Korai karrierSzerkesztés
Frehley legkorábbi zenekarai közé tartozott a The Outrage, a Four Roses, a King Kong, a Honey és a The Magic People. Amikor Frehley későbbi zenekara, a Cathedral fizetős fellépéseket kezdett kapni, otthagyta a középiskolát. Családja és barátnője nyomására Frehley végül visszatért, és megszerezte a diplomáját. Az érettségi után Frehley rövid távú munkák sorát töltötte be postafutár, bútorszállító, futár és italboltos kiszállító.
KissSzerkesztés
Frehley a hetvenes évek elején egy sor helyi bandában játszott, köztük a Molimo nevűben, amely 1971-ben fél albumot vett fel az RCA Recordsnak. 1972 végén barátja, Chris Cassone észrevett egy szólógitárost kereső hirdetést a The Village Voice-ban, és megmutatta a hirdetést Frehley-nek. Frehley elment a Live Bait Bar feletti East 23rd Street 10-be, és meghallgatta Paul Stanley-t (ritmusgitár), Gene Simmons-t (basszusgitár) és Peter Criss-t (dob). Frehley a legjobb barátjával, Chris Cassone-nal jelent meg, aki egy piros és egy narancssárga tornacipőt viselt, és vizuálisan nem volt túl meggyőző, de a zenekarnak tetszett, amit a játékából hallottak. Körülbelül három héttel később a zenekar Frehley-t nevezte ki szólógitárosnak. 1973 januárjára a zenekar kitalálta a Kiss nevet. Frehley megtervezte a zenekar dupla villámcsavaros logóját, amit Stanley csiszolt ki. A zenekar hamar elhatározta, hogy az élő fellépésekhez kifesti az arcát, és Frehley úgy döntött, hogy elkezd ezüst csillagokat festeni a szemére. Amikor a csapat végül úgy döntött, hogy a sminkjükhöz és jelmezeikhez illő színpadi személyiségeket vesznek fel, Frehley lett Space Ace. Később színpadi személyiségét The Spaceman néven is ismerték.
Míg a Kiss a korai időkben próbált és üres klubokban játszott, Frehley részmunkaidős taxisofőrként dolgozott, hogy fizesse a számlákat. 1973 szeptemberében a Kiss tagjai heti 50 dolláros fizetést kezdtek kapni az új menedzsertől, Bill Aucointól, és Frehley otthagyta a taxis állását.
A Kiss 1974 februárjában adta ki debütáló albumát Kiss címmel – Frehley két dal, a Love Theme from KISS (az egyetlen dal, amit a négy eredeti tag közösen írt) és egy rajongói klasszikus, a Cold Gin megírása is Frehley nevéhez fűződik. Mivel azonban Frehley nem bízott saját énekhangjában, Simmons adta elő a vokálokat. Frehley a következő néhány évben a zenekar számos dalát írta vagy társszerzője volt, de nem vett fel vokált egy dalra sem a “Shock Me” című dalig (amelyet a floridai Lakelandben tartott koncertjén történt majdnem áramütés ihletett), amely az 1977-es Love Gun című lemezen jelent meg.
Frehley mint szólógitáros, frenetikus, atmoszférikus játékáról volt ismert, az 1970-es évek egyik legnépszerűbb gitárosa lett, és új játékosok generációját szülte. Frehley a Kiss: Behind the Mask című könyvében azt nyilatkozta, hogy sok gitáros mondta neki, hogy az 1975-ös Alive! című slágeren való játéka késztette őket arra, hogy hangszert ragadjanak. Frehley jól ismert arról, hogy Gibson Les Paul gitárokat használt, köztük a védjegyévé vált modellváltozatú Les Paul Customot (amelyet a zenekarral együtt dolgozó hangmérnök, John Elder Robison, más néven “Ampie” tervezett és valósított meg), amely élő gitárszólói alatt füsttel töltötte meg a színpadot.
A három másik Kiss-taggal együtt Frehley 1978-ban egy azonos című szólóalbumot adott ki. Az övé volt a legkelendőbb a négy közül, és az album egyetlen kislemeze – a Russ Ballard által írt “New York Groove”, amelyet eredetileg a Hello-val rögzítettek – a Top 20-ba került az Egyesült Államokban.
Frehley dalszerzői jelenléte az együttesben 1979-ben megnőtt. Három dallal járult hozzá az 1979-es Dynasty és három dallal az 1980-as Unmasked című lemezhez. Bár ez nem volt a Kiss kereskedelmileg legsikeresebb időszaka az Egyesült Államokban, a zenekar más országokban (főleg Ausztráliában, ahol a Dynasty és az Unmasked a legnagyobb példányszámban eladott albumok) kezdett szárnyalni. Még akkor is, amikor a Kissben egyre nagyobb lett a dalszerzői szerepe, Frehley egyre inkább ellentmondásban találta magát a zenekar zenei irányvonalával. Miután Peter Criss 1980-ban kiszavazták a Kissből, Frehley-t gyakran 2-1 arányban túlszavazták a zenekari döntésekben, mivel a helyettes dobos Eric Carr nem volt társa a Kissnek, és nem volt szavazati joga. Frehley részvétele az 1981-es Music from “The Elder” című album felvételeinél sokkal korlátozottabb volt, mint a korábbi albumoknál. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy elégedetlen volt a zenekar azon döntésével, hogy egy konceptalbumot készítsenek, nem pedig egy egyenes rockalbumot, valamint Frehley saját bevallása szerint “nem állt túl jó kapcsolatban” Bob Ezrin producerrel, aki Frehley sok szólóját kivágta a felvett számokból.
Bár Frehley megjelent az 1982-es Killers című greatest hits album és a Creatures of the Night című stúdióalbum borítóján, a Killers című albumon nem vett részt, és a Creatures of the Nighthoz is minimális (zenei) hozzájárulása volt. Frehley utolsó megjelenései a zenekarral az “I Love It Loud”-hoz készült videoklip, egy sor európai promóciós fellépés 1982 novemberében, és egy zenekari interjú az MTV-nek a világkörüli turnéjukat népszerűsítve.
Szólókarrier/Frehley’s CometEdit
1982 decemberében a Kiss Frehley nélkül kezdte meg a Creatures of the Night turnét: őt Vinnie Vincent helyettesítette. Frehley azonban 1985-ig megtartotta egynegyedes részesedését a Kiss társulásban. A Lick It Up és az Animalize című lemezek profitjának egynegyedét is megkapta, bár egyik lemezhez sem volt köze.
1984-ben Frehley a Kiss utáni szólókarrierjét egy olyan zenekar összeállításával kezdte, amelyben többek között Anton Fig dobos (aki Frehley 1978-as szólóalbumán és két Kiss-albumon is közreműködött) szerepelt. A basszusgitáros John Regan (aki Peter Framptonnal dolgozott), akivel Frehley 1980-ban ismerkedett meg, szintén eredeti tagja volt a zenekarnak, akárcsak az énekes/gitáros Richie Scarlet és a billentyűs Arthur Stead. A csapat, amelynek neve váltakozva “Ace Frehley” és Frehley’s Comet között váltakozott, 1984 és 1985 folyamán egy sor demót vett fel. A zenekar 1984. november 30-án adta első élő koncertjét a New York-i S.I.R. stúdióban, majd 1985 márciusában egy maroknyi koncertet adtak az Egyesült Államok északkeleti részén.
A lemezszerződés megszerzésére tett néhány sikertelen kísérlet után a csapat végül leszerződött a Megaforce Recordshoz, és 1987. július 7-én kiadták első albumukat, a Frehley’s Comet-et. Az album társproducere Eddie Kramer volt, aki nemcsak a Kiss számos albumának, hanem Frehley 1978-as albumának és néhány 1984-85-ös demójának is producere volt. Fig, aki most David Letterman késő esti tévéműsorának stúdióbeli dobosa volt, közreműködött az albumon, de nem tudott állandóan turnézni. Játszott az 1987-es turnén az Egyesült Államokban, amikor Frehley zenekara dupla koncertet adott az Y&T-vel, és a White Lion nyitotta a koncerteket. Mire a zenekar elkezdte felvenni ezt az albumot, Scarlet elhagyta az együttest, hogy más projektekkel foglalkozzon, és Tod Howarth lépett a helyére. Ráadásul valamikor az 1984-85-ös Frehley’s Comet kezdeti koncertjei és a Megaforce-hoz való szerződtetésük között a zenekar négytagúvá vált, Stead pedig már nem játszott a csapatban.
A Frehley’s Comet, a hard rock és a pop metal keveréke, sikeres visszatérés volt Frehley számára a zenei életbe. Az album a Billboard 200-as listán a 43. helyen végzett (közel 500 000 eladott példányban), a kislemez, az “Into the Night” című Russ Ballard feldolgozás pedig a 27. helyet érte el a Mainstream Rock Tracks listán. A “Rock Soldiers” egy önéletrajzi dal volt, részben Frehley 1982. áprilisi rendőrségi üldözéséről íródott White Plainsben, New Yorkban, miközben egy DeLorean-t vezetett a barátjával. A “Rock Soldiers” klipje mérsékelt sugárzást kapott az MTV-n, különösen a Headbangers Ball-on.
A Frehley’s Comet pozitív kritikái és az album egészséges eladásai ellenére Frehley nem tudott nagy kereskedelmi lendületet fenntartani. Az 1988-as Frehley’s Comet két albuma – az élő EP Live+1 és a második stúdióalbum Second Sighting – a 84., illetve a 81. helyig jutott. Egy pár turné Alice Cooper és az Iron Maiden támogatására idő előtt véget ért, a zenekar mindkét esetben a fizetés hiányára hivatkozott.
A zenekar hanyatló kereskedelmi szerencséjének megfordítása érdekében Frehley elhagyta a Frehley’s Comet nevet, és az 1989-es Trouble Walkin’-t saját neve alatt adta ki. Tod Howarth és Jamie Oldaker szintén úgy döntöttek, hogy még az album felvételeinek megkezdése előtt távoznak, helyükre Scarlet és Sandy Slavin került. A hagyományosabb hard rock stílushoz való visszatérés ellenére a Trouble Walkin’ folytatta a csökkenő eladások mintáját, és a 102. helyig jutott.
A Trouble Walkin’ egyik figyelemre méltó eleme Peter Criss vendégszereplése volt, aki Sebastian Bach és a Skid Row más tagjai mellett több számban is háttérvokálozott. Ez volt az első alkalom, hogy Criss és Frehley együtt szerepeltek egy albumon a Kiss 1979-es Dynasty című albuma óta, bár Criss 1987-ben rövid időre felbukkant egy Los Angeles-i Frehley’s Comet koncerten, ahol dobolt a “Deuce” utolsó ráadásában. Frehley viszonozta a szívességet azzal, hogy szólót játszott Peter Criss 1994-ben megjelent Cat #1 albumán a TNT Records gondozásában. Ellentétben Frehley kissé ellenséges kapcsolatával a Kiss-szel (különösen Gene Simmons-szal) az 1980-as években, ő és Criss jó kapcsolatot ápoltak az évtized során. 1995 júniusában Frehley és Criss zenekara elindult a “Bad Boys Tour”-ra Scarlet gitárossal, ami több évre véget vetett Frehley szólózenekarának, mivel a Kiss nem sokkal később újra egyesült és újra együtt turnézott.
Újraegyesülés a Kiss-szelSzerkesztés
1996-ban Frehley újra csatlakozott a Kisshez egy sikeres reunion turnéra, amelyen a zenekar mind a négy eredeti tagja először lépett fel élőben az eredeti dobos Peter Criss 1980-as távozása óta. A turné után bejelentették, hogy az eredeti felállással visszatérnek a stúdióba, hogy új albumot vegyenek fel. Az így létrejött Psycho Circus című lemezt sikeres világkörüli turnéval népszerűsítették, de néhány évvel később kiderült, hogy Frehley és Criss részvétele a lemezen minimális volt. Az “Into the Void”, amely Frehley egyetlen közreműködése volt a lemezen, beleértve az ének és a szólógitár feladatokat, úgy vélik, az egyetlen olyan szám, amelyen mind a négy eredeti tag közreműködött. Miután 2001 végén befejezte a Kiss-szel a “Farewell Tour”-t, Frehley elhagyta a zenekart és folytatta szólókarrierjét. 2018 októberében újra egyesült a Kiss-szel a Kiss Kruise-on.