Az abszurdizmus az irodalomban

Bevezetés

Az abszurdizmus az ember azon belső konfliktusát jelenti, amely az élet eredendő értékének és értelmének megtalálására irányuló hajlama és az erre való képtelensége között feszül.

Más szóval az abszurdizmus az ember küzdelmére utal, hogy megtalálja az életében a régiót, és arra, hogy az emberi korlátok miatt képtelen megtalálni azt.

Az abszurdizmus tehát olyasmire utal, ami emberileg lehetetlen, nem pedig logikailag lehetetlen. Ebben az értelemben az, aki megpróbálja megtalálni az életben rejlő értékeket és értelmet, végső soron kudarcot vall, mert lehetetlen bizonyos.

Magyarázat

Az abszurdizmus a világháborúk idején emelkedett fel. Ezek a világháborúk az egész világot megrázták. Az emberek millióinak tömeges meggyilkolása elhitette a kor íróival, hogy a világ értelmetlen.

Mindenki a maga módján találja meg a jelentéseket. Ha az abszurdizmus fogalmát a háború szempontjából használjuk, akkor úgy értelmezhető, hogy a nemzetek azért engedtek a háborúknak, hogy a háborús eszközökkel elérjenek valamit maguknak, bár a brutalitás emberiségellenes.

A két jelentős író, Kierkegaard és Camus A halálos betegséggel, illetve A Sziszüphosz mítoszával próbált megoldást adni műveiben. Camus szerint az abszurdizmusra 3 megoldás létezik

1. Egy értelmes keretrendszer elfogadása vagy létrehozása, mint a vallás a létezők filozófiai öngyilkosságnak tartják, mert egy olyan eszmének vagy lénynek alávetve magukat, amely a megfigyelt határokon túlinak tekinthető egyszer a szabadság.
2. Öngyilkosság: ez egy olyan megoldás, amelyben az ember értelmetlennek unalmasnak vagy fájdalmasnak tartja az életet és ezzel véget vet az életének Camus szerint a halál nem megfigyelhető, de az egyszeri öngyilkossági kísérlet igen.
3. Az abszurdum elfogadása: ez az a megoldás, amelyben a személy elfogadja az élet abszurditását, amire szüksége van, aláveti magát bármilyen vallási vagy erkölcsi konstanciának, amit az életének ismer, és a szabadsága legnagyobb mértékében él.

Az abszurdizmus különbözik az egzisztencializmustól és a nihilizmustól az alábbiak szerint:

“A nihilizmus szerint az életnek nincs értelme, és értelmet létrehozni felesleges. Az egzisztencializmus azt vallja, hogy do a világot megfigyeljük, az ember megteremtheti a saját értelmét hozzá. Az abszurdizmus ezzel szemben úgy véli, hogy a világ értelmetlen, és az embernek el kell fogadnia, valamint lázadnia kell ellene.”

Jellemzők

1. Az abszurd drámák líraiak, mint a zene: archetipikus emberi helyzetek hangulatát és élményét írják le.
2. Az élet alapvetően értelmetlen, ezért szomorú.
3. Az emberi erőfeszítések elkerülhetetlen hiábavalósága miatt nincs remény.
4. A valóságot nem lehet elviselni, hacsak illúziók és álmok nem enyhítik.
5. Az abszurd színdarab hagyományos beszédet, szlogeneket, szakzsargont és közhelyeket tartalmaz, hogy az emberekben tudatosítsa a köznapi beszédkonvenciókon való túllépés és a hitelesebb kommunikáció lehetőségét.
6. A tárgyak fontosabb pozíciót foglalnak el, mint a nyelv.
7. Az embert lenyűgözi a halál, amely állandóan az álmok és illúziók helyébe lép.
8. Nincs cselekmény vagy cselekmény. Ami történik, az nagyon kevés, mivel semmi értelmes nem történhet.
9. A végső helyzet abszurd vagy komikus.
10. Az abszurd dráma nem céltudatos és konkrét, mivel nem old meg semmilyen problémát. Olyan, mint egy absztrakt festmény, amely nem közvetít konkrét jelentést.
11. Megveti a racionalizmust, mert úgy érzi, hogy a racionális gondolkodás, akárcsak a nyelv, csak a dolgok felszíni aspektusaival foglalkozik.
12. A nyelvet kudarcnak tartja az emberi tapasztalat lényegének kifejezésére, mivel nem képes a felszínen túlra hatolni.
13. Az abszurd darabokban nincs drámai konfliktus.

Előadás

Abszurdizmus 200jackiepink-től