Az abszolút demokrácia egy hipotetikus államforma, amely a polgárok által közvetlenül gyakorolt hatalom szélsőséges formáját mutatja be.
Nem szabad összetéveszteni a svájci politikai rendszerben megtalálható “hatalmi demokráciával” (amelyben a társadalmi/politikai kérdések rendezésére irányuló választási tevékenységek gyakoribbak, mint más demokráciákban).
Az abszolút demokrácia azzal a kockázattal jár, hogy a többség érdekeit helyezik előtérbe, míg az esetleges kisebbségek igényeit figyelmen kívül hagyják. Bár a demokrácia általában arra törekszik, hogy az emberek elégedettek legyenek, az abszolút demokráciából hiányzik az a védelem, amely lehetővé tenné a kisebbség meghallgatását vagy elismerését.
Amint Francis Devine “Abszolút demokrácia vagy megdönthetetlen jog: Hobbes kontra Locke” című írásában kifejti, az amerikai politikában feszültség volt az abszolút demokrácia és a liberalizmus között. Devine úgy magyarázza a liberalizmust, mint “azt a ragaszkodást, hogy bizonyos alapvető emberi szabadságjogok korlátlanok.”
Az abszolút demokráciából hiányoznak a modern demokratikus rendszerekben általánosan tapasztalható védelmek. Például az abszolút demokráciában nincs szükség “szupertöbbségre” ahhoz, hogy bármely kérdésről szavazzanak (azaz minden kérdés eldönthető puszta 50%-os szavazattal). A szupertöbbség követelménye a demokrácia korlátozását jelentené, míg az abszolút demokráciák arról híresek, hogy nincsenek ilyen korlátok. Ennek eredményeképpen a politikák nem lehetnek stabilak vagy hosszú távúak, mivel a választók mindent ellenőriznek, és egy egyszerű többségi szavazással megdönthetők.