Az archívumbombák elsődleges támadási útvonala az e-mailek, amelyekhez csatolják őket. Egy ilyen e-mail nem túl nagy méretű, és nem jelent első pillantásra látható veszélyt.
Az archívumbombákat elsősorban nem a felhasználónak kell kipakolnia, hanem elsősorban a vírusirtó programokat célozzák meg: Ezek gyakran már a beérkezésük után átvizsgálják a fájlokat – beleértve az archívumokban lévő fájlokat is. Ehhez az archívumokat ki kell pakolni egy ideiglenes tárolóhelyre. Fennáll annak a veszélye, hogy a kicsomagolt fájlok megtöltik a fő memóriát vagy a merevlemezt, és teljesen leállítják a rendszert. Ezenkívül a szkennelési folyamat sok számítási időt igényel. A rekurzív archívumbombák esetében viszont a rendszer általában működőképes marad, csak a víruskereső soha nem tudja befejezni a feladatát (azaz az archívum átvizsgálását). Az ilyen típusú archívumbomba ellen úgy lehet védekezni, hogy a vírusirtó szoftver csak egy bizonyos mélységig vizsgálja a beérkező archívumokat. A támadás így a szolgáltatás megtagadására tesz kísérletet.
Az archívum attribútumaiban szereplő méretadatok megkérdezésének nincs további haszna, mivel ezek például hexaszerkesztővel manipulálhatók.