Pásztázó elektronmikroszkópiát (SEM) végeztünk hét pemphigus vulgarisban és egy pemphigus vegetansban szenvedő beteg szájkaparékán, valamint az egyik pemphigus vulgarisban szenvedő beteg bőrmintáján. A festetlen, fixált, kritikus ponton szárított sejteket fénymikroszkóp segítségével azonosították. A felszíni megjelenés alapján az acantholytikus sejtek három fő típusát azonosították: sima felületű, ráncos és mikrovillás. Az akantolitikus sejtek kerekdedek vagy tojásdadok voltak, és némelyik központi kidudorodást vagy homorúságot mutatott. A legtöbb sejtfelszínen kis, kerekded vagy tojásdad lyukakat vagy bemélyedéseket (0,1-0,3 mumol átmérővel) figyeltek meg. Az akantolitikus sejtek felszínét alkalmanként néhány mikroorganizmus foglalta el. A neutrofil polimorfonukleáris leukocita/akantholitikus sejtrozettákat SEM-mel vizsgálták. Az akantolitikus sejt és a környező leukociták között nem volt kimutatható rés. Feltételezhető, hogy a neutrofilek közvetíthetik az antitesttel bevont akantholitikus sejtek citolízisét. Egy pemphigus vulgarisban szenvedő beteg szájkaparékát gyűjtötték transzmissziós elektronmikroszkópiára (TEM). Az akantholitikus sejtek kerekdedek vagy tojásdadok voltak, és általában középen elhelyezkedő sejtmaggal rendelkeztek. A tonofilamentumok vagy véletlenszerűen eloszlottak, vagy koncentrikusan helyezkedtek el a sejtmag körül. Más akantholitikus sejtekben a sejtmag körül különböző méretű vezikulákat tartalmazó glória volt. A TEM-eredmények arra utalnak, hogy az akantolitikus sejtek elhalt vagy haldokló sejteket képviselnek. Mind a TEM, mind a SEM eredmények arra utalnak, hogy amikor az akantholitikus sejtek először különülnek el, változó számú mikrovillát mutathatnak, amelyek valószínűleg elvesznek az idősebb akantholitikus sejtekben.