Az osteoarthritis egy rokkant, korral összefüggő állapot, amelynek előfordulása az előrejelzések szerint a jövőben növekedni fog, különösen a fejlett országokban.1 A szív- és érrendszeri betegségek után a becslések szerint az osteoarthritis a második leggyakoribb rokkantsági ok a munkaképes korúak körében.2 Jelenleg nem állnak rendelkezésre betegségmódosító szerek az osteoarthritis kezelésére, és az ízületcserén kívül kevés manőver van hatással sem a tünetekre, sem a betegség progressziójára. A kezelés fő pillére tehát továbbra is az egyszerű fájdalomcsillapítás és a NSAID-ok, amelyek célja az osteoarthritises ízületek fájdalmának és gyulladásának enyhítése. Az NSAID-ok azonban olyan mellékhatásokkal járnak, mint a gyomor-bélrendszeri vérzés és a veseelégtelenség, különösen az idősebb betegeknél, ami nagymértékben korlátozza alkalmazásukat. Ezért nagy szükség van alternatív fájdalomcsillapító gyógyszerekre, és az új terápiák jól végzett vizsgálatai nagyon üdvözlendők.
Sengupta és munkatársai3 egy olyan szer II. fázisú vizsgálatát írják le, amely az ayurvédikus gyógymódokban régóta használt Boswellia serrata nevű gyógynövényből származik. E szer gyártója, a Laila Impex (Labbipet Vijayawada, India) a B. serrata kivonatból dúsított terméket állított elő, és az 5-Loxin® néven ismert gyógyszerre amerikai szabadalmat szerzett. Az 5-Loxin® hatóanyaga a 3-O-acetil-11-keto-β-boswelinsav, amely az 5-lipoxigenáz (5-LOX), az arachidonsavból történő leukotriének előállításában részt vevő kulcsenzim hatékony gátlója. A Laila Impex által finanszírozott és egy indiai kórház egyetlen ortopédiai ambulanciáján végzett, jól végzett vizsgálatban Sengupta és munkatársai célja az volt, hogy meghatározzák az 5-Loxin® hatását a fájdalomra, a fizikai funkcióra és az ízületi merevségre 75 osteoarthritisben szenvedő betegnél.
A betegeket véletlenszerűen három csoportba osztották, amelyek naponta 100 mg vagy 250 mg 5-Loxin®-t vagy placebót kaptak, a kezelést napi két adagra osztva. A három csoport jól illeszkedett az életkor (kb. 40-60 év), a nem, a BMI és a fájdalom súlyossága tekintetében. E kis vizsgálat eredményei biztatóak: a gyógyszer mindkét dózisban hatékonyabbnak bizonyult a placebónál számos kimeneti mutató tekintetében, és egyes betegeknél már a 7. napon kimutatható volt a hatás. A 90. napra a Western Ontario and McMaster Universities Osteoarthritis Index és a vizuális analóg skála alapján mért fájdalom- és fizikai funkcionalitás-értékek jelentős javulását figyelték meg mindkét kezelési csoportban a placebocsoporthoz képest; az 5-Loxin® legnagyobb dózisát kapó betegek mutatták a legjobb eredményeket, akiknél a placebóhoz képest 31-66%-os javulás volt tapasztalható számos hatékonysági értékben. A jelentések szerint azonban a mentőgyógyszerek használata “16,7%-kal, illetve 72,2%-kal magasabb volt a placebocsoportban, mint a 100 mg, illetve 250 mg 5-Loxin®-t kapó csoportokban”. Ez a furcsa eredmény valószínűleg a kis mintanagyságot tükrözi, mivel összességében a közölt eredmények az 5-Loxin® terápiára adott dózisfüggő válaszra szolgáltatnak bizonyítékot.
A szerzők emellett a kezelt csoportokban a placebocsoporthoz képest a szinoviális folyadék mátrix metalloproteináz 3 szintjének csökkenését regisztrálták, amit bizonyítéknak tekintettek arra, hogy a tünetek javulása a porcot lebontó enzimek leszabályozásának köszönhető. Bár ez így lehet, a gyógyszer hatásmechanizmusát még meg kell erősíteni, és ezek az eredmények, bár utaló jellegűek, nem bizonyítják a betegségmódosító hatást.
Az enyhe gasztrointesztinális mellékhatások egyenletesen oszlottak meg a három csoportban; valójában az összes bejelentett mellékhatás száma nagyobb volt a placebocsoportban, mint a kezelési csoportokban (30, szemben a 100 mg, illetve 250 mg hatóanyagot kapók 18, illetve 27 mellékhatásával). Mivel azonban ez a vizsgálat csak a leggyakoribb nemkívánatos események kimutatására volt alkalmas, az 5-Loxin® gyomornyálkahártyára gyakorolt hatása továbbra is fontos megválaszolatlan kérdés marad. Az új hatóanyagot a paracetamollal és a NSAID-okkal vagy a ciklooxigenáz 2 gátlókkal összehasonlító nagyszabású vizsgálatokra van szükség mind a hatékonyság, mind a mellékhatásprofil további vizsgálatához. A jövőbeni vizsgálatokban az 5-Loxin®-t szélesebb korcsoportban és társbetegségben szenvedő betegeknél is vizsgálni kell. A májtoxicitás az 5-LOX-gátló zileuton jól ismert korlátja, amely 1996-ban kapta meg az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóságának engedélyét asztma kezelésére. A májfunkció monitorozása a zileutont szedő betegeknél azonban lehetővé teszi a súlyos májkárosodások korai felismerését, és az irreverzibilis károsodás kockázata vélhetően alacsony.3
A likofelon egy 5-LOX és ciklooxigenáz gátló, amely a fejlesztésnek az 5-Loxin®-nél előrehaladottabb szakaszában van, és már befejezte a III. fázisú vizsgálatokat osteoarthritisben.5 Az eredmények hasonló hatékonyságot és jobb tolerálhatóságot mutattak a naproxenhez képest. Úgy tűnik, hogy a likofelonnak betegségmódosító hatása van, mivel csökkentette az MRI-vel meghatározott porctérfogatot.4 Érdekes lesz, hogy az 5-Loxin® is betegségmódosító hatású lesz-e. Feltéve, hogy a későbbi nagyobb vizsgálatokban nem mutatkoznak káros hatások – ami korántsem biztos -, ez az új szer az osteoarthritis kezelésének jelenlegi megközelítéseinek üdvözlendő kiegészítője lesz.