Tektonikus lemezek alakulnak ki és mozognak szét az óceánközépi gerinceknél. A lemezek szétválásának egy része a kéreg megnyúlásával történhet, ami extenziós törések összetett mintázatát eredményezi. A mélységi dombok, a Földön mindenütt jelenlévő topográfiai jellemzők(1), feltehetően e törések termékei(2,3). Ebben a modellben egy axiális völgy alakul ki, ahol a törések aktivitása a legkoncentráltabb, Az axiális völgyből kirajzolódó, “befagyott” törések által létrehozott topográfia vizuálisan és statisztikailag hasonló a sok lassabban terjedő gerincen kialakult, megfigyelt mélységi dombokhoz. Úgy tűnik, hogy a törések helyébe új törések lépnek, mert eltolásuk megváltoztatja a helyi feszültségmezőt, Ennek megfelelően nincs szükségünk a magmatizmus időbeli változására, ahogy azt néhány korábbi modell(4-6) megköveteli, a törések távolságának vagy eltolásának szabályozásához. Modellünk eredményei ehelyett azt sugallják, hogy a mélységi hegyek domborzatának szabálytalansága egy önszerveződő kritikus feszültségállapotból eredhet a terjedési központokban.