ÖSSZEFOGLALÓ
Az ajándékkártya-eladások elszámolása a kiskereskedők számára új jelentési dilemmát jelent. Az ajándékkártya-értékesítések és a “törés” (a fogyasztók által be nem váltott ajándékkártyák) beszámolási kezeléséből eredő megoldatlan beszámolási kérdések potenciálisan több számviteli szabályozást is érinthetnek, beleértve a bevételek elszámolására és a különleges tételek elszámolására vonatkozó standardokat.
Ez a fogyasztó és a kereskedő közötti kompromisszum sok gazdasági indokot ad arra, hogy a kiskereskedők ajándékkártya-értékesítést kínáljanak, sőt támogassák azt, mivel a kiskereskedők számos gazdasági előnyre tehetnek szert az ilyen értékesítésekből. Az ajándékkártyákból származó előnyök közé tartozhatnak a megnövekedett eladások, a marketinglehetőségek, a jobb pénzforgalom és készletgazdálkodás, valamint a beváltatlan ajándékkártyákból eredő erősebb eredmény.
Az ajándékkártyák kezdeti értékesítési tranzakciójának elszámolása nem vélelmezett értéket, hanem halasztott bevételre vonatkozó kötelezettséget tükröz, ami kihívást jelent az elemzők számára.
A szerző elemzése azt sugallja, hogy bár az ajándékkártya-tranzakciók jelentésének bizonyos tendenciái kialakulóban vannak, a gyakorlat messze nem egységes.
Az ajándékkártya értékének fel nem használt, nyilvánvalóan jelentős százaléka további számviteli bonyodalmakat okoz. A korábban eladott ajándékkártyák beváltási szokásainak tendenciái lehetővé teszik a kiskereskedők számára, hogy becslést készítsenek a jövőbeli törésről. Amint megbízható becslést készítenek, a kiskereskedő azt állíthatja, hogy van alapja az ajándékkártya-kötelezettség kivezetésére a könyveiből.
Az ajándékkártyák törésének a pénzügyi kimutatásokban való elhelyezése további bizonytalanságot és eltéréseket okoz a pénzügyi beszámolóban. A SEC nem foglalt nyilvánosan állást az ajándékkártyák elszámolásával kapcsolatban, kivéve azt a tájékoztatást, hogy a személyzet nem tekinti a bevétel bármely összegének az értékesítés helyén történő azonnali megjelenítését a személyzet GAAP-ról alkotott nézetével összhangban lévőnek.
Charles Owen Kile Jr., Ph.D., a Middle Tennessee State University számviteli professzora. E-mail címe: [email protected].
Alig néhány hét múlva kezdődik az ünnepi vásárlási szezon, amelytől a kiskereskedők azt remélik, hogy a 4,7 trillió dolláros üzletág nyereséges lesz. Tavaly azonban, folytatva a növekvő tendenciát, több vásárló döntött úgy, hogy inkább ajándékkártyát vásárol, mint árut, ami elferdített néhány értékesítési jelentést. Ez a cikk az ajándékkártya-eladások eltérő könyvelését és az azt követő beváltási szokásokat vizsgálja.
A National Retail Federation szerint az ajándékkártyák 2006-os ünnepi (novemberi és decemberi) értékesítése 27,8 milliárd dollár volt. Az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma szerint a teljes ünnepi forgalom 663 milliárd dollár volt. Független pénzügyi szolgáltató kutatócégek becslései szerint az ünnepi ajándékkártya-értékesítés elérte a 75 milliárd dollárt. Valójában senki sem ismeri az ajándékkártya-tranzakciók összesített hatását, mivel a kiskereskedők ritkán adnak külön információt az ajándékkártya-eladásokról és -beváltásokról.
Az ajándékkártya-eladások elszámolása a kiskereskedők számára új jelentési dilemmát jelent. Az ajándékkártya-értékesítések és a “törés” (a fogyasztók által be nem váltott ajándékkártyák) jelentési kezeléséből eredő megoldatlan kérdések potenciálisan több számviteli szabályozást is érinthetnek, beleértve a bevételek elszámolására és a különleges tételek elszámolására vonatkozó standardokat. A gyakorlatban az ajándékkártya-értékesítések és a törések jelentése a kiskereskedők között jelentős eltéréseket mutat, és nem világos, hogy a szabványalkotók és a szabályozók a jövőben milyen lépéseket tesznek – ha tesznek egyáltalán – a különböző gyakorlatok egységesítése érdekében.
ELADÓK ELŐNYEI
Az ajándékkártyák a vásárlóknak és az ajándékozottaknak számos termékválasztási lehetőséget kínálnak, de ezeket a választási lehetőségeket egyetlen vagy korlátozott számú kiskereskedelmi szolgáltatóra korlátozzák. Ez a fogyasztó-kereskedő közötti kompromisszum bőséges gazdasági indokot nyújt a kiskereskedők számára, hogy ajándékkártyákat kínáljanak, sőt, hogy támogassák az ajándékkártya-értékesítést, mivel a kiskereskedők számos potenciális gazdasági előnyre tehetnek szert.
Növekvő forgalom. Az ajándékkártya termékválasztási lehetősége meggyőzheti a bizonytalan vásárlókat, hogy olyan vásárlást hajtsanak végre, amelyet egyébként nem tennének meg. Ezenkívül az ajándékkártya további eladásokat indukálhat a kártya beváltásakor. Az előre meghatározott, rögzített ajándékkártya-érték lényegében egy minimális vásárlási garanciát jelent a beváltáskor. A kiskereskedelmi cikkek árazásának egyösszegűsége azonban valószínűvé teszi, hogy a megajándékozott további pénzt fog költeni egy nagyobb értékű termék megvásárlására, szemben a kártyán hagyott egyenleggel.
Marketinglehetőségek. Amikor az ajándékkártyákat ajándékként használják, marketingelőnyöket generálnak azáltal, hogy a kiskereskedőnek két vásárlói kapcsolatot és két értékesítési lehetőséget kínálnak, szemben az egyel. Az ajándékkártya-tranzakciók olyan többletinformációkat is generálnak, amelyeket a vállalat marketing- és promóciós erőfeszítések révén további jövőbeli időszaki értékesítésre fordíthat.
Pénzforgalom és készletgazdálkodás. A kiskereskedők számára jelentkező előnyök nem korlátozódnak a vásárlói hatásokra. A kiskereskedelmi működés más aspektusain keresztül is megvalósulnak. Például az áruk és szolgáltatások átadásának késleltetése jelentős és nyilvánvaló működési cash flow előnyöket biztosít a vállalkozás számára. Ez a késedelem a készletgazdálkodással kapcsolatos előnyökkel is jár. Mivel az ajándékkártyákat az ünnepi vásárlási szezonban értékesítik, és gyakran szezonon kívüli időszakokban váltják be, a vállalkozások ilyenkor nagyobb készletsimítást biztosíthatnak, mint ami egyébként lehetséges lenne. Az ajándékkártyák az általános működési költségeket is csökkenthetik.
Összegezve. A kiskereskedők számára talán a legnagyobb előny – és ennek határozott számviteli következményei vannak -, hogy a fogyasztói magatartás történelmi tendenciái azt mutatják, hogy sok ajándékkártyás vásárlás egy részét soha nem váltják be. A kiskereskedelem és a bankszektor felismerte a fogyasztók azon tendenciáját, hogy az ajándékkártyák egyenlegét kihasználatlanul hagyják, és az ajándékkártyák fel nem használt egyenlegét törésnek nevezik. A fogyasztói kutatócsoportok által közölt becslések szerint a törés mértéke 10% és 19% között mozog. Még az óvatos becslések szerint is az ajándékkártyák törése jelentősen befolyásolhatja sok vállalat eredményét.
PÉNZÜGYI BESZÁMOLÁSI PRAKTIKÁK
A szerző 167 vállalat – kiválasztott kiskereskedők és vendéglátóhelyek – 2006-os pénzügyi évi 10-K adatait elemezte, hogy megpróbálja értékelni a potenciálisan érintett kibocsátók ajándékkártya-beszámolási gyakorlatát. Az elemzés eredményei, amelyeket az 1. melléklet foglal össze, azt sugallják, hogy az ajándékkártyákról való jelentéstétel sok cég számára jelentős szempont, és hogy a jelentéstételi minták kialakulóban vannak. A legfontosabb, hogy a kiválasztott vállalatok több mint kétharmada szolgáltat valamilyen szintű információt ajándékkártya-jelentési gyakorlatáról (lásd 1. ábra, A panel). Azok közül a vállalatok közül, amelyek nem teszik ezt, a legtöbb kis, tőzsdén kívüli franchise-vállalat.
KÉSEDELMES ELADÁS ELISMERÉSE
A SEC Staff Accounting Bulletin no. 101. száma általában megköveteli a termék (áru) átadását, mint a bevétel elszámolásának szükséges feltételét. A SEC Staff Accounting Bulletin 104. sz. további útmutatást nyújt. Amikor egy kiskereskedő ajándékkártyát ad el egy vásárlónak, a jövőbeni vásárlásért járó fizetést előre megkapja, de az áru átadása a fogyasztó döntése szerint késik. Így az ajándékkártyák értékesítéséből származó tényleges bevétel elszámolása helyett a kiskereskedők a mérlegben halasztott bevételi kötelezettséget számolnak el a készpénzcserére vonatkozóan, amíg az ajándékkártya beváltásra nem kerül.
Ez a halasztott bevételi megközelítés nemcsak a korábban említett előnyök egyikét sem tükrözi, hanem az elemzők számára is kihívást jelent. A Marketing Workshop Inc. felmérése szerint a címzetteknek csak 30%-a használja fel az ajándékkártyát egy hónapon belül. Az ajándékkártyák növekvő használata és az időeltolódás a kártya megvásárlása és a címzett által árucikkre történő beváltás között, ami lehetővé teszi a kiskereskedők számára az értékesítés elszámolását, nyilvánvalóan arra késztette az elemzőket, hogy a 2006-os ünnepi eladásokat a vártnál gyengébbnek ítéljék. A váratlanul erős januári eladások – a 2006-os ünnepi szezonba beszámítva – végül a legtöbb kiskereskedő számára erős éves kiskereskedelmi eladásokat eredményeztek.
A szerző elemzése szerint a legtöbb vállalat adott egy bevételek elszámolására vonatkozó nyilatkozatot, amely elmagyarázza, hogy az ajándékkártyákból származó bevételeket a beváltásig elhalasztják, és nagyjából egyharmaduk adott egy nyilatkozatot a törés elszámolására vonatkozóan. Hasonló számú vállalat adta meg az aktuális ajándékkártya-kötelezettség összegét (általában lábjegyzetben). Csak egy vállalat, a Ruth’s Chris tette közzé a folyó évre vonatkozó ajándékkártya-értékesítés összegét.
Az ajándékkártyákkal kapcsolatos információkat közlő 113 vállalat közül 80 legalább valamilyen utalást tett arra, hogy a kötelezettség hol található a mérlegben (1. melléklet, B panel). A leggyakoribb gyakorlat az volt, hogy a kötelezettséget az “elhatárolt költségek vagy egyéb kötelezettségek” közé sorolták. Mások az ajándékkártyákat a “halasztott bevételek” számlán szerepeltették. Kilenc vállalat azonban elég jelentősnek tekintette az ajándékkártya-kötelezettséget ahhoz, hogy külön tételt hozzon létre a mérlegben.
AJÁNDÉKKÁRTYA MEGSZÜNTETÉS
Az ajándékkártya értékének nyilvánvalóan jelentős százaléka, amely felhasználatlanul marad, további számviteli bonyodalmakat okoz. (A Consumer Reports becslése szerint 2005-ben az ajándékkártyát kapó személyek 19%-a soha nem használta fel azt). Például mikor következik be az ajándékkártya beváltásának elmaradásával járó nem esemény? Egyes ajándékkártyák esetében a lejárati dátum szolgálhat eseményként arra, hogy a fel nem használt összeget kivonják a fennmaradó ajándékkártya-kötelezettségből. Egyes államokban a be nem váltott vagyontárgyakra vonatkozó törvények szabályozzák az ajándékkártyák törlését.
A fogyasztók érdekérvényesítő törekvéseinek eredményeként azonban sok esetben az ajándékkártyáknak nincs lejárati dátumuk, és ha nem váltják be őket, a kiskereskedő határozatlan idejű kötelezettséget vállal (lásd a “Fogyasztók harcolnak az ajándékkártya-korlátozások ellen” című oldalsávot). Ilyen esetekben a korábban eladott ajándékkártyák beváltási szokásainak tendenciái lehetővé teszik a kiskereskedők számára, hogy becslést készítsenek a jövőbeli törésre vonatkozóan. Minden egyes nap elteltével a beváltás valószínűsége a korábbi beváltási minták alapján csökken. Ezek a minták lehetővé teszik a kiskereskedők számára, hogy kiszámítsák az ajándékkártyák törésének súlyozott átlagát. Amint egy megbízható becslés elkészül, a kiskereskedő azt állíthatja, hogy van alapja az ajándékkártya-kötelezettség kivezetésére a könyvelésből.
A trend becsléséhez, hogy megbízható ajándékkártya-törlési mintákat lehessen megállapítani, elegendő számú évnek kell eltelnie. Ennek eredményeként a gyakorlatban a kiskereskedők az ajándékkártya töréskorrekciók két fázisát ismerik el. A kezdeti korrekció egy egyszeri elszámolás, amely a kiskereskedőnek az ajándékkártyák beváltási és törési mintázatának megállapításához szükséges többéves becslési időszakot fedezi. Az ezt követő időszakokban további korrekciók történnek, hogy a jövőben be nem váltott ajándékkártyákra vonatkozó becsléseket naprakészen tartsák. A kezdeti kiigazítás potenciálisan veszélyes, mert egyszeri, nem ismétlődő sokkot okoz a beszámolási folyamatban. Ráadásul e kiigazítás időzítése manipulálható, és az összeg jelentős lehet, mivel nem egy, hanem több évnyi törés felhalmozódását jelenti.
Például 2005 első negyedévében a Home Depot egy 43 millió dolláros kiigazítást számolt el ajándékkártya törés miatt, amely “az ajándékkártya program kezdetétől” az összes megelőző időszakra kiterjedt. Az ezt követő ajándékkártya-törés kiigazítások 2005 hátralévő részében azonban 9 millió USD-t tettek ki, ami lényeges összeg, de a kezdeti egyszeri kiigazításhoz képest kicsi.
A fogyasztók harcolnak az ajándékkártyák korlátozásai ellen
Az ajándékkártyák népszerűségével párhuzamosan a fogyasztók panaszkodnak a használatukra vonatkozó korlátozásokra. A leggyakoribb fogyasztói panaszok az elveszett vagy ellopott ajándékkártyák pótlására, az áruk visszatérítési szabályaira, a lejárati dátumokra és a fenntartási díjakra vonatkoznak.
New Yorkban, miután a Home Depot-tal sikerült megállapodást kötni az elveszett vagy ellopott ajándékkártyák cseréjét tiltó politika megváltoztatására, az állam főügyésze 2003-ban hasonló megállapodásokat kötött olyan kiskereskedőkkel, mint a Best Buy, Borders, Waldenbooks, Circuit City, CompUSA, Disney Stores, Kohl’s, Nordstrom, J.C. Penney, Eckerd, Musicland, Sears, The Sports Authority, Target, Toys “R” Us, Bloomingdale’s és Macy’s. Az ügyészség 2003-ban hasonló megállapodásokra jutott.
Részben a csalással kapcsolatos aggályok miatt a Home Depot és számos más országos kiskereskedő csak az ajándékkártyával, bolti hitelként történő vásárlásokat téríti vissza. Sok kiskereskedő az ajándékkártyák használatát is az üzletben történő felhasználásra korlátozza, és nem engedélyezi az ajándékkártyás vásárlást az online vagy katalógus részlegükön keresztül.
A Bankrate.com 2006-os ajándékkártya-tanulmánya szerint ma már tizenhárom állam tiltja az ajándékkártyák lejárati idejét. Más államok minimális lejárati időt állapítottak meg.
A karbantartási (vagy nyugvási) díjak még mindig gyakoriak, de a Bankrate.com tanulmánya szerint változhatnak, amely a kiskereskedők azon törekvésére hivatkozik, hogy “fogyasztóbarátabbá” váljanak. Az ilyen díjak gyakran a kártya kibocsátásától számított egy év elteltével havi 2 vagy 3 dollárral terhelik a kártya egyenlegét.
-Matthew G. Lamoreaux
Kártyatörés elhelyezése
Az ajándékkártya-törés elhelyezése a pénzügyi kimutatásokban további bizonytalanságot és eltéréseket okoz a pénzügyi beszámolóban. A Best Buy Inc. a 2006. februári árbevételhez közvetlenül 43 millió dollár beváltatlan ajándékkártya bevételt adott hozzá, amelyből 27 millió dollár korábbi időszakokból származik. Ezzel szemben a Home Depot mind az egyszeri, mind az időszaki beváltatlan ajándékkártya bevételeket az “értékesítési és általános igazgatási költségek” csökkentésére alkalmazta. A Best Buy és a Home Depot lehetőséget kapott arra, hogy megmagyarázza az ajándékkártyák elszámolását e cikkhez. Mindketten elutasították ezt.
A szerző elemzése szerint, bár 53 vállalat adott nyilatkozatot a törésről, csak 39 vállalat azonosította, hogy a törés hol található vagy található meg az eredménykimutatásban (lásd 1. melléklet, C panel). A tendencia egyértelműen a “nettó árbevétel” felé tendál, bár az “egyéb bevételek” is kapnak némi támogatást. Összefoglalva, az elemzés azt sugallta, hogy bár egyre több vállalat ad tájékoztatást az ajándékkártyákról, az éves ajándékkártya-értékesítések és a veszteségek összegére vonatkozó hasznos mennyiségi adatokat csak ritkán teszik közzé. Az elemzés arra is rámutatott, hogy bár bizonyos jelentéstételi tendenciák kialakulóban vannak, a gyakorlatok korántsem egységesek.
A beváltatlan ajándékkártyaösszegeknek az értékesítésbe vagy az eladott áruk költségének csökkentéseként való beszámítása félrevezető, túlbecsült bruttó árrésekhez vezet, mivel a beváltatlan ajándékkártya bevételekhez nem kapcsolódnak készletköltségek. Például a Best Buy egyes elemzői kezdetben rosszul értelmezték a befektetők által érzékenyen érintett értékesítési és bruttó árrés-tendenciákat. Az SG&A kiadások csökkentése ajándékkártyák leírásával konzervatívabb megközelítést jelent, de koncepcionálisan hibásnak és potenciálisan félrevezetőnek tűnik, mivel a gazdasági előny nem a kiadáscsökkentő intézkedésekből származik.
Alternatívaként az ismétlődő időszaki ajándékkártya-bontásokat az “egyéb bevételek” között lehetne szerepeltetni, és az összeget külön lábjegyzetben közzétenni, ha az lényeges. Ez legalább lehetővé tenné az elemzők számára, hogy elkülönítsék az “árbevételtől”. A több időszakból származó, nem ismétlődő ajándékkártya-bontás azonban a működés fenntarthatatlan eleme, és megfelel a különleges tétel definíciójának. Az ajándékkártyákat kínáló vállalatoknak legalább a lábjegyzetekben közzé kellene tenniük az ajándékkártya-tranzakciók és a törés kezelését. Az MD&A követelmények valószínűleg arra is kötelezik a vállalatokat, hogy közzétegyék, hogy kínálnak-e ilyen programokat, és ha igen, akkor az ajándékkártya bevételekből és a be nem váltott egyenlegekből származó összegeket, ha azok lényegesek.
|
1. melléklet
|
Az ajándékkártyák elszámolásának elemzése (167 vállalat)* |  |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A SEC VÉLEMÉNYE
A SEC nem foglalt nyilvánosan állást az ajándékkártyák elszámolásával kapcsolatban (a SEC munkatársai nem kívántak interjút adni e cikkhez), csak annyit közöltek, hogy a munkatársak szerint a bevétel bármely összegének azonnali elszámolása az értékesítés helyén nem áll összhangban a GAAP-ról alkotott álláspontjukkal. Azonban már egy ilyen nyilatkozat megtétele is azt jelzi, hogy az ajándékkártyák elszámolásával kapcsolatos kérdések a SEC “radarján” vannak, és hogy a Vállalatfinanszírozási Osztály munkatársai már most is figyelemmel kísérik az ajándékkártya-értékesítéseknek a kibocsátók által alkalmazott kezelését a bejelentések felülvizsgálata során.
A személyzet korábbi, felmerülő kérdésekkel kapcsolatos múltját tekintve valószínűnek tűnik, hogy a személyzet a felülvizsgálatot követően megjegyzéseket fog fűzni ehhez a kérdéshez, hogy megpróbálja leszűkíteni a kiskereskedők által jelenleg követett gyakorlatok körét, és bizonyos fokú következetességet biztosítani a jelentéstételhez. Ha ez így lesz, a kiskereskedők kockáztathatják a módosított 10-K-k benyújtását, az új értékpapírok bejegyzésének késleltetését és akár a pénzügyi eredmények kiigazítását is. Ettől függetlenül a SEC korábbi magatartása azt sugallja, hogy a személyzet legalábbis arra fogja ösztönözni a kiskereskedőket, hogy nyíltabban kezeljék az ajándékkártya-tranzakciókat. 