Abstract
Megvizsgáltuk az A1C és a hipoglikémia közötti jól ismert inverz kapcsolatot a Diamond klinikai vizsgálat 1. fázisának adatai alapján, amely összehasonlította a szokásos ellátást a valós idejű folyamatos glükózmonitorozással (CGM) 1. típusú cukorbetegeknél, akik MDI-t használtak és A1C-szintjük 7,5% és 9,9% között volt. 157 alany adatait elemezték (104 és 53 a CGM-, illetve a kontrollcsoportban). A 24 hetes vizsgálat kezdeti és utolsó heteiben minden alany esetében kiszámították a szenzorglükóz (SG) ≤70 mg/dl (≤3,9 mmol/l) (“%≤70”) és a klinikailag jelentős hipoglikémiát (≤54 mg/dl ) jelző értékek (“%≤54”) százalékos arányát, és összehasonlították a megfelelő kiindulási és 24 hetes A1C-értékekkel. A kiinduláskor az ≤70 százalékos értékek hasonlóak voltak a két csoportban (p=0,24), akárcsak az ≤54 százalékos értékek (p=0,10). A 7,5%-os minimálisan megengedett A1C-érték közelében lévő alanyok esetében tendencia volt a több hipoglikémia (A ábra). A 24 héten (B ábra) mindkét küszöbértéknél szignifikáns különbségek voltak a csoportok között a CGM javára, és a csökkenő A1C és a ≤54 mg/dl-es SG-értékeknek való növekvő kitettség közötti összefüggés mérséklődött. A CGM-csoportba tartozó alanyok átlagosan ∼16 percet/nap töltöttek SG ≤54 mg/dl értékkel. Ezek az adatok azt sugallják, hogy a CGM riasztásokhoz és riasztásokhoz hozzáférő betegek megfelelő és időben meghozzák a megfelelő intézkedéseket a klinikailag jelentős hipoglikémiának való kitettség szinte teljes kiküszöbölésére. A CGM lehetővé teszi az MDI-terápia biztonságos fokozását és a közel normális A1C-szint elérését.