Az 1970-es évek kereskedelmileg legsikeresebb popegyüttese, az ABBA tette Svédországot a zene Mekkájává, és évtizedekig befolyásolta a pop hangzását. Hivalkodó divatérzékükkel és kétpáros tagságukkal a kvartett a popkultúra ikonjaivá is váltak. Azonban az 1973-as Ring Ring című debütáló albumuk dalaiban bemutatott jellegzetes harmóniáik és bonyolult produkciójuk (a folk, a pop, a rock és még a klasszikus zene ötvözése) volt az, ami számtalan rajongót szerzett nekik. Ez a hangzás hozta meg az első svéd győzelmet az Eurovízión 1974-ben a “Waterloo”-val, a második albumuk címadó dalával, amely Európa-szerte a slágerlisták élére került, míg az Egyesült Államokban a top tízbe. Az ABBA 1976-ban a “Dancing Queen” című dallal, amely szintén világsikert aratott, első lett az Egyesült Államokban. A 80-as évek elején folyamatosan jöttek a slágerek, köztük az 1978-as “Take a Chance on Me” és az 1980-as drámai ballada, a “The Winner Takes It All”. Bár az ABBA 1982-ben ideiglenesen feloszlott, a népszerű válogatásoknak és az 1999-es Mamma Mia! című, Tony-díjra jelölt, számos slágerükön alapuló jukebox-musical sikerének köszönhetően még évtizedekig a popkultúra tudatában maradtak. A filmet 2008-ban Meryl Streep főszereplésével filmvászonra adaptálták, a Grammy-jelölt filmzene pedig a Billboard 200-as lista első helyére került. A film folytatásaként készült Mamma Mia! Here We Go Again című film 2018-ban. Ebben az évben a zenekar újra összeállt, hogy több mint 30 év után először dolgozzanak dalokon.
Az ABBA eredete 1966-ra nyúlik vissza, amikor Benny Andersson billentyűs és énekes, a Hep Stars nevű népszerű beategyüttes egykori tagja először állt össze Bjorn Ulvaeus gitárossal és énekessel, a Hootenanny Singers nevű folk-rock egység vezetőjével. A két előadó elkezdett együtt dalokat komponálni, valamint session és produceri munkát végezni a Polar Music/Union Songs kiadóvállalatnak, amely Stig Anderson tulajdonában volt, aki maga is termékeny dalszerző volt az ’50-es és ’60-as években. Ezzel egy időben Andersson és Ulvaeus is dolgozott a saját barátnőjükkel közös projekteken: Ulvaeus kapcsolatba került Agnetha Faltskog énekesnővel, egy olyan előadóval, akinek nemrég volt egy első számú svéd slágere, az “I Was So in Love”, míg Andersson Anni-Frid Lyngstaddal, egykori jazzénekesnővel kezdett el találkozgatni, aki egy országos tehetségkutató verseny megnyerésével vált híressé.
1971-ben Faltskog színházi munkába merészkedett, és elvállalta Mária Magdolna szerepét Andrew Lloyd Webber Jézus Krisztus Szupersztár című svéd produkciójában; a musical “Don’t Know How to Love Him” című dalának feldolgozása jelentős sláger lett. A következő évben Andersson és Ulvaeus duója hatalmas nemzetközi sikert aratott a “People Need Love” című dallal, amelyben Faltskog és Lyngstad vokálozott. A lemez sikere miatt meghívást kaptak az 1973-as Eurovíziós dalverseny svédországi fordulójára, ahol a nehézkes Bjorn, Benny, Agnetha & Frida név alatt a “Ring Ring Ring” című dallal indultak, amely rendkívül népszerűnek bizonyult a közönség körében, de a zsűri szavazatai alapján csak a harmadik helyen végzett.
A következő évben, átkeresztelve ABBA-ra (Stig Anderson javaslata és a tagok keresztneveinek rövidítése), a kvartett a “Waterloo” című kislemezt nyújtotta be, és ők lettek az első svéd fellépők, akik megnyerték az Eurovíziós versenyt. A lemez sok nemzetközi sláger közül az elsőnek bizonyult, bár az együttes a kezdeti siker után visszaesett, mivel a következő kislemezek nem kerültek fel a listákra. 1975-ben azonban az ABBA kiadta az “S.O.S.”-t, amely nemcsak Amerikában és Nagy-Britanniában, hanem a nem angol nyelvű országokban, például Spanyolországban, Németországban és a Benelux államokban is sikert aratott, ahol az együttes sikere meglehetősen példátlan volt. Ezután slágerek sora következett, köztük a “Mamma Mia”, a “Fernando” és a “Dancing Queen” (az ABBA egyetlen amerikai listavezetője), amelyek tovább csiszolták buja, lendületes hangzásukat. 1976 tavaszán már készen álltak első Greatest Hits-gyűjteményük kiadására.
Az ABBA népszerűsége 1977-ben is folytatódott, amikor a “Knowing Me, Knowing You” és a “The Name of the Game” egyaránt uralta az étert. Az együttes szerepelt az ABBA című játékfilmben is: The Movie című filmben, amelyet 1978-ban mutattak be. Abban az évben Andersson és Lyngstad összeházasodtak, akárcsak Ulvaeus és Faltskog 1971-ben, bár az utóbbi pár néhány hónappal később különvált; valójában a romantikus szenvedés volt a témája a kvartett következő LP-jének, az 1979-es Voulez-Vous-nak számos dalának. Nem sokkal az 1980-as Super Trouper megjelenése után Andersson és Lyngstad is elváltak, ami tovább feszítette a csapat dinamikáját. A következő évben kiadott The Visitors volt a korszak utolsó új ABBA-anyagot tartalmazó LP-je, és a négyes hivatalosan is feloszlott, miután 1982 decemberében megjelent az “Under Attack” című kislemezük.
Bár a csoport minden tagja hamarosan új projektekbe kezdett — Lyngstad és Faltskog is kiadott szóló LP-t, míg Andersson és Ulvaeus Tim Rice-szal dolgozott együtt a Chess című musicalen — egyik sem bizonyult olyan sikeresnek, mint a csoport korábbi munkái, főleg azért, mert a világ nagy részén, különösen Európában és Ausztráliában, az ABBA-jelenség soha nem múlt el. Újracsomagolt slágergyűjtemények és élő gyűjtemények még jóval az együttes megszűnése után is a slágerlistákon szerepeltek, és új előadók rendszeresen hivatkoztak a kvartett inspirációjára: míg a brit Erasure dance duó egy ABBA-szerű feldolgozásgyűjteményt adott ki, addig a Bjorn Again nevű ausztrál együttes ABBA-imitátorként aratott sikert. 1993-ban a “Dancing Queen” a U2 “Zoo TV” turnéjának egyik alapdarabja lett – Andersson és Ulvaeus még az ír szupersztárokhoz is csatlakozott a stockholmi színpadon -, míg az 1995-ös Muriel’s Wedding című film, amely egy magányos ausztrál lányt ábrázolt, aki az ABBA zenéjében keres menedéket, segített az együttes munkásságát a mozilátogatók és zenerajongók új generációjának figyelmébe ajánlani.
1997-ben Judy Craymer színházi producer megbízta Catherine Johnson drámaírót/forgatókönyvírót, hogy írjon egy zenés színházi bemutatót az ABBA dalaiból. Az együttes tagjai részt vettek a Mamma Mia! kidolgozásában, amelyet 1999 áprilisában mutattak be a West Enden. Egy évvel később a darabot a legjobb új musicalnek járó Olivier-díjra jelölték. A Broadway-bemutató 2001 októberében következett, ami öt Tony-jelölést eredményezett, köztük a legjobb musical, a legjobb könyv (Johnson) és a legjobb hangszerelés (Andersson, Ulvaeus és Martin Koch) díját. A filmváltozat többek között Amanda Seyfried és Meryl Streep főszereplésével 2008 közepén került a mozikba, a hozzá tartozó soundtrack pedig több mint egy tucat országban, köztük az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is listavezető lett. 2010-ben az ABBA-t Barry és Robin Gibb beiktatta a Rock and Roll Hall of Fame-be.
Közel 14 éves futás után 2015 szeptemberében zárult be a Mamma Mia! eredeti Broadway-produkciója. A következő januárban az ABBA mind a négy tagja részt vett a Mamma Mia! The Party című előadáson Stockholmban. Abban a júniusban volt Andersson és Ulvaeus első találkozásának 50. évfordulója. A 2008-as film legtöbb szereplőjével visszatérve a folytatás, a Mamma Mia! Here We Go Again című film 2018-ban került világszerte a mozikba. A filmzene a Billboard 200-as lista harmadik helyére került, és olyan távoli helyeken vezette az albumlistákat, mint az Egyesült Királyság, Ausztrália és Görögország. Ez idő tájt az újraegyesült ABBA visszatért a stúdióba, hogy elkezdjen dolgozni az első anyagukon több mint 30 év után.