Cél: Célunk az volt, hogy megtaláljuk a csípő fejlődési diszpláziában (DDH) a késői reziduális acetabularis diszplázia legjobb előrejelzőjét zárt reponálás (CR) után, és megvitassuk a másodlagos műtét indikációit.
Módszerek: Visszamenőlegesen áttekintettük 89 DDH-s beteg (átlagéletkor 16,1 ± 4,6 hónap; 99 csípő) adatait, akiket CR-vel kezeltünk. A csípőket három csoportba osztottuk a végeredmény szerint: kielégítő, nem kielégítő és műtét. A csoportok között összehasonlították az acetabularis index (AI), a Wiberg-féle középső peremszög (CEA), a Reimer-index (RI) és a közép-fej távolság eltérés (CHDD) időbeli változásait. Az AI, CEA, RI és CHDD késői reziduális acetabularis dysplasia előrejelzőinek erejét a különböző időpontokban logisztikus regressziós elemzéssel elemezték. A ROC-görbék (Receiver Operating Characteristics) elemzését használták a határértékek és a megfelelő érzékenység, specificitás és diagnosztikai pontosság meghatározására ezekre a paraméterekre vonatkozóan.
Eredmények: Mind az AI, mind a CEA javult a betegek minden csoportjában a CR-t követően. A kielégítő csoportban az AI hét-nyolc éves korig fokozatosan csökkent, míg a CEA kilenc-tíz éves korig emelkedett (P < 0,05). A nem kielégítő csoportban az AI és a CEA a CR után három, illetve két évvel megszűnt javulni (P < 0,05). A CEA és az RI minden időpontban szignifikánsan jobb volt a kielégítő csoportban, mint a nem kielégítő csoportban (P < 0,05). A CR-t követően mind az RI, mind a CHDD stabil maradt az idő múlásával minden csoportban. A CR utáni végeredményt az AI, a CEA és az RI minden időpontban előre jelezte (P < 0,01). Az AI, CEA és RI határértéke 28,4°, 13,9° és 34,5% volt egy év múlva, illetve 25°, 20° és 27% a CR utáni 2-4 évben. A csípők 80-88%-ának nem kielégítő volt a kimenetele, ha az AI > 28,4° és >25 volt a CR-t követő egy, illetve két-négy évben. Ha azonban a CEA minden egyes időpontban kisebb vagy az RI nagyobb volt a határértékeknél, akkor a csípőknek csak 40-60%-a volt nem kielégítő kimenetelű. Az AI átlagos szenzitivitása (0,889), specificitása (0,933) és diagnosztikai pontossága (92,1%) a nem kielégítő kimenetel előrejelzésére szignifikánsan jobb volt, mint a CEA (0,731; 0,904; 78,2%) és az RI (0,8; 0,655; 70,8%) (P < 0,05).
Következtetések: A kielégítő és a nem kielégítő csípők különböző mintázatot mutatnak az acetabulum fejlődésében a redukciót követően. Az AI, a CEA és a RI mind a CR-rel kezelt DDH-ban a radiológiai végeredmény előrejelzői, bár az AI mutatta a legjobb eredményeket. Az AI a CR után hét évvel a kielégítő kimenetelű csípőkben tovább javul, míg a nem kielégítő kimenetelű csípőkben három-négy évvel a CR után megszűnik javulni. Eredményeink szerint a műtét javallott, ha az AI >28° 1 évvel a CR után, vagy az AI >25° két-négy évvel a CR után. A CEA-t és az RI-t másodlagos indexként kell használni a műtétet igénylő betegek kiválasztásának segítésére.