A British Medical Journalban 2000-ben megjelent metaanalízisben javasolt napi 750 mg acetazolamid az akut hegyibetegség (AMS) megelőzésére túlzott mértékű lehet és vitatott. Annak megállapítására, hogy a Himalájában jelenleg alkalmazott alacsony dózisú, napi 125 mg acetazolamid (250 mg) hatékonysága jelentősen különbözik-e a napi 375 mg (750 mg) acetazolamidétól az AMS megelőzésében, prospektív, kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatot terveztünk. A résztvevőket a nepáli Namche Bazaarban (3440 m), az Everest trekking útvonalán lévő (nem nepáli) túrázók változatos populációjából vettük mintát, miközben a vizsgálat középpontjáig (4280 m/4358 m) és a végpontig, Lobuje (4928 m) emelkedtek, ahol az adatokat gyűjtöttük. A résztvevők véletlenszerűen kaptak napi 375 mg acetazolamidot (82 résztvevő), napi 125 mg acetazolamidot (74 résztvevő) vagy placebót (66 résztvevő), 3440 m-től kezdődően legfeljebb 6 napon át, amíg felértek 4928 m-re. Az eredmények azt mutatták, hogy az összetett AMS előfordulása 125 mg bd esetén hasonló volt, mint 375 mg bd esetén (24% vs. 21%, 95%-os konfidenciaintervallum, -12,6%, 19,8%), szemben a placebocsoportban megfigyelt szignifikánsan nagyobb AMS-sel (51%) (95%-os konfidenciaintervallum a különbségekre: 8%, 46%; 12%, 49% az alacsony és a magas összehasonlításban). Az acetazolamid mindkét dózisa egyformán javította az oxigénszaturációt (82,9% a napi 250 mg és 82,8% a napi 750 mg esetében), míg a placebo végpont oxigénszaturációja szignifikánsan alacsonyabb, 80,7% volt (a különbségek 95%-os konfidenciaintervalluma: 0,5%, 3,9% és 0,4%, 3,7% az alacsony és magas összehasonlításban). A 375 mg bd csoportban több volt a paresztézia is (p < 0,02). Arra a következtetésre jutottunk, hogy a 125 mg bd acetazolamid nem különbözik szignifikánsan a 375 mg bd-tól az AMS megelőzésében; a 125 mg bd-t kell előnyben részesített dózisnak tekinteni, ha 2500 m feletti magasságba emelkedő személyeknél javallott.