Félreértés ne essék: a 2010-es évek a filippínó sport számára elsöprő évtized volt.
Világbajnokok és aranyérmesek jöttek bőven, ami még nehezebbé teszi az évtized legjobbjainak kiválasztását, mint amilyen már volt.
Mégis itt a Spin.ph, vállaltuk ezt a feladatot, kiszűrve és megvitatva, hogy szerintünk kik a legjobb sportolók az ország legjobbjai közül az elmúlt évtizedben.
A kosárlabdázók és a röplabdázók kimaradtak ebből a listából, mivel nyilvánvalóan megérdemlik a magukét.
Azt is vegye figyelembe, hogy ez a lista csak a 2010 és 2019 közötti éveket tartalmazza, és a sorrend nem feltétlenül jelenti az egyes helyezéseket. Elnézést kérünk azoktól, akik kimaradtak.
Manny Pacquiao (ökölvívás)
FOTÓ: AP
Az évtized bunyósa? Az évszázad harcosa?
A bokszszakértők talán még mindig nem döntötték el, hogy milyen kitüntetést adományozzanak Manny Pacquiaónak, de kétségtelen, hogy a sportág egyetlen nyolcszoros világbajnoka megérdemli, hogy az élére álljon ennek a kitüntetési listának.
2015-ben történt meg végre az elképzelhetetlen, amikor Pacquiao végre összecsapott Floyd Mayweatherrel, amit találóan az évszázad harcának neveztek el.
Mégis, ami Pacquiao 2010-es évekbeli futását még lenyűgözőbbé tette, az az volt, hogy a csúcson maradt, tekintve, hogy zsonglőrködött a rengeteg feladattal, ami a politikától, a showbiznisztől és egy rövid kosárlabda karriertől kezdve terjedt. A harcias szenátor még 40 évesen is folyamatosan bizonyítja dominanciáját, amit a Keith Thurman felett aratott legutóbbi, tavaly júliusi győzelme is bizonyít.
Hidilyn Diaz (súlyemelés)
FOTÓ: Jerome Ascano
A Fülöp-szigetek 20 hosszú évet várt arra, hogy véget érjen az olimpiai éremszárazság, és 2016-ban Hidilyn Diaz szó szerint vitte a nemzet reményeit, és ezüstérmet hozott haza Rióból a -53 kg-os súlycsoportban.
Ez egy olyan diadal volt, amely reflektorfénybe helyezte a súlyemelő sportot, mivel a Zamboanguena összefogott, hogy összegyűjtse a szükséges támogatást a kampányai fenntartásához. Diaz viszonozta a támogatást nu újra és újra bebizonyította, hogy ő a világ egyik legjobb súlyemelője.
A 2018-as jakartai Ázsiai Játékokon aranyérmet nyert, és idén végre levette a majmot a hátáról a 30. Délkelet-ázsiai Játékok aranyérmével, az egyetlen megtiszteltetés, amely elkerült tőle egy kockás karrier során.
Ian Lariba (asztalitenisz)
FOTÓ: Jerome Ascaño
Ritkaság, hogy egy sportoló veretlen maradjon egyetemi karrierje során. Ian Lariba elmondhatja magáról, hogy ő is ebbe az exkluzív klubba tartozik.
A La Salle bájos evezőse az UAAP-ban eltöltött öt játékéve alatt veretlen volt, és az út során elismeréseket aratott: háromszor nyerte el az MVP díjat, az év újonca címet, három asztalitenisz bajnoki cím mellett, valamint kétszer az UAAP Év sportolójának is nevezték.
Nagyszerűsége azonban nem korlátozódik a Taft falai közé, hiszen Jamaica Syval karöltve a Fülöp-szigeteket a 2014-es tokiói asztalitenisz csapat-világbajnokság negyedik divíziójának első helyére vitte.
Lariba sikerei révén a 2016-os riói olimpiára is kijutott, ő lett az első Fülöp-szigeteki olimpikon az asztalitenisz sportágban, ahol az ország zászlóvivőjeként is szolgált.
Lariba sajnos 2018-ban elvesztette az akut myeloid leukémiával vívott csatáját. A lány 23 éves volt.
Daniel Caluag (kerékpározás)
FOTÓ: jerome ascaño
Blokkoló volt Daniel Caluag a 2010-es években, amikor a BMX kerékpározásban többször is kitűzte az ország zászlaját. A fil-amerikai kerékpáros áttörése ebben az évtizedben jött el, amikor a 2013-as szingapúri BMX-kerékpáros Ázsiai Bajnokságon uralta a férfi elitet.
A legjobb, mint kiderült, még csak ezután következett, amikor a 2014-es incheoni Ázsiai Játékokon aranyérmet szerzett – ez volt a Fülöp-szigetek egyetlen aranyérme a kontinentális konklávén. Ezzel a diadallal a Fülöp-szigeteki Sportújságírók Szövetsége az év sportolójának választotta.
Caluag, aki a 2012-es londoni játékok veteránja, a 2018-as Ázsiai Játékokon bronzérmet és a 30. SEA Games-en ezüstérmet szerzett.
Janelle Mae Frayna (sakk)
A Fülöp-szigetek első női nagymestere természetesen elismerést érdemel.
Janelle Mae Frayna már fiatalon is bimbózó tehetség volt, és 2016-ban az azerbajdzsáni Bakuban megrendezett 42. sakkolimpián elérte álmát, a végső normát.
Frayna külföldi sikerei nem igazán lehetnek meglepőek, tekintve a helyi eredményeit. A Far Eastern University sakkcsapatának kétszer is MVP-je lett, 2015-ben az UAAP Év sportolójának kiáltották ki, és végül 2017-ben a bajnoki címet is átadta a Morayta-nak.
Juvic Pagunsan (golf)
Valószínűleg nincs olyan golfozó, aki ebben az évtizedben megközelítette volna Juvic Pagunsan eredményeit.
A profi körforgásban a manilai születésű golfozó kétségkívül a 2010-es évek egyik legjobbja volt.
Pagunsan 2011-ben megnyerte az Asian Tour Order of Merit-et, mivel ő volt az adott szezon legjobb keresője, és rendszeres szereplője volt mind az Asian Tournak, mind a Japan Golf Tournak.
Az évtizedet négy Fülöp-szigeteki Golf Tour-győzelemmel zárta, köztük egy domináns, nyolc ütéses győzelemmel az ICTSI Riviera Classic-on tavaly augusztusban.
Carlo Biado (biliárd)
FOTÓ:
A filippínó biliárd következő arcát továbbra is keresik, de ha a fáklyát Carlo Biado veszi át, a sportág biztosan jó kezekben van.
A La Unionban született cuemaster lenyűgöző teljesítményt nyújtott a 2010-es években, amit a 2017-es WPA 9-ball világbajnokságon elért sikere emelt ki, ahol a döntőben megelőzte honfitársát, Roland Garciát. Később az év három PSA-sportolójának egyikévé választották.
Biado szintén következetes teljesítményt nyújt, amikor az országot képviseli a multisporteseményeken: 2017-ben a lengyelországi Wroclawban rendezett Világjátékokon aranyérmet nyert férfi 9-es golyóban, és bronzérmet a 2017-es Ázsiai Fedett- és Harcművészeti Játékokon a türkmenisztáni Ashgabatban.
Két SEA Games aranyérmet szerzett, és az évet a 30. SEA Games bronzérmével koronázta meg, amikor Johann Chua partnerével a férfi 9-ball párosban a dobogóra állhatott.
Donnie Nietes (ökölvívás)
FOTÓ: Jerome Ascano
Veretlen volt Donnie Nietes az ebben az évtizedben vívott 19 mérkőzésén, mivel a 2010-es években lenyűgöző 17-0-2-es rekordot ért el.
Ez idő alatt “Ahas” lett a leghosszabb ideig regnáló filippínó bokszvilágbajnok, mivel ő volt a WBO junior légysúlyú világbajnoka, és lenyűgöző kilenc címvédése volt 2011 és 2016 között, mielőtt felkerült légysúlyba. 2015-ben a PSA Év sportolójának is megválasztották.
Nietes a váltás után is ugyanolyan kegyetlen maradt, mint mindig, és 2015-ben a mexikói ellenfelét, Edgar Sosát legyőzve megszerezte a WBO betöltetlen interkontinentális légysúlyú övét.
Folytatta a felemelkedését, és 2018 szeptemberében a kababayai Aston Palicte ellen lépett fel a mindössze harmadik tisztán filippínó világbajnoki címmérkőzésen a megüresedett WBO junior nagyváltósúlyú világbajnoki címért. Bár az a mérkőzés vitatott döntetlennel végződött, Nietes három hónappal később a japán Kazuto Ioka ellenfelét legyőzve megszerezte a koronát.
Phil Younghusband (labdarúgás)
FOTÓ: jaime campos
A hullámvölgyeken keresztül Phil Younghusband kétségkívül a fülöp-szigeteki labdarúgás arca volt.
A híres fil-brit támadó a kezdetektől fogva történelmet írt, ő volt az, aki a 2010-es “Hanoi-i csodában” megszerezte az Azkals második gólját, ami lényegében elindította a sportág reneszánszát. Egész évtizedben az élvonalban maradt, miközben a sportág hullámvasúton ment keresztül.
Younghusband 50. gólja egyben a Fülöp-szigetek első jegyét is biztosította az Ázsia Kupára, a 90. percben lőtt büntetőjével az Azkals 2-1-es győzelmet aratott Tádzsikisztán felett.
Még novemberben bejelentette visszavonulását, de addigra már bebetonozta magát az ország góllövőlistájának élére 52 góllal és a legtöbbszörös válogatott játékosnak 108 mérkőzéssel.
Caloy Yulo (torna)
FOTÓ: Marlo Cueto
Hogyan is feledkezhetnénk meg a torna csodagyerekéről? Bár 19 évével könnyedén a legfiatalabb ebben a névsorban, Caloy Yulo egyben az egyik legelismertebb is.
A Leverizában nevelkedett tornász a 2010-es években lassan felfelé ívelő pályát futott be, négy aranyérmet nyert a 2011-es Palarong Pambansa versenyen, és méltónak bizonyult arra, hogy különböző nemzetközi találkozókon az ország zászlaját is kitűzze.
Amikor 2018-ban szenior korúként kezdett versenyezni, a benne rejlő lehetőségek valósággá váltak: bronzérmet nyert a dohai Művészi Torna Világbajnokság talajgyakorlatában, majd egy évvel később Stuttgartban aranyérmet szerzett, és ezzel megszerezte a 2020-as tokiói olimpiai indulási jogot.
Yulo a 2010-es éveket két arany- és öt ezüstéremmel zárta a 30. SEA Games-en.
Tiszteletbeli említések:
Eric Cray (atlétika)
FOTÓ: Jerome Ascano
A fil-amerikai atléta hat SEA Games aranyérmet nyert, mióta 2013-ban versenyez az országért. Ezen felül Eric Cray a 2017-es Ázsiai Atlétikai Bajnokságon 400 méteres gátfutásban aranyérmet, a 2016-os fedett pályás Ázsiai Atlétikai Bajnokságon pedig a 60 méteres sprintfutásban bronzérmet szerzett. Olimpikon is, 2016-ban Rióban hetedik lett 400 méteres gátfutásban.
Michael Christian Martinez (műkorcsolya)
FOTÓ:
Michael Christian Martinez dacolt az esélyekkel és az első filippínó lett, aki részt vett a téli olimpián 2014-ben Szocsiban. A 2015-ös ázsiai műkorcsolya bajnokságot is bezsebelte, ráadásul ezüstérmet szerzett műkorcsolyában a 2017-es SEA Játékokon Kuala Lumpurban.
EJ Obiena (atlétika)
FOTÓ: Jerome Ascano
A tondói születésű rúdugró már az évtized elején bizonyított, de csillaga 2015-ben emelkedett, amikor Szingapúrban SEA Games ezüstérmet nyert. Bármennyire is lassú volt a felemelkedése, EJ Obiena végül feljutott a csúcsra, és a 2019-es dohai Ázsia-bajnokságon 5,71 métert megugorva aranyérmet nyert, mielőtt végül öt hónappal később olimpiai indulási jogot szerzett. Az évet első SEA Games-aranyával zárta, 5,45 méterrel.