Abjatár volt az egyetlen a papok közül, aki megmenekült Saul (uralkodott i. e. 1020-1000 körül) nóbi mészárlásából, amikor Saul parancsára megölték apját és a nóbi papokat. Dávidhoz (uralkodott i. e. 1003-970 körül) menekült Keilába, magával vitte az efódot és más papi ruhadarabokat (1Sámuel 22:20 f., 23:6, 9). A rabbinikus irodalom, amely Dávid férfi leszármazottainak későbbi kiirtását a nóbi papokhoz kötötte, Dávid leszármazottjának, Joásnak a túlélését is összekapcsolja Abjatáréval (Sanh. 95b).
Abjatár csatlakozott Dávidhoz, aki akkor az Adullám barlangjában tartózkodott (1Sámuel 22:20-23; 23:6). Dáviddal maradt, és papja lett annak a pártnak, amelynek ő volt a vezetője (1Sámuel 30:7). Nagy szolgálatot tett Dávidnak, különösen Absalom lázadása idején (2Sámuel 15:24, 29, 35, 20:25).
Amikor Dávid felkerült Júda trónjára, Abjatárt főpapnak (1Krónikák 15:11; 1 Királyok 2:26) és “a király tanácsadójának” (1Krónikák 27:33-34) nevezték ki. Közben az Eleázár házából származó Zadokot tették meg főpapnak. Egy másik változat szerint Dávid király idején Zadokkal együtt volt főpap. Ezek a kinevezések Dávid uralkodásának végéig érvényben maradtak. Az 1Királyok 4:4-ben Zadok és Abjatár együtt tevékenykednek papként Salamon alatt.
Abjatárt leváltotta (ez az egyetlen történelmi példa egy főpap leváltására), és Salamon száműzte Anatóthba (1Királyok 1:22, 26), mert részt vett abban a kísérletben, hogy Salamon helyett Adóniást emeljék a trónra (1Királyok 1:7, 19, 25). A papság így az Ithámár-háztól (1Sámuel 2:30-36; 1 Királyok 1:19; 2:26, 27) az Eleázár-házra szállt át.