Az abszolút nélkülözést általában úgy határozzák meg, mint amely a szükségletek olyan minimális szintjét foglalja magában, amely képessé teszi a személyt a megélhetésre és a társadalomban való aktív részvételre. A gyakorlatban az abszolút nélkülözés gyakran az abszolút szegénység szinonimája, amelyet úgy határoznak meg, mint az alapvető életszükségletek megfizetéséhez szükséges minimális erőforrások hiányát. Ezek az alapvető szükségletek általában a javak egy halmazának minimális színvonalát jelentik, amelyek gyakran magukban foglalják az élelmet, a tiszta vizet, a ruházatot, a higiéniai létesítményeket, a menedéket, az oktatást, az információt és az egészségügyi ellátást. Az abszolút nélkülözés vagy abszolút szegénység e tágabb meghatározása a minimális életszínvonal kiterjesztett fogalmát tükrözi. A szegénységnek ez a felfogása a szegénység hagyományosabb meghatározásából nőtt ki, amely a fizikai túlélés fenntartásához szükséges minimális szükségletek megszerzéséhez nem elegendő jövedelmet jelent. A szegénység ezen abszolút mérőszámai fontosak a hátrányos helyzet – gyakran a szegénység gyakoriságával vagy átlagos intenzitásával mért – hatásának becslésében egy sor népességszintű eredményre, beleértve az egészséget, jólétet, termelékenységet és társadalmi kohéziót, valamint az egészség, termelékenység és jólét egyéni szintű mérőszámait.