Akadémiai családorvoslás – az akadémia újradefiniálása

Az előadó jól felkészült egy ilyen unalmas témára.

Ezt a megjegyzést kaptam a családorvosi kutatásról és oktatásról szóló szemináriumra, amelyet néhány évvel ezelőtt tartottam az alapellátó orvosoknak. Az Oxford Dictionary által meghatározott “akadémikus” fogalom egyik jelentése: “elvont; elméleti; nem gyakorlati jelentőségű”.1 A tudományos munkát, különösen a kutatást hagyományosan az egyetemek elefántcsonttornyaiban dolgozó professzorok fényűző elfoglaltságának tekintik. Egyre több kritika éri, hogy az orvosbiológiai kutatásba történő hatalmas befektetések nagyon kevés, vagy egyáltalán semmilyen hasznot nem hoztak az emberek egészségének.2 Az akadémikus kifejezésnek új jelentést kell találnia.

A tudományos diszciplínaként való megalapozásban, amelyet Clarke úgy definiált, mint ” a kutatás révén megszerzett, tanítással átadható tudásanyag “3 , az akadémikus családorvoslás újraértelmezte az akadémikus fogalmát, és a következő rövidítéssé vált: A gyakorlatot megalapozó ismeretanyag megfogalmazása, Az orvosi munka koncepciója, A lakosság változó igényeihez való alkalmazkodás, Az orvosképzés fejlesztése, Az orvos-beteg kapcsolat élvezete és megbecsülése, Az erőforrások költséghatékony kezelése, Az ellátás minőségének javítása és Az orvoslás művészetéhez és tudományához való hozzájárulás.

A gyakorlatot megalapozó ismeretanyag megfogalmazása

Sok gyakori betegséget és tünetet szinte kizárólag a háziorvosi gyakorlatban látnak és kezelnek, amely a kutatás természetes laboratóriumát képezi. A családorvosi kutatás a gyakori betegségek természetes lefolyására, a diagnosztikai folyamatra és a bio-pszichoszociális tényezők közötti kölcsönhatásra vonatkozó ismereteink bővítésével tájékoztatja a gyakorlatot. Egyes eredmények megkérdőjelezték és forradalmasították a hagyományos orvosi gyakorlatot. Figyelemre méltó példa Del Mar és munkatársai4 megállapítása, miszerint az alapellátásban akut középfülgyulladással jelentkező gyermekek többsége (60%-a) 24 órán belül antibiotikum-kezelés nélkül is fájdalommentes volt, és az antibiotikumok csak azon gyermekek esetében voltak előnyösek, akiknél a fájdalom ≥ 2 napig fennállt. Ez a tudás az antibiotikumok felírásának jelentős csökkenéséhez és remélhetőleg kevesebb antibiotikum-rezisztenciához vezetett.

Az orvos munkájának konceptualizálása

A családorvoslás volt az első tudományág, amely szisztematikusan megvizsgálta, mit és hogyan nyújt az orvos ellátást, ami a konzultációs folyamat, a konzultációban rejlő lehetőségek, a hipotetikus deduktív problémamegoldás, az idő mint diagnosztikai és terápiás eszköz és az orvos mint gyógyszer konceptualizálásához vezetett. Kezdjük megérteni az egyénre szabott orvosi ellátás összetettségét, amely részben megmagyarázza a gyakorlatban tapasztalható eltéréseket, amelyeket nem magyaráznak egyszerű demográfiai és morbiditási tényezők.5

A lakosság változó igényeihez való alkalmazkodás

A modern életmentő technológiák ironikus módon azt eredményezték, hogy sok ember többszörös betegséggel és romló egészségi állapottal él és szenved. Olyan kutatásokra van szükségünk, amelyek az egyes betegségek helyett az ember egészének működésére és jólétére összpontosítanak.6 A mentális egészségügyi problémák világszerte jelentős egészségügyi fenyegetéssé válnak, és a kutatások kezdenek információt szolgáltatni arról, hogyan lehet ezeket diagnosztizálni és kezelni az alapellátásban.7,8

Az orvosképzés fejlesztése

A családorvoslás erősen kontextus- és folyamatfüggő, amit leginkább a valós gyakorlatban történő preceptorálás során lehet megtanulni. Tanításának és tanulásának kialakításával a családorvoslás az orvosképzést a tercier egyetemi kórházakból a közösségi háziorvosi praxisokba helyezte át. Az orvostudományi alapképzés egyre nagyobb hányada minden szakterületen a közösségben zajlik. Az akadémiai családorvoslás számos új tanulási módszert is bevezetett, mint például a konzultációk videós áttekintése, a szerepjátékok és a reflektív naplók a tudás és a szakmaiság tanulásának fokozása érdekében.

Az orvos-beteg kapcsolat élvezete és értékelése

A családorvosi konzultációs folyamatra vonatkozó kutatások feltárták az orvos-beteg kapcsolat és a betegközpontú ellátás lényegét és értékét.9 Ez az orvos-beteg kapcsolat paradigmaváltásához vezetett a paternalista modellről a partnerségi modellre. A Binder et al.10 e számban közölt tanulmánya jó példa arra, hogy a kutatás betekintést nyújthat a serdülőkonzultációk dinamikájába, hogy az orvosok képesek legyenek kezelni a serdülők stresszeit és aggodalmait.

A források költséghatékony kezelése

A családorvosi ellátás léptéke igen nagy, mivel olyan gyakori problémákkal foglalkozik, amelyek sok embert érintenek. A gyakori problémák kezelésében bekövetkező apró változásoknak óriási erőforrás-vonzatai vannak. A vizsgálatok és beutalások költséghatékony kezelése az egészségügyi eredmények veszélyeztetése nélkül a családorvoslás egyik fő tudományos területe. Például a háziorvosi praxisokban végzett kutatásokon alapuló döntési szabályok alkalmazása segítheti a klinikusokat annak eldöntésében, hogy egy húgyúti fertőzés tüneteivel jelentkező nő mikor kezelhető empirikus antibiotikummal, és mikor van szükség vizelettenyésztésre.11

A gondozás minőségének javítása

A gyakorlat nagyfokú változatossága és a háziorvoslás szakmai elszigeteltsége minőségbiztosítást és folyamatos szakmai fejlődést követel. Az akadémiai családorvoslás objektív és szisztematikus módszereket dolgozott ki az orvosok értékelésére, képessé tételére és felhatalmazására, hogy javítsák az ellátás minőségét.12 A minőségfejlesztés hatóköre az orvos és egy adott betegség vizsgálatától az egészségügyi szolgáltatás teljes rendszerére kiterjedt, amint azt Russell tanulmánya is mutatja.13

Az orvoslás művészetéhez és tudományához való hozzájárulás

A betegek általában tünetekkel jelentkeznek, amelyekből az orvosok megpróbálják megállapítani az alapbetegség diagnózisát. Sok tünet azonban nem magyarázható betegségekkel. A betegségek által okozott és a nem betegségek által okozott tünetek megkülönböztetése, majd az utóbbiak kezelése gyakran művészet. A családorvosi kutatás hozzájárult ahhoz, hogy megértsük az orvosilag megmagyarázhatatlan tüneteket, mint a “szívbajosok” okát, és aktívan keres megoldásokat a diagnózisukra és kezelésükre,14 amint azt e számban két tanulmány is szemlélteti.15,16

A családorvosi kutatás másik jelentős hozzájárulása az orvosi kutatás módszertanának kiszélesítése az orvostudomány számára a hagyományos mennyiségi, objektív, kontrollált kísérleti tervekről a minőségi és mennyiségi módszerek stratégiai háromszögelésére, amely a betegeket és a szolgáltatókat egyaránt bevonja. A Russell és társai által ebben a számban közölt tanulmány ezt nagyon jól demonstrálta.13

Következtetések

A tudományos családorvoslás a mindennapi gyakorlat szempontjából való relevancia hangsúlyozásával újraértelmezte az akadémiai fogalom jelentését. Ahogy McWhinney5 mondta: “… a mi értékünk az orvostudomány számára a különbségekben rejlik, és végül az akadémiai mainstream jobban fog hasonlítani ránk, mint fordítva.”

Idővel minden gyakorló orvos akadémikussá válik az oktatásban, a kutatásban és a kutatásnak a betegellátásba való átültetésében való részvétele révén.

Enyilatkozat

Finanszírozás: nincs.

Etikai jóváhagyás: nincs.

Érdekütközés: nincs.