A szaglás (szaglás) és a kemesztézis (irritáció) érzékenységét értékelték 2-propanon (aceton) és 1-butanol esetében aceton-expozíciónak kitett munkásoknál (AEW; N = 32) és nem exponált személyeket (microES; N = 32) vizsgáltak egy munkanap alatt. Az irritációs érzékenységet olyan módszerrel értékelték, amely az egyének azon képességén alapul, hogy az irritáló anyagokat a testen lokalizálják. Amikor egy illékony vegyületet az egyik orrlyukba és levegőt a másik orrlyukba lélegzik be, az ingerelt oldal csak akkor határozható meg (lateralizálható), ha a koncentráció eléri azt a szintet, amely a trigeminális ideget stimulálja (irritáció); a csak a szaglást stimuláló vegyületeket nem lehet lateralizálni. Az intranazális lateralizációs küszöbértékek az illékony vegyületek által kiváltott szenzoros irritáció objektív mérését teszik lehetővé. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy sem a butanolra vonatkozó szaglási, sem a lateralizációs küszöbértékek nem különböztek az AEW és a microES között. Az acetonra vonatkozó szaglási küszöbértékek AEW-nél (855 ppm) megemelkedtek a microES-hez (41 ppm) képest, csakúgy, mint a lateralizációs küszöbértékek (36 669 ppm és 15 758 ppm). Az AEW-n belül a foglalkozási expozíció szintje nem korrelált a küszöbértékekkel. Más mérések azt mutatták, hogy a microES több irritációs leírót használt, mint az AEW azokban a kísérletekben, ahol az acetonkoncentráció a lateralizációs küszöbérték alatt volt. Ez azért figyelemre méltó, mert a microES alacsonyabb acetonkoncentrációt kapott az értékeléshez, mint az AEW. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az acetonnak való kitettség az acetonérzékenységben olyan változásokat idéz elő, amelyek specifikusak az acetonra. A lateralizációs technikával érzékszervi irritációt kiváltó acetonkoncentrációk mind jóval a jelenlegi foglalkozási expozíciós szabványok felett voltak. A jelenlegi vizsgálat azt jelzi, hogy az aceton gyenge szenzoros irritáló hatású, és hogy az érzékszervi adaptáció fontos tényező, amely befolyásolja az általános irritativitását.