fedezett óriás angolnafajjal való találkozásokból eredhetett.