A kognitív forradalom, amely az 1940-es évek körül fejeződött be, megváltoztatta a pszichológiát. Pavlov és más fiziológusok elképzeléseinek hatására a tudósok érdeklődése a megfigyelhető irányába fordult. A szubjektivitástól távolodva a viselkedés objektív vizsgálata megbízhatóvá és kioszthatóvá vált. Ez a forradalom segítette az észlelt kontroll tanulmányozásának fejlődő területeit. A célkeresés és az emberi motiváció számos elméletben fontossá vált. 1959-ben White bevezette az “effektív motiváció” nevű elméletet, amelyben az emberi kontroll iránti késztetést a veleszületett szükséglettel magyarázza, hogy képes legyen kezelni egy helyzetet és megszerezni a környezet feletti kontrollt.
1966-ban Julian Rotter publikálta: “Generalized Expectancies for Internal versus External Control of Reinforcement.” című közleményét, amelyben először használta az “észlelt kontroll” kifejezést. Munkája több tudományágat is befolyásolt, például a pszichológiát, a szociológiát, a közgazdaságtant és az egészségügyet. Megjelenése után az észlelt belső kontroll fogalmával kapcsolatos tudományos munkák többnyire két ágra különültek el. Az egyik úgy vélte, hogy az észlelt kontroll egy fix személyiségvonás, és ezért olyan fogalmakra utal, mint az önhatékonyság és a kompetencia, a másik az észlelt kontrollról mint kognitív folyamatról beszélt, amelyet környezeti támpontok befolyásolnak, és amely szisztematikusan manipulálható. Ez olyan fogalmakra vonatkozik, mint a kontroll illúziója, a tanult tehetetlenség és a mindfullness.
“Tanulmányok sora erős alátámasztja azt a hipotézist, hogy az az egyén, aki erősen hisz abban, hogy (sic!) irányíthatja saját sorsát, valószínűleg éberen figyeli a környezet azon aspektusait, amelyek hasznos információkkal szolgálnak jövőbeli viselkedéséhez; b) lépéseket tesz környezeti állapotának javítása érdekében; c) nagyobb értéket tulajdonít a képességeknek vagy a megerősítések elérésének, és általában jobban foglalkozik a képességeivel, különösen a kudarcaival; és d) ellenáll az őt befolyásolni kívánó finom kísérletekkel szemben”. Rotter 1966
Az észlelt kontroll ebből a szempontból vagy személyiségvonásnak, vagy kognitív feldolgozásnak tekinthető, amely mindkét esetben fokozza a működést és a túlélést.
Történeti kutatásokSzerkesztés
Martin E. P. Seligman 1975-ben alkotta meg a “tanult tehetetlenség” kifejezést. Az észlelt kontroll szempontjából Seligman “tanult tehetetlenség” kifejezése leírta, hogy a helyzet észlelt kontrollja a viselkedés egy adott kimeneteléhez vezet. Seligman kutyákat szembesített egy olyan helyzettel, amelyet az észlelt kontroll teljes hiánya kísért, ami végül ahhoz vezetett, hogy a kutyák engedtek a helyzetnek. Megtanulták a passzivitást, a tehetetlenséget. Seligman kísérleteit emberekre is átültette, és azt feltételezte, hogy az észlelt kontroll összefüggésben áll például a depresszió kialakulásával.
A Schulz és Hansua által az észlelt kontrollról végzett kutatások az egyén saját kontrollja és pszichológiai és fiziológiai jólléte közötti oksági összefüggésekre összpontosítanak, és nem csupán e tényezők korrelációjára. Egy 1978-ban végzett vizsgálatban egy idősek otthonában élő nyugdíjasok résztvevői a kontroll megszerzése vagy elvesztése előtt álltak. Vagy maguk dönthettek arról, hogy mikor szeretnék, hogy diákok látogassák meg őket, vagy nem volt befolyásuk a diákok látogatásának ütemezésére. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a nyugdíjasok, akiknek kontrolljuk volt a látogatások időpontja felett, jobban érezték magukat és egészségesebbek voltak, mint a “nincs befolyás” csoportba tartozó nyugdíjasok. Ez a tanulmány az észlelt kontrollt olyan kognitív folyamatként írja le, amely manipulálja a személy egészségét és motivációját.
Ezért az önhatékonyság fontos tényező, amely befolyásolja az észlelt kontroll hatékonyságát. Blittner, Goldberg és Merbaum 1978-ban azzal érvelt, hogy csak akkor tud jobban teljesíteni vagy viselkedést változtatni, ha a személy hisz a képességeiben és sikerében.
Sastry és Ross 1998-as tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy az észlelt kontroll tekintetében is vannak kulturális különbségek. A kutatók szerint az észlelt kontrollt a nyugati országokban élők fontosabbnak tartják, mint az ázsiaiak. Emellett az ázsiaiak nem hoznak összefüggést az észlelt kontroll és a mentális jólét között. Ezt a különbséget a kultúrák eltérő fókuszával magyarázzák. A nyugati kultúra nagyra értékeli az individualizmust és a személyes sikert, ami arra készteti az embereket, hogy késztetést érezzenek a saját folyamatok és teljesítmény ellenőrzésére. Az emberek nagyobb valószínűséggel értelmezik az észlelt kontrollt személyiségvonásként.