Az ‘Ain al-Hayat mecset prédikátoraként elítélte az egyiptomi társadalmi viszonyokat és az iszlám mozgalom elnyomását. Ez nem akadályozta meg abban, hogy kifejezetten spirituális életszemlélettel rendelkezzen, amit beszédei is tükröznek. A Nasszer-rezsim alatt disszidensként nem volt hajlandó jóváhagyni a kormány által Szajjid Qutb kivégzését, illetve nem volt hajlandó az iszlám és a szocializmus összeegyeztethetőségét állítani. Az Anvar Szadat-rezsim alatt (1970-1981) a hivatalos média bojkottálta, de prédikációinak kazettás kazettáit széles körben terjesztették Egyiptomban és az arab világban. Kishk a modern bürokratikus állammal szemben álló politikai nézeteket vallott, és beszédeiben a személyes és magánjámborságot hangsúlyozta.
Házassági törvénySzerkesztés
Kishk támadta az egyiptomi szekularistákat a “személyes statútum” (al-ahwal al-shakhsiyya) “eltörlése” miatt. Ez a házastársi kapcsolatokról szóló törvény (44/1979) elfogadására utalt, amely előírta a férfiaknak, hogy tájékoztassák a feleségüket, ha egy másik nőt vettek feleségül. “Az új törvény értelmében, ha az első feleség tiltakozott, azonnal válást kérhetett, és megőrizte a jogot, hogy a férje otthonában éljen, amíg gyermekeik el nem érik a nagykorúságot. Ezt a törvényt a Szociális Ügyek Minisztériumának hivatala és az Al-Azhar tudósokból álló bizottság dolgozta ki, és kiváltotta Kishk és más sejkek “dühét”, akik szerint ez “ellentétes a saríával”.
Nagyobb dzsihádSzerkesztés
Kishk szerint a nagyobb dzsihád egy folyamatos küzdelem, amelynek célja az ember alantas természetének leigázása és Allah erkölcsi normáihoz való igazodása. Ez az alapja a személyes erkölcsi fejlődésnek, a jámbor és emberbaráti aktivizmus megteremtésének, az igazságosság és a jólét előmozdításának a társadalomban, miközben küzd a tudatlanság, az igazságtalanság és az elnyomás ellen. E nagyobb dzsihád eredményeként – mondja Kishk – az iszlám “meggyógyítja azokat a társadalmakat, amelyek követik útmutatását, és amelyek a felébredt lelkiismeretre és a hit fénye által megvilágított szívekre épülnek”.”
Naguib MahfouzSzerkesztés
Kishk “Válaszunk az Allee gyermekeire” című írásában támadja Naguib Mahfouz egyiptomi író vitatott regényét, amiért az “sérti a muszlim szent hitet” és “az egyistenhitet felváltja a kommunizmus és a tudományos materializmus”.Mahfouz 1988-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat (az egyetlen arab, aki valaha is elnyerte ezt a díjat), de számos megújhodáspárti prédikátor (például Omar Abdul-Rahman) széles körben gyalázta egyik “legismertebb művéért” (A Gebelawi gyermekei).