A CNS-SLE MRI klinikai jelentőségének tisztázására 35 SLE-s betegnél végeztek MRI és CT vizsgálatokat, 18 olyan betegnél, akiknél az MRI-vizsgálatok idején CNS manifesztációk voltak. A vizsgálatokat 17 CNS-SLE nélküli betegnél is elvégezték. A CNS-SLE-ben szenvedő betegeknél az MRI-n észlelt kóros leletek aránya 77,2% volt (14/18), ami magas, összehasonlítva a CT-vizsgálatokon észleltek arányával (50%: 9/18). Különösen a 4 görcsrohamos és 3 enkefalopátiás beteg mindegyike mutatott kóros MRI-leletet, noha 50%-uknak, illetve 33,3%-uknak volt kóros CT-lelete. Az MRI-leleteket az alábbi 4 csoportba sorolták: 1) A T2-súlyozott képen a megnövekedett jelintenzitású, nagy kiterjedésű gócok. Ezeket 4 betegből 2-nél görcsrohamot és 3 betegből 1-nél encephalopathiát észleltek, amelyek a kezelést követően teljesen megszűntek. 2) Foltos szubkortikális fókuszok megnövekedett jelintenzitással a T2 súlyozott képen. Ezeket 18 CNS-SLE-s beteg közül 11-nél és 17 CNS-SLE nélküli beteg közül 7-nél figyelték meg, amelyeket a CT-vizsgálat nem mutatott ki. 3) Hat agyi infarktusos beteg mindegyike magas jelintenzitású területeket mutatott a T2 súlyozott képen és alacsony jelintenzitású területeket a T1 súlyozott képen. 4) A 18 CNS-SLE-ből 4 esetben (22,2%) normális leleteket észleltek. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az MRI hasznos a CNS-SLE értékelésében, és több információt nyújt, mint a CT-vizsgálat.