ABSZTRAKT :
A vizsgálat célja kettős volt: (1) meghatározni a heterozigóta familiáris hiperkoleszterinémiában szenvedő xanthomatosus inak jellegzetes MR-megjelenését, és (2) meghatározni, hogy két képalkotó technika, a nagyfrekvenciás lineáris-soros szonográfia vagy az MR-képalkotás közül melyik jobb a xanthomák kimutatására.
Achilles-ín vizsgálatára 10 beteg (20 ín) esetében végeztünk szonográfiát és MR-képalkotást heterozigóta familiáris hiperkoleszterinémiában szenvedő betegeknél. A szonográfiához 7,5 (kilenc betegnél) és 10,0 MHz-es (egy betegnél) szonográfot használtak. T1-súlyozott, proton-sűrűség-súlyozott és T2-súlyozott MR-felvételeket készítettek 0,5 T (négy beteg) és 1,5 T (hat beteg) mellett, beleértve a zsírszuppresszált (hat beteg) és vízszuppresszált (egy beteg) T1-súlyozott felvételeket 1,5 T-n. A két technikával észlelt ínrendellenességeket feljegyezték, és az eredményeket összehasonlították.
A szonográfiák minden ínban a xantómákkal összeegyeztethető, fókuszos hipoechoikus elváltozásokat mutattak. Az MR-felvételek nem mutattak fokális elváltozásokat. Ehelyett minden impulzusszekvencia diffúz foltos vagy hálózatos mintázatot vagy mindkettőt mutatott az axiális képeken. Ez a foltos vagy hálózatos megjelenés a zsírszupprimált T1-súlyozott felvételeken sokkal szembetűnőbb volt, és sokkal kevésbé volt nyilvánvaló a vízszupprimált T1-súlyozott felvételeken. A kontrasztfelbontás szubjektíven minden esetben jobb volt a szonográfiákon, mint az MR-felvételeken.
A pettyes vagy hálózatos megjelenés a xanthomatosus inak jellegzetes, ha nem is patognomikus MR-jellemzője, és valószínűleg ödéma vagy gyulladás, nem pedig intratendinus lipid okozta. A szonográfián észlelt lokalizált lipidlerakódások azonban könnyebben számszerűsíthetők, mint az MR-felvételeken látható elváltozások. Ezért úgy gondoljuk, hogy a xantómák kimutatására a szonográfia, és nem az MR-képalkotás, ahogyan azt a mi vizsgálatunkban végeztük, a megfelelő technika.