Aceon

FIGYELMEZTETÉS

Az “ELŐKÉSZÍTÉSEK” szakasz részeként szerepel

FIGYELMEZTETÉSEK

Anaphylactoid és esetleg kapcsolódó reakciók

Vélhetően azért, mert az angiotenzinkonvertáló enzim gátlók befolyásolják az eikozanoidok és polipeptidek metabolizmusát, beleértve az endogén bradikinint is, az ACE-gátlót (beleértve az ACEON-t is) kapó betegeknél különféle, részben súlyos mellékhatások léphetnek fel. Az ACE-gátlót kapó fekete betegeknél a nem feketékhez képest nagyobb az angioödéma előfordulása.

Fő és nyak angioödéma

Az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a glottisz vagy a gége angioödémáját jelentették ACE-gátlókkal, köztük ACEON-nal kezelt betegeknél (az ACEON-nal kezelt betegek 0,1%-a az amerikai klinikai vizsgálatokban). A nyelv, a glottisz vagy a gége érintettségével járó angioödéma végzetes lehet. Ilyen esetekben azonnal hagyja abba az ACEON-kezelést és figyelje meg, amíg a duzzanat el nem múlik. Ha a nyelv, a glottisz vagy a gége érintettsége valószínűsíthetően légúti elzáródást okoz, azonnal adjon megfelelő terápiát, például 1:1000 arányú (0,3-0,5 ml) szubkután adrenalin oldatot.

Az egyidejűleg mTOR-gátlót szedő betegek (pl, temszirolimusz) terápiát vagy neprilizin-gátlót kapó betegeknél fokozott lehet az angioödéma kockázata.

Bélrendszeri angioödéma

Bélrendszeri angioödémáról számoltak be ACE-gátlókkal kezelt betegeknél. Ezek a betegek hasi fájdalommal jelentek meg (hányingerrel vagy hányással vagy anélkül); néhány esetben nem volt korábbi arc-angioödéma a kórtörténetben, és a C-1-észteráz szintek normálisak voltak. Az angioödémát olyan eljárásokkal diagnosztizálták, mint a hasi CT-vizsgálat vagy ultrahang, vagy műtét során, és a tünetek az ACE-gátló abbahagyása után megszűntek. A hasi fájdalommal jelentkező, ACE-gátlót szedő betegek differenciáldiagnózisában szerepelnie kell az intestinalis angioödémának.

Hypotensio

AACEON tüneti hipotenziót okozhat. Az ACEON az amerikai placebokontrollált vizsgálatokban a szövődménymentes hipertóniás betegek 0,3%-ánál hipotenzióval társult. Az ortosztatikus hipotenzióval kapcsolatos tünetekről a betegek további 0,8%-ánál számoltak be.

A tünetekkel járó hipotenzió leginkább olyan betegeknél fordulhat elő, akik hosszan tartó diuretikus kezelés, diétás sómegvonás, dialízis, hasmenés vagy hányás következtében volumen- vagy sóhiányos állapotban vannak.

AACE-gátlók túlzott hipotenziót okozhatnak, és oliguriával vagy azotémiával, ritkán pedig akut veseelégtelenséggel és halállal járhatnak. Ischaemiás szívbetegségben vagy cerebrovaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél a túlzott vérnyomásesés szívinfarktust vagy cerebrovaszkuláris balesetet okozhat.

A túlzott hipotenzió kockázatának kitett betegeknél az ACEON-terápiát nagyon szoros orvosi felügyelet mellett kell elkezdeni. A betegeket a kezelés első két hetében és minden alkalommal, amikor az ACEON és/vagy a vízhajtó dózisát emelik, szorosan figyelemmel kell kísérni.

Ha túlzott hipotenzió lép fel, a beteget azonnal fekvő helyzetbe kell helyezni, és szükség esetén fiziológiás sóoldat intravénás infúziójával kell kezelni. Az ACEON-kezelés általában folytatható a térfogat és a vérnyomás helyreállítását követően.

Neutropénia/Agranulocitózis

Az ACEON-gátlókhoz agranulocitózis és csontvelő-depresszió társult, leggyakrabban vesekárosodásban szenvedő betegeknél, különösen olyan kollagénes érbetegségben, mint a szisztémás lupus erythematosus vagy a szkleroderma.

Magzati toxicitás

D terhességi kategória

A renin-angiotenzin rendszerre ható gyógyszerek alkalmazása a terhesség második és harmadik trimeszterében csökkenti a magzati vesefunkciót és növeli a magzati és újszülöttkori megbetegedést és halált. Az ebből eredő oligohidramnion magzati tüdőhipopláziával és csontrendszeri deformitásokkal járhat. A lehetséges újszülöttkori káros hatások közé tartozik a koponyahipoplázia, anuria, hipotenzió, veseelégtelenség és halál. Terhesség észlelésekor a lehető leghamarabb hagyja abba az ACEON alkalmazását .

Vesefunkció károsodása

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlásának következményeként az arra hajlamos egyéneknél a vesefunkció változásai várhatók. Az ACEON-t kapó betegeknél a vesefunkciót rendszeresen ellenőrizni kell .

Súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, ahol a vesefunkció a renin-angiotenzin-aldoszteronrendszer aktivitásától függhet, az ACE-gátlókkal, beleértve az ACEON-t is, végzett kezelés oliguriával, progresszív azotémiával és ritkán akut veseelégtelenséggel és halállal járhat.

Az egy- vagy kétoldali veseartéria-szűkületben szenvedő hipertóniás betegeknél előfordulhat a vér karbamid-nitrogén és a szérumkreatinin emelkedése; ez általában az ACE-gátló abbahagyásával reverzibilis. Ilyen betegeknél a vesefunkciót a terápia első néhány hetében ellenőrizni kell.

Egyes ACEON-kezelt betegeknél a vér karbamid nitrogénjének és szérum kreatininjének kisebb mértékű és átmeneti emelkedése alakult ki, különösen azoknál, akiket egyidejűleg vízhajtóval kezeltek.

Hyperkalémia

A szérum káliumszintjének emelkedését figyelték meg néhány ACE-gátlóval, köztük ACEON-nal kezelt betegnél. A legtöbb eset elszigetelt egyszeri érték volt, amely klinikailag nem tűnt relevánsnak, és ritkán volt ok a megvonásra. A hiperkalémia kialakulásának kockázati tényezői közé tartozik a veseelégtelenség, a cukorbetegség és az olyan szerek egyidejű alkalmazása, mint a káliumkímélő vízhajtók, kálium-kiegészítők és/vagy káliumtartalmú sóhelyettesítők .

A szérum káliumszintjét rendszeresen ellenőrizni kell az ACEON-t kapó betegeknél.

Köhögés

Vélhetően az endogén bradikinin lebontásának gátlása miatt valamennyi ACE-gátlóval kapcsolatban jelentettek tartós, nem produktív köhögést, amely általában a kezelés abbahagyása után megszűnik. Vegyük figyelembe az ACE-gátló okozta köhögést a köhögés differenciáldiagnózisában.

Májelégtelenség

Ritkán az ACE-gátlókat olyan szindrómával hozták kapcsolatba, amely kolesztatikus sárgasággal kezdődik és fulmináns májnekrózissá és néha halállal folytatódik. E szindróma mechanizmusa nem ismert. Az ACE-gátlót szedő betegeknek, akiknél sárgaság vagy a májenzimek kifejezett emelkedése jelentkezik, abba kell hagyniuk az ACE-gátlót és megfelelő orvosi követésben kell részesülniük.

Műtét/anesztézia

A műtétre vagy hipotenziót okozó szerekkel végzett anesztézia során az ACEON gátolhatja az angiotenzin II képződését, amely egyébként a kompenzációs renin felszabadulás következtében másodlagosan jelentkezne. Az ennek a mechanizmusnak tulajdonítható hipotenzió térfogatnöveléssel korrigálható.

Nonklinikai toxikológia

Karcinogenezis, mutagenezis, a termékenység károsodása

Karcinogenitás

Patkányokon és egereken végzett vizsgálatokban nem észleltek karcinogén hatásra utaló jeleket, amikor a perindoprilt a javasolt maximális klinikai adagok (16 mg/nap) 20-szorosáig (mg/kg) vagy 2-4-szereséig (mg/m2) adagolták 104 héten keresztül.

Mutagenezis

Az ACEON, a perindoprilát és más metabolitok esetében nem mutattak ki genotoxikus potenciált különböző in vitro és in vivo vizsgálatokban, beleértve az Ames-tesztet, a Saccharomyces cerevisiae D4 tesztet, tenyésztett emberi limfocitákat, TK ± egér limfóma tesztet, egér és patkány mikronukleusz tesztet és kínai hörcsög csontvelő tesztet.

A termékenység károsodása

A javasolt maximális klinikai ACEON dózis 30-szorosának (mg/kg) vagy 6-szorosának (mg/m2) a javasolt maximális klinikai dózis 30-szorosáig (mg/kg) vagy 6-szorosáig (mg/m2) adott patkányban nem volt jelentős hatás a szaporodási teljesítményre vagy a termékenységre a spermatogenezis időszakában hímeknél, illetve az oogenezis és a vemhesség időszakában nőstényeknél.

Egyedi populációkban történő alkalmazás

Terhesség

Terhességi kategória D .

A renin-angiotenzin rendszerre ható gyógyszerek alkalmazása a terhesség második és harmadik trimeszterében csökkenti a magzati vesefunkciót és növeli a magzati és újszülöttkori megbetegedést és halált. Az ebből eredő oligohidramnion magzati tüdőhipopláziával és csontrendszeri deformitásokkal járhat. A lehetséges újszülöttkori káros hatások közé tartozik a koponyahipoplázia, anuria, hipotenzió, veseelégtelenség és halál. Terhesség észlelésekor a lehető leghamarabb hagyja abba az ACEON alkalmazását. Ezek a mellékhatások általában e gyógyszerek terhesség második és harmadik trimeszterében történő alkalmazásához kapcsolódnak. A legtöbb epidemiológiai vizsgálat, amely a magzati rendellenességeket vizsgálta az első trimeszterben alkalmazott vérnyomáscsökkentő expozíciót követően, nem különböztette meg a renin-angiotenzin rendszert befolyásoló gyógyszereket más vérnyomáscsökkentőktől.

A terhesség alatti anyai hipertónia megfelelő kezelése fontos mind az anya, mind a magzat számára az optimális kimenetel érdekében.

Abban a szokatlan esetben, ha egy adott beteg esetében nincs megfelelő alternatívája a renin-angiotenzin rendszert befolyásoló gyógyszerekkel történő kezelésnek, tájékoztassa az anyát a magzatot érintő lehetséges kockázatról. Végezzen sorozatos ultrahangvizsgálatokat az intra-amnionotikus környezet felmérésére. Ha oligohidramniont észlel, hagyja abba az ACEON alkalmazását, kivéve, ha az anya számára életmentőnek tekinthető. A terhesség hetétől függően magzati vizsgálat indokolt lehet. A betegeknek és az orvosoknak azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy az oligohidramnion csak akkor jelenhet meg, amikor a magzat már visszafordíthatatlan károsodást szenvedett. Az ACEON-nak való méhen belüli expozícióval rendelkező csecsemőket szorosan meg kell figyelni a hipotenzió, oliguria és hiperkalémia szempontjából.

A 14C-perindopril vemhes patkányoknak történő beadását követően a magzatokban kimutatható volt a radioaktivitás.

Szoptató anyák

A szoptató patkányok teje 14C-perindopril beadását követően radioaktivitást tartalmazott. Nem ismert, hogy a perindopril kiválasztódik-e az emberi tejben. Mivel számos gyógyszer kiválasztódik az emberi tejbe, az ACEON szoptató anyáknak történő adásakor körültekintően kell eljárni.

GYermekeknél történő alkalmazás

Az ACEON-nak korábban méhen belüli expozíciót elszenvedett újszülöttek

Ha oliguria vagy hipotenzió lép fel, a figyelmet a vérnyomás és a vese perfúzió támogatására kell irányítani. Cseretranszfúzióra vagy dialízisre lehet szükség a hipotenzió visszafordítására és/vagy a rendellenes vesefunkció pótlására. A perindopril, amely áthalad a placentán, elméletileg eltávolítható az újszülöttkori keringésből ezekkel az eszközökkel, de a korlátozott tapasztalatok nem mutatták, hogy ez az eltávolítás központi szerepet játszik ezen csecsemők kezelésében.

Az ACEON biztonságosságát és hatékonyságát gyermekbetegeknél nem állapították meg.

Geriátriai alkalmazás

A perindopril átlagos vérnyomáshatása valamivel kisebb volt 60 év feletti betegeknél, mint fiatalabbaknál, bár a különbség nem volt jelentős. Mind a perindopril, mind a perindoprilát plazmakoncentrációja emelkedett az idős betegeknél a fiatalabb betegek koncentrációihoz képest. Az idősebb betegeknél nem volt egyértelműen fokozott mellékhatás, kivéve a szédülést és esetleg a kiütést.

Az adagot alacsony dózissal kezdjük, és szükség szerint lassan titráljuk. Figyelje a szédülést az elesés lehetősége miatt.

Az ACEON-nal kapcsolatos tapasztalatok idős betegeknél 8 mg-ot meghaladó napi adagban korlátozottak.

Veseelégtelenség

Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél szükség lehet az adagolás módosítására.

Májelégtelenség

A perindoprilát biohasznosulása megnő a májfunkcióban károsodott betegeknél.