Dacára annak, hogy az A Perfect Circle már 2008-ban új zenét ígért, azóta csak egy új szám, a By And Down jelent meg. Az utolsó album 16 évvel ezelőtt volt, és tekintve, hogy a frontember Maynard Keenan fő zenekara, a Tool milyen sokáig tart, mire bármi újat elővarázsol, nem meglepő, hogy az A Perfect Circle rajongói már szinte teljesen lemondtak arról, hogy a szupergroup valaha is megtisztel minket friss anyaggal.
De végre van remény – Billy Howerdel gitáros nemrég bejelentette, hogy az A Perfect Circle jövőre újra élőben fog játszani, és hogy új zene van készülőben. Maynard kifejtette, hogy 2017. május 7-én a Hollywood Bowlban fognak játszani, és a beszámolók szerint úgy tűnik, nem vitatta, hogy új zene van készülőben, ami előrelépés a 2010-es megjegyzéseihez képest, miszerint ” már nem igazán szereti az albumokat”.
A visszatérésük alkalmából átfésültük a régi katalógusukat, hogy kiválasszuk a 10 legjobb számukat.
10. Magdalena
Ez eltart egy darabig, mire beindul, de Maynard hangjának hipnotikus dübörgése a gyér nyitószakasz felett azt jelenti, hogy hamar belesimulsz a Magdalena hátborzongató jajveszékelésébe. Bár talán nincs akkora horog, mint a Mer De Noms néhány albumtársának, mégis méltó helye van ezen a listán, mert zökkenőmentesen keveri a különböző részeket, és nem támaszkodik a szokásos versszak-kórus szerkezetre.
9. Pet
Ez egy megnyugtató szerenád, vagy egy fogvatartó suttogja a fenyegetéseket nyugtató mondatoknak álcázva, hogy megpróbálja prédáját valamiféle Stockholm-szindrómába ringatni? Ismerve Maynard hajlamát az élet sötét oldalához vonzódni, valószínűleg ez utóbbi. A “El kell szigetelnem téged” eléggé elárulja a dolgot. Billy Howerdel gitárvonalai, amelyek kígyóként kúsznak át a dalon, adják meg ennek a dalnak az igazi élét.
8. 3 Libras
A versszakok finom vonós és fuvola díszítései majdnem prog területre vinnék a 3 Libras-t, ha nem lenne a merengő basszusvonal és az akusztikus pengetések a refrénben. A kontraszt a versszakok gyengéd vágyakozása és a “You don’t see me” szenvedélyes jajveszékelése között jól érzékelteti az emberi érzelmek viharosságát; ha a frusztrációnak utat engedő szomorúság zajt csapna, az talán egy kicsit úgy hangzana, mint a 3 Libras.
7. Weak and Powerless
Ez talán komornak hangzik, de nem olyan kényelmetlenül személyes, mint a Mer De Noms egyes anyagai. Ehelyett ez egy óda a nyomorúságos állapotban való csapdába esés monotóniájához, de a dübörgő, hajtó ritmus miatt végtelenül jobb hallgatni, mint beleesni abba a gondolkodásmódba, ami ellen tiltakozik.
6. Vanishing
Ez egy lassú égő, amely előrehaladtával egyre több hangulatot és textúrát épít. A lélegzetelállító a cappella vokál az elején, és a suttogás a basszusvonal felett – ami szokatlan módon a dal középpontjában áll – elég ahhoz, hogy felálljon a szőr a tarkódon, vagy elaltasson, attól függően, milyen hangulatban vagy. Ennyi hangulatot megidézni minimális hangszereléssel lenyűgöző teljesítmény.
- Miért Maynard James Keenan inkább bort készítene, mint egy új Tool-albumot
- Ez egy 28 perces szupervágás Maynard James Keenan színpadi szónoklataiból
- A Perfect Circle: Three Sixty
- A 10 legnagyobb Tool mém
5. The Outsider
Egy csipetnyi Mer De Noms kerül ide. Bár a The Outsider semmiképp sem nevezhető heavy-nek, Maynard itt vonyítás helyett vicsorog, és az első lemezen elszabadult zsigeri düh némileg visszatér, a düh jelzőfénye a Thirteenth’s Step viszonylagos nyugalma között.
4. Blue
A baljós nyitó zengés, mintha egy horrorfilm konyhájában egy kísértet végigsimítaná ujjaival a lógó edényeket, átadja helyét a szándékos tudatlanságról szóló énekes refrénnek, az alatta lévő sötét és könyörtelen ütem pedig arra a tragédiára utal, amelyet a dal főhőse nem hajlandó tudomásul venni. Ha félig szórakozottan hallgatod, akkor egy kellemes dallamot kapsz, ami beágyazódik az agyadba; ha teljesen odafigyelsz, akkor tele van az APC védjegyének számító hátborzongatósággal.
3. Passive
A 2004-es eMOTIVE-on található mindössze két eredeti dal egyike, a Passive hívás-válasz szerkezetének köszönhetően szinte popos hangulatot áraszt, a szöveg pedig mindenféle díszítés vagy metafora nélkül egyenesen a lényegre tér. Dühös és átélhető, és, nos, egyszerűen csak egy nagyon jó dal.
2. The Hollow
Az érzelmi “üreg” üres szexszel való kitöltéséről szóló sötét szöveg költőivé és szinte gyönyörűvé válik, amikor egy összetett 6⁄8-as ritmus fölé kerül, amelyet olyan ügyesen játszanak, hogy akár 4⁄4 is lehetne. Ez a Primus Tim Alexanderje a pálcákon, aki aláhúzza azt a gördülékenységet, amitől ez a koptatós rockdal gördülékenynek hangzik. Albumnyitóként mindenképpen olyan, ami arra késztet, hogy tovább hallgassuk.
1. Judith
Zeneileg a Judith ugyanazt a vonalat követi, mint a The Hollow, a riffek könnyedén csúsznak a komplex ritmusokon és breakdownokon. De a Judithot a mélyen személyes dalszövegek és a belőlük áradó érezhető düh teszi mesterművé. Azután íródott, hogy édesanyja egy agyvérzés után kerekesszékbe került, Maynard kétségbeesett hitetlensége, hogy a szenvedése ellenére is meg tudta tartani az Istenbe vetett hitét, fájdalmasan, könnyfakasztóan van jelen.
Kvíz: Tool, Devin Townsend, Trans-Siberian Orchestra…