A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer fontos szerepet játszik a pangásos szívelégtelenség (CHF) kialakulásában. Krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók, mint a kaptopril, enalapril és kinapril, bizonyítottan javítják a hemodinamikát, csökkentik a fáradtság és a nehézlégzés tüneteit, növelik a terhelhetőséget, korrigálják a hyponatraemiát, csökkentik a vizelethajtó szükségletet és a kamrai aritmiákat, valamint megőrzik a káliumot és a magnéziumot. Az ACE-gátlók csökkentik a keringő angiotenzin II és aldoszteron szintjét, és csökkenthetik a plazma noradrenalin és vazopresszin szintjét. Enyhe vagy közepes mértékű szívelégtelenségben szenvedő betegeknél és súlyos szívkárosodásban szenvedő betegeknél egyaránt hatékonyak. Az ACE-gátlók legalább olyan előnyösek, mint a digitalis az enyhe szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, és akár első vonalbeli terápiának is tekinthetők. Ígéretes eredményeket értek el szívinfarktusos betegeknél is, akiknél az ACE-gátlókkal végzett hosszú távú kezelés megakadályozta a szív méretének növekedését. Az ACE-gátlók javítják a prognózist a súlyos szívelégtelenségben és a hyponatremiában szenvedő betegeknél; az enyhe és közepesen súlyos szívelégtelenségben a túlélésre gyakorolt hatás kérdésére még nem született válasz.