ABZUG, Bella Savitzky

Bella Abzug, feminista és polgárjogi aktivista, megtestesítette sok amerikai elégedetlenségét a politikai berendezkedéssel szemben a viharos vietnami háború idején. Az 1970-es években az egyik legszínesebb és legvitatottabb képviselőházi képviselőként szerzett hírnevet. Egyszer azt mondta, hogy “a nőket arra képezték ki, hogy halkan beszéljenek és rúzst hordjanak” – ez Theodore Roosevelt híres kijelentésének játéka, miszerint a külpolitikában Amerikának “halkan kell beszélnie és nagy botot hordania” -, az eltökélt New York-i képviselőnő élete nagy részét azzal töltötte, hogy cáfolja azt a felfogást, hogy a nőknek a politikai háttérben kellene maradniuk.1 Bár csak három cikluson keresztül volt a Kongresszus tagja, Abzug politikai érzéke és rendíthetetlen eltökéltsége nők egész generációját inspirálta és új modellt teremtett a jövő képviselőnői számára. “Olyan úttörő volt” – jegyezte meg egy korábbi tanácsadója Abzug 1998-ban bekövetkezett halála után – “Nem arról volt szó, hogy ő volt az első nő a Kongresszusban. Ő volt az első nő, aki bejutott a Kongresszusba, és utat mutatott a feminista jelenlét megteremtése felé. “2

Bella Abzug 1920. július 24-én született a New York-i Bronxban, Emmanuel és Esther Tanklefsky Savitzky orosz-zsidó bevándorlók lányaként. 1942-ben szerzett diplomát a manhattani Hunter College-ban, és azonnal beiratkozott a Columbia Egyetem jogi karára. Bella Savitzky 1944-ben ment férjhez Martin Abzughoz. Mint bróker és regényíró, férje kevéssé volt hajlamos a politikára. Bella Abzug mégis őt tartotta legközelebbi bizalmasának és támogatójának: “egyike a társadalomban megmaradt kevés nem neurotikus embernek”.3 Abzugék két gyermeket neveltek: Eve-et és Lizt. Miután megszakította tanulmányait, hogy a második világháború alatt egy hajógyárban dolgozzon, Bella Abzug a Columbia Law Review szerkesztője volt, és 1947-ben szerzett LLB diplomát. A következő két évtizedben Abzug olyan emberek érdekében gyakorolt jogot, akiket a fennálló jogi és társadalmi struktúrák megkerültek, olyan polgárokat, akiket egyszer úgy jellemzett, mint akik “a hatalmon kívül állnak”.4 Ő védte Willie McGee-t, egy afroamerikai férfit, akit egy fehér nő megerőszakolásáért ítéltek halálra Mississippiben. Olyan személyeket is képviselt, akiket Joseph Raymond McCarthy szenátor vizsgálóbizottsága kommunista ügynököknek minősített. 1961-ben Abzug társalapítója volt a Women Strike for Peace nevű csoportnak, amely a nukleáris fegyverkezési verseny és később a vietnami amerikai katonai szerepvállalás ellen tiltakozott. Vezető szerepet játszott a “Dump Johnson” mozgalomban, amelynek célja az volt, hogy eltávolítsák a harcedzett Lyndon B. Johnson elnököt az 1968-as demokrata választásokról. E hosszú múltra visszatekintve Abzug később elismerte, hogy szíve mélyén inkább aktivista, mint politikus.5

1970-ben, 50 évesen Abzug először próbálkozott választott tisztség betöltésével, amikor úgy döntött, hogy indul a manhattani gazdag, liberális Upper West Side-on a képviselőházi mandátumért folyó versenyben. Kampányszlogenje a következő volt: “Ennek a nőnek a képviselőházban van a helye… a képviselőházban!”. Abzug háborúellenes és feminista platformon indult. Ragaszkodása ahhoz, hogy erősebb hangja és aktívabb jelenléte lesz a Capitol Hillen, mint ellenfelének, hozzájárult ahhoz, hogy Abzug a szavazatok 55 százalékát szerezte meg a demokrata előválasztáson, és legyőzte a hét cikluson át hivatalban lévő Leonard Farbsteint.6 Az általános választásokon Abzug a republikánus-liberális Barry Farbert, egy rádió talk show műsorvezetőt győzte le egy háromfordulós választáson, 52 százalékkal Farber 43 százalékával szemben.7 A kampány során Abzug élvezte a hírességek és New York polgármesterének, John Vliet Lindsay-nek a támogatását.8

A 92. kongresszus (1971-1973) hivatalos eskütétele után, 1971. január 3-án Abzug a képviselőház lépcsőjén “népi esküt” tett, amelyet New York-i kollégája, Shirley Chisholm tett. A bámészkodók éljenezték: “Give’em hella, Bella!” Azzal, hogy Abzug helyet kért a hőn áhított Fegyveres Szolgálatok Bizottságában, a Ház illemszabályait is semmibe vette, amely elvárta, hogy az újoncok alacsonyabb szintű bizottsági megbízatásokat fogadjanak el. A kérést elutasították (végül elfogadta a Kormányzati Műveleti és Közmunkaügyi Bizottságokban betöltött helyeket). Ettől el nem riadva azon dolgozott, hogy módszereket dolgozzon ki a képviselőház megrögzött rangsorolási rendszerének lebontására, amely megakadályozta, hogy a legtöbb újonnan megválasztott képviselő fontos megbízatásokat kapjon. Elsőéves státusza ellenére Abzug számos ellentmondásos ügy támogatásával hullámokat keltett a Kongresszusban. Az ülésszak első napján törvényt terjesztett elő, amelyben követelte az amerikai erők kivonását Vietnamból. Törvényjavaslatot írt a sorozás megszüntetéséről, amely intézményt a “rabszolgasághoz” hasonlította, amelyet “őrült prioritások” motiváltak, és vizsgálatot kért a széles körben rettegett Szövetségi Nyomozó Iroda igazgatójának, J. Edgar Hoovernek a hozzáértéséről.9 “Egész nap azon gondolkodom, hogyan győzzem le a gépezetet, és hogyan verjem ki a szart a politikai hatalmi struktúrából” – írta Abzug az 1972-ben közzétett naplójában.10 “Battling Bella”, becenevét kitartása és konfrontatív viselkedése miatt kapta, és az egyik első politikus volt, aki nyilvánosan követelte Richard M. Nixon elnök vád alá helyezését, még az 1973-as kongresszusi felháborodás előtt, 1972 elején a vietnami politikája miatt.11

Norman Mailer író egyszer úgy jellemezte Abzug hangját, mint egy olyan hangszert, amely “leforrázza egy taxisofőr nyakáról a zsírt”.”12 Tudatában annak, hogy személyisége gyakran váltott ki vitát és időnként megdöbbenést a bámészkodókból, Abzug így válaszolt: “Vannak, akik azt mondják, hogy türelmetlen, indulatos, fennhéjázó, goromba, trágár, pimasz és hatalmaskodó vagyok. De bármi is vagyok – és ezt már az elején világossá kell tenni -, nagyon komoly nő vagyok. “13 Abzug könnyen észrevehető a védjegyévé vált széles karimájú kalapjában (amelyet fiatal női szakemberként kezdett el viselni, mert úgy gondolta, hogy a férfiak csak így “vehetnek komolyan”), és nagy nyilvánosságot kapott harcot vívott azért, hogy megvédje a viseléséhez való jogát a képviselőházban. Színes stílusa ugyanannyi elkötelezett ellenfelet vonzott, mint amennyi csodálót és szövetségest. Egy 1972-es Ralph Nader által készített jelentés szerint Abzug szponzorálása egy törvényjavaslathoz gyakran 30 szavazatba került.14 Mindazonáltal inspirálta a fiatal nőket, akik közül sokan közülük kiemelkedő politikusok lettek. “Legyünk őszinték: Nem udvariasan kopogtatott az ajtón” – mondta Geraldine Ferraro, New York-i képviselőnő – “Kiszedte a zsanérokat”. Az 1984-es demokrata alelnökjelölt elismerte: “Ha soha nem lett volna Bella Abzug, soha nem lett volna Gerry Ferraro. “15

1972-ben, amikor Abzug körzetét összevonták egy szomszédos körzetével, úgy döntött, hogy a népszerű reformdemokrata William Fitts Ryan ellen indul egy újonnan létrehozott körzetben, amely a korábbi nyugat-manhattani körzetének határait délebbre és keletebbre terjesztette ki. Az előválasztás még New York-i mércével mérve is elkeseredett küzdelem volt. Ryan legyőzte Abzugot, de két hónappal az általános választás előtt meghalt. A demokrata bizottság Abzugot nevezte ki utódjelöltjének. Egy újabb megosztó kampányban legyőzte Ryan özvegyét, Priscillát, aki a Liberális Párt színeiben indult. 56 százalékot szerzett Abzug, míg Ryan 28 százalékot kapott az ötfordulós versenyben. 1974-ben Abzug könnyedén legyőzte GOP-párti ellenfelét, Stephen Posnert, a szavazatok 79 százalékával.16

Abzug tartós összeütközése a kongresszusi kongresszussal és pártja politikai gépezetével csökkentette ambiciózus politikai programja megvalósításának lehetőségét, de néhány komoly eredményt elért. Legjelentősebb hozzájárulásai, különösen az információszabadságról szóló törvény szerinti “napfénytörvények”, a Kormányzati Műveletek Bizottságának tagjaként születtek, és a kormányzat, különösen a nemzetbiztonsági politikák átláthatóbbá tételén dolgozott. A “napfénytörvény”, amely előírta, hogy a kormányzati meghallgatásokat nyilvánosan kell tartani, a kormányzati információkkal és egyéni jogokkal foglalkozó albizottságból jött létre, amelynek ő volt az elnöke.17 Első ciklusa alatt Shirley Chisholm brooklyni képviselőnővel együtt írta meg a gyermekfejlesztési törvényt. Amikor a törvényjavaslatot a képviselőházban népszerűsítette, hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a nőket éppúgy érinti, mint a gyermekeket, és így nyilatkozott: “Megfelelő, olcsó napközbeni ellátási lehetőségek nélkül a nők arra vannak ítélve, hogy alacsony fizetésű, alacsony presztízsű munkahelyeket töltsenek be; napközbeni ellátás nélkül a nőknek gazdasági jobbágyoknak kell maradniuk. “18 Abzug úttörő törvényeket is beterjesztett, amelyek célja a meleg amerikaiak jogainak növelése volt. A törvényjavaslat az 1964-es polgárjogi törvény módosítására szólított fel “a szexuális vagy érzelmi preferencia alapján történő diszkrimináció tiltása érdekében”.19

1976-ban Abzug úgy döntött, hogy nem indul a negyedik Housetermért, ehelyett szoros, de sikertelen kampányt folytatott Daniel Patrick Moynihan ellen a demokrata előválasztáson egy üres szenátusi székért. 1977-ben szintén kudarcot vallott a New York-i demokrata polgármesterjelölt-jelöltségért folyó küzdelemben.Amikor a polgármesteri verseny győztese, Edward Irving Koch lemondott a kongresszusi mandátumáról, Abzug megpróbálta, de nem sikerült elnyernie a New York-i Upper East Side-on megüresedett képviselői helyét. Jimmy Carter elnök 1978-ban kinevezte őt a Női Nemzeti Tanácsadó Bizottság társelnökévé, bár Abzugot később leváltották, amikor bírálta a kormány gazdaságpolitikáját. 1986-ban Abzug ismét jelöltette magát a Képviselőházba, ezúttal a New York-i Westchester megyében.20 Miután megnyerte a demokrata előválasztást, az általános választásokon azonban alulmaradt a republikánus Joseph J. DioGuardival szemben.20 Hat évvel később, amikor Abzug bejelentette, hogy indulni kíván régi körzetében, Manhattan Upper West Side-ján, Ted Weiss képviselő halála után megüresedett képviselői helyért. Abzug vágya, hogy visszatérjen a politikába, meghiúsult, amikor a párt vezetői nem támogatták a jelöltségét.21

Két évtizedes, politikusi pályafutása után Abzug a feminista mozgalom elismert és látható alakja maradt: nemzetközi női konferenciákon beszélt Pekingben, Nairobiban és Koppenhágában. Megalapította a Women USA Fund-ot és a Women’s Environment and Development Organization-t, mindkét nonprofit érdekvédelmi csoportot, amelyek azért dolgoztak, hogy a nők ügyei nagyobb hangsúlyt kapjanak az ENSZ napirendjén. David Dinkins, New York polgármestere kinevezte őt a nők helyzetével foglalkozó bizottságának elnökévé, és 1993-tól 1995-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egészsége romlott, mivel mellrákkal és szívbetegséggel küzdött. Abzug 1998. március 31-én halt meg New Yorkban.

View Record in the Biographical Directory of the U.S. Congress

.