Az acidofilok azok az élőlények, amelyek természetes helyeken, például víz alatti vulkáni hasadékokban, forró forrásokban és más, általában nedves és nagyon savas helyeken élnek, ahol a pH rendkívül alacsony (általában 2,0 pH alatt).
ArchaeaEdit
Extrémalakok, általában termofilok (termoacidofilok). A legszélsőségesebb ismert eset a Picrophilus oshimae, egy Thermoplasmata, amelynek pH-optimumértéke 0,7, -0,06-nál képes növekedni, és 4,0-nál nagyobb pH-értékeknél elpusztul. Ez a mikroorganizmus a vulkanikus tevékenységhez kapcsolódó, nagyon forró, savas talajokban él.
A hiperacidofil archaea egyes osztályai:
- Sulfolobales (fajok: Sulfolobus)
Thermoplasmatales (fajok: Thermoplasma, Ferroplasma) Acidilobales ARMAN
Egyéb szervezetekSzerkesztés
A szervezetek nagy változatossága megtalálható a hipersavas közegben. A Tinto folyóban (Dél-Spanyolország), ahol a pH 1,7 és 2,5 között van, gazdag endemizmust találtak, többek között kemoszintetikus archaea, heterotróf baktériumok, egysejtű algák, mint a diatómák, protiszták, gombák, élesztőgombák és rotiperák.
Alkalmazkodási mechanizmusokSzerkesztés
Az acidofil szervezeteknek olyan közeghez kell alkalmazkodniuk, amelyben magas a protonok koncentrációja. Ehhez biztosítaniuk kell, hogy a fehérjék ne denaturálódjanak. Ennek érdekében az általuk szintetizált fehérjéknek nagy a molekulatömege, így több kötés jön létre az aminosavak között. Ez sokkal stabilabbá teszi a másodlagos szerkezetet, ami megnehezíti az összetartó kötések felbontását, és biztosítja, hogy a fehérje működőképes maradjon annak ellenére, hogy magas protonkoncentrációjú környezetben van. Másrészt az acidofil mikroorganizmusok egy sor protonpumpa is van, amelyek a protonok kifelé történő kiürítésére szolgálnak, fenntartva a baktérium belsejében a semlegeshez közeli pH-értéket. A kénsavban gazdag bányákban azonban olyan mikroorganizmusokat találtak, amelyeknek nincs sejtfaluk, és így látható védelem nélkül jobban ki vannak téve ezeknek a magas protonkoncentrációknak.