Cél: A tanulmány célja az volt, hogy áttekintse az aripiprazol biztonságosságát és hatékonyságát monoterápiaként és kiegészítő terápiaként a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kezelésében.
Módszerek: Mind a MEDLINE (1956-tól 2017 májusáig), mind az EMBASE (1957-től 2017 májusáig) keresést végeztek az “aripiprazol” és a “poszttraumás stressz zavar”, “poszttraumás stressz zavar” vagy “PTSD” kifejezések használatával. Az aripiprazolt monoterápiaként vagy kiegészítő terápiaként szedő betegeknél a PTSD elsődleges végpontját értékelő tanulmányokat elemezték relevancia szempontjából. Azokat vonták be az értékelésbe, amelyek megfeleltek e tanulmány célkitűzésének: 1 placebokontrollált vizsgálat; 4 nyílt vizsgálat; és 1 retrospektív kórlapvizsgálat.
Eredmények: A PTSD-ben szenvedő betegeknél az aripiprazol 1 kivételével minden elemzett vizsgálatban szignifikáns javulást eredményezett az elsődleges kimenetelben, beleértve a Clinician-Administered PTSD Symptom Scale vagy a PTSD Checklist-Military pontszámokat. A vizsgálatok időtartama 10 és 16 hét között volt. Az aripiprazol kezdeti adagjai napi 2 és 15 mg között voltak, amelyeket a hatékonyság és a tolerálhatóság alapján napi 2 és 30 mg között lehetett felfelé vagy lefelé titrálni. Összességében az aripiprazol jól tolerálható volt, a kezeléssel kapcsolatos leggyakoribb tanulmánymegszakítások a szorongás, az álmatlanság, az akathisia, az asthenia, a nyugtalanság és a somnolencia mellékhatásaira vezethetők vissza.
Következtetések: Az áttekintett irodalom alapján az aripiprazol ésszerű terápiás lehetőség monoterápiaként vagy kiegészítő terápiaként PTSD-ben szenvedő betegeknél. Nagyobb, randomizált, kontrollált vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy jobban megértsük ennek az atipikus antipszichotikumnak a PTSD-ben szenvedő betegeknél betöltött szerepét.