A csípő mechanikai instabilitásának állapota, amelyet a combcsontfej (golyó) nem megfelelő fedése okoz a sekély vagy ferdén elhelyezkedő acetabulum (csípőcsontaljzat) által. Általában az üreg sekélysége kevésbé súlyos, mint a csípő fejlődési diszpláziájában (DDH), ami hozzájárul ahhoz, hogy az acetabularis diszplázia általában az élet későbbi szakaszában, idősebb gyermekeknél, serdülőknél és fiatal felnőtteknél okoz tüneteket.
Az acetabularis diszplázia leggyakrabban a gyermekkori DDH-hoz és a családban előforduló csípőízületi gyulladáshoz társul, de kialakulhat más gyermekkori csípőbetegségek, például fertőzés, trauma vagy Legg-Calve-Perthes-kór következtében is. Maradványos acetabularis dysplasia alakulhat ki, ha a csípő nem nő normálisan a gyermekkori DDH kezelése után.
A kezeletlen acetabularis dysplasia idővel porckárosodást okozhat a csípőízület belsejében, ami labralis szakadásokhoz, porckárosodáshoz és csípőízületi arthritishez vezethet. Az acetabularis dysplasia általában elülső csípő- vagy ágyéki fájdalomként jelentkezik, amely általában magas szintű tevékenységek és a csípő nagymértékű hajlításával és túlnyújtásával járó pozíciók esetén rosszabbodik.
Az acetabularis dysplasia diagnosztizálása az orvos által végzett fizikális vizsgálat, röntgenfelvételek és néha MRI segítségével történik. Az acetabularis dysplasia kezelése a periacetabularis osteotomia (PAO), amely az acetabulumot úgy igazítja vissza, hogy az megfelelőbben fedje a combcsontfejet, ezáltal nagyobb mechanikai stabilitást biztosítva a csípőízületnek. Ha az ízület belsejében jelentős károsodás van, a PAO-t a csípőízület megnyitásával vagy csípőízületi artroszkópiával lehet kombinálni a károsodás kijavítása érdekében.