Ez az anyag történelmileg leginkább a növény-patogén felismerésben való részvételéről ismert, különösen az Agrobacterium nemzetségben egyedülálló, onkogén baktériumokat vonzó és transzformáló jelként betöltött szerepéről. Az Agrobacterium tumefaciens Ti plazmidján és az Agrobacterium rhizogenes Ri plazmidján található virA gént ezek a talajbaktériumok a növények megfertőzésére használják, az acetosziringon és más fenolos fitokémiai anyagok növényi sebekből ürülő receptorának kódolásán keresztül. Ez a vegyület a növények nagyobb hatékonyságú transzformációját is lehetővé teszi, amint azt az A. tumefaciens által közvetített transzformációs eljárásokban kimutatták, és ezért fontos a növényi biotechnológiában.
Az acetosziringon a Posidonia oceanica és számos más növényben is megtalálható. A kétszikűek sebes helyein szekretálódik. Ez a vegyület fokozza az Agrobacterium által közvetített géntranszformációt kétszikűekben. Az egyszikűeknél hiányzik ez a sebzési válasz, amit az Agrobacterium-mediált géntranszformáció korlátozó tényezőjének tartanak az egyszikűeknél.
A vegyületet a hím lólábú poloska (Leptoglossus phyllopus) is termeli, és a kommunikációs rendszerében használja.
In vitro vizsgálatok szerint az acetosziringon növeli a mükorrhiza képződést a Glomus intraradices gombában.
Az egyszerű természetes termék teljes szintézisét Crawford és munkatársai végezték el 1956-ban, de napjainkban korlátozott szintetikus érdeklődésre tart számot. Számos acetosziringon-analóg áll rendelkezésre, köztük olyanok is, amelyek kovalens inaktiválói az acetosziringon bevonásával zajló sejtfolyamatoknak.