A csőfonhatóságot úgy határozzák meg, mint a maximális vastagságcsökkenés a törés vagy a csavarodás előtt adott hengergeometria, előtolási sebesség és a tüske sebessége mellett egy fém csőfonása során. Kétféle módon lehet kísérleti úton meghatározni a teljesen leforrázott és oldatkezelt AA 2024 és 7075 alumíniumötvözetek csőhajtogathatóságát. Az egyik a vastagság fokozatos csökkentése a végső vastagságig a cső meghibásodása nélkül. A másik az egyutas fonás az előforma falvastagságának folyamatos csökkentésével a kezdeti vastagságtól a végső vastagságig, csavarodás nélkül, az elért maximális csökkentés meghatározására. Folyamatos csökkentési vizsgálat alkalmazásával a teljes lágyítású AA 2024 alumíniumötvözetek meghatározott makrofonhatósága 75%, a 7075 alumíniumé pedig 74%. Míg a pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálva a deformációs nyelv látható a külső felületen, mivel a vastagságcsökkentés magasabb, mint 50% mind a teljesen lágyított 2024-es, mind a 7075-ös alumíniumötvözetek esetében. Azonban mind az oldattal kezelt 2024-es, mind a 7075-ös csövek esetében a fonhatóság alacsonyabb, mint a teljesen kiizzított körülmények között. A redukciós vizsgálat és a mikroszkópos fonhatóság közötti eltérést a mikroszerkezet és a mechanikai tulajdonságok szempontjából tárgyaljuk.