A herpes zoster, ismertebb nevén az övsömör új esetei a HIV-fertőzöttek körében csökkenő tendenciát mutatnak, de az arányok még mindig magasabbak, mint az általános lakosság körében – derül ki a Johns Hopkins University School of Medicine adataiból, amelyeket a Journal of Acquired Immune Deficiency Syndromes online, nyomtatás előtt közzétett.
A kutatók Leah Blank, MD, MPH vezetésével azt is megjegyezték, hogy HIV-kohorszukban az új övsömörös esetek több mint egynegyede komplikált volt, ami “figyelemre méltó” eredmény a betegpopuláció fiatal életkorának fényében.
Az övsömört a varicella zoster vírus (VZV) okozza, amely leginkább arról ismert, hogy gyermekeknél bárányhimlőt (varicella) okoz. A VZV a bárányhimlő után nem ürül ki a szervezetből, hanem a gerinc közelében lévő idegcsomókban szunnyadva marad. Ha a VZV-vel szembeni sejtszintű immunitás csökken – ami HIV-fertőzötteknél, előrehaladott életkorúaknál vagy az immunfunkciókat leépítő kezelés alatt állóknál előfordulhat -, a VZV újra aktiválódhat, ami övsömör kitöréséhez vezethet.
Az övsömör jellemzően kiütésszerű hólyagsorozatot okoz, amely a gerincvelőből kiinduló ideg útját követi (úgynevezett dermatomális mintázat). Bár gyakran fájdalmas, az övsömör általában jóindulatú; három-négy hétig is eltarthat anélkül, hogy egyébként súlyos vagy hosszú távú problémákat okozna. Néha azonban a betegséget megnehezíthetik a kiújulások, a belső szervi károsodások és a többszörös dermatomális minták.
Az övsömör már régóta gyakoribb a HIV-fertőzöttek körében, különösen a vírussal fertőzött fiatalok körében, összehasonlítva az általános népesség korban azonos korú egyénekkel. A kombinált antiretrovirális terápia széles körű elterjedését követő években a vizsgálatok nem mutatták ki, hogy az övsömör kockázata csökkenne. Sőt, egyes kutatók szerint az előfordulási gyakoriság növekedhet, mivel az emberek ma már hosszabb ideig élnek HIV-vel, és mivel az övsömör az immunrekonstitúciós szindróma (IRIS) káros hatása lehet, amely az alacsony CD4-sejtszámú, az antiretrovirális kezelésre egyébként kedvezően reagáló embereknél jelentkezhet.
Az övsömör mai előfordulási gyakoriságának – beleértve a komplikált eseteket is – felméréséhez Blank és munkatársai azonosították a Johns Hopkinsban 2002 és 2009 között dokumentált herpes zoster epizódokat. Minden egyes esethez, amelyet a kutatók azonosítottak, három HIV-negatív kontrollt vontak be az elemzésbe, hogy az övsömör kitörésének lehetséges kockázati tényezőit fel lehessen mérni.
A kutatók 183 új (incidens) övsömörös esetet azonosítottak a több mint 4300 HIV-pozitív beteg között; további 138 betegnél szintén diagnosztizáltak övsömört, de ezek ismétlődő epizódok voltak.
A teljes vizsgálati időszak alatt az előfordulási arány 9,3 új övsömörös eset volt 1000 követési évre vetítve. Bár a vizsgálat nem mutatott statisztikailag szignifikáns tendenciát az övsömör előfordulási gyakoriságában az idő múlásával, a szerzők megjegyzik, hogy az előfordulási arány jelentősen alacsonyabb volt, mint amit egy korábbi, ugyanezen kohorszon végzett vizsgálatban dokumentáltak. 1997 és 2001 között, magyarázzák Blank és munkatársai, a vizsgálati időszakban az előfordulási arány 32 új övsömörös eset volt 1000 követési évre vetítve.
A szerzők hozzáteszik, hogy a Johns Hopkins-tanulmányban tapasztalt látszólagos csökkent előfordulási gyakoriság ellentmond két másik kohorsz – a veteránok egészségügyi adatbázisának (2000-2007) és a minnesotai Olmsted megye felügyeleti adatainak (1996-2001) – eredményeivel, amelyek mindkettő az övsömör kis mértékű, de statisztikailag szignifikáns növekedését mutatta ki az idő múlásával.
“A klinikánkon megfigyelt előfordulási arány csökkenése a herpesz zoster specifikus kockázati tényezőinek kezelésében elért javulással magyarázható” – magyarázzák a szerzők. “Összhangban korábbi vizsgálatunkkal és más tanulmányokkal, azt találtuk, hogy az alacsonyabb CD4-szám a herpes zoster incidenciájának fokozott kockázatával járt együtt. Valóban, az immunszuppresszió következetesen a herpes zoster kitörésének kockázati tényezője ebben a populációban, a 350 alatti CD4 szám nagyobb kockázatot jelent, mint a 350 és 500 közötti CD4 szám. Tekintettel arra, hogy a mi populációnk CD4-számának mediánja 2009 óta folyamatosan nőtt, 298-ról 431 sejtre, ez az eredmény kiemeli az immunfunkció helyreállításának fontosságát a herpes zoster elleni védelemben.”
Blank és munkatársai azonban hangsúlyozzák, hogy az előfordulási arány még mindig nagyobb, mint az általános populációban, különösen, ha figyelembe vesszük az életkort.
Szintén aggodalomra ad okot a szövődményes herpes zoster magas aránya – az övsömörben szenvedők 28 százaléka tapasztalt disszeminált övsömört (három vagy több dermatomális mintázat), a szem vagy a belső szervek megbetegedését, neurológiai szövődményeket vagy hat hónapon belüli kiújulást. Bár a bonyolult övsömör aránya a HIV-fertőzöttek körében összhangban van más kohorszokkal, Blank és szerzőtársai megjegyzik, hogy a 28 százalékos arány alacsonyabb, mint a korábbi Johns Hopkins-kohorszban dokumentált arány: 53 százalék.
Amellett, hogy az alacsony CD4-sejtszám és a kimutatható vírusterhelés összefüggésbe hozható az övsömör kitörésével, Blank csoportja megállapította, hogy a kitörés nagyobb valószínűséggel fordult elő az antiretrovirális terápia megkezdését követő 90 napon belül, ami megerősíti, hogy az övsömör az immunrekonstitúciós szindróma egyik lehetséges szövődménye, amely az alacsony CD4-sejtekkel HIV-terápiát kezdő embereknél jelentkezhet. “Úgy tűnik, hogy a herpes zoster valóban összefügg az immunrekonstitúcióval, ezért a klinikusnak tisztában kell lennie a herpes zoster nagyobb kockázatával röviddel az antiretrovirális terápia megkezdése után” – írják.”
A herpes zoster elleni védőoltás – vagy annak hiánya a kohorszban – szintén kockázati tényezőnek tűnik. “A magas szövődményszám és a magas előfordulási arány ellenére , a vizsgált populációnkban egyetlen beteg sem volt beoltva herpes zoster ellen” – írják Blank és munkatársai.
- #HIV
- #előfordulás
- #IRIS
- #Johns Hopkins University
- #shingles
Bővebben: