1999-ben az Akkreditációs Tanács az Orvosi Továbbképzésért (ACGME) kiválasztott és jóváhagyott egy sor kompetenciát, hogy segítsen meghatározni azokat az alapvető készségeket, amelyekkel minden gyakorló orvosnak rendelkeznie kell. Ezt a hat ACGME Core Competencies, ahogyan nevezik, a rezidensek oktatásának alakítására és értékelésére dolgozták ki. Az ACGME célja így az volt, hogy olyan oktatási programokat hozzon létre, amelyek a betegellátás szempontjából közvetlenül releváns készségeket és tulajdonságokat tükröznek, felkészítve a rezidenseket a sikeres napi gyakorlatra. Nemrégiben az American Board of Medical Specialties (ABMS) integrálta az ACGME alapkompetenciáit a tanúsítás fenntartása (MOC) programba.
Ebben a blogbejegyzés-sorozatban részletes áttekintést nyújtunk az egyes ACGME alapkompetenciákról. Emellett felvázoljuk az ACGME alapkompetenciák elsajátításához és teljesítéséhez kapcsolódó mérföldköveket a különböző orvosi szakterületeken.
Mi az ACGME alapkompetenciák?
Az ACGME alapvető kompetenciái azt mérik, hogy az orvos képes-e magas szintű ellátást nyújtani a betegségek diagnosztizálásához és kezeléséhez, stratégiákat kínálni és végrehajtani a betegek egészségének és jóllétének folyamatos javítására, tanácsot és forrásokat nyújtani a betegek betegségének megelőzésére, és nemcsak fizikai kezelést, hanem érzelmi támogatást is nyújtani, miközben az orvos gondoskodik a betegekről, és kapcsolatba lép a betegek családjával és támogató rendszereivel.
A hat ACGME alapkompetencia a következő:
- GYakorlat-alapú tanulás és fejlesztés
- Betegellátás és eljárási készségek
- Rendszer-alapú gyakorlat
- Egészségügyi ismeretek
- Kapcsolati és kommunikációs készségek
- Professzionalizmus
Túl az ACGME alapkompetenciákon: A közelmúltban az ACGME az ABMS tagbizottságokkal együttműködve olyan specifikus mérföldköveket dolgozott ki az egyes szakterületek számára, amelyek támogatják az átfogó 6 kompetenciát. A mérföldkövek olyan keretet biztosítanak, amely alapján a rezidensek és később az orvosok is értékelhetők, az egyes kompetenciák kulcselemei alapján, amelyeket az orvosnak bizonyítania kell. Az egyes ACGME alapkompetenciákhoz és alkompetenciáihoz tartozó ismeretek, készségek és egyéb jellemzők meghatározásával az ACGME nemcsak a rezidensek felkészültségét, hanem az orvosi képzési programok hatékonyságát is számszerűsíteni tudja.
A mérföldköveket az ACGME a következőképpen határozza meg:
“… a mérföldkő a fejlődés egy jelentős pontja. Akkreditációs célokra a mérföldkövek olyan kompetenciaalapú fejlődési eredmények (pl. tudás, készségek, attitűdök és teljesítmény), amelyeket a rezidensek és ösztöndíjasok fokozatosan bizonyíthatnak az oktatás kezdetétől a diploma megszerzésén át a szakterületükön való felügyelet nélküli gyakorlásig.”
A mérföldkövek szakterület-specifikusak. Bár egyes mérföldkövek több szakterületre is vonatkozhatnak, a legtöbb szakterület saját mérföldköveket határoz meg az adott orvosi területen belüli kompetencia értékelésére. Példaként a belgyógyászat mérföldköveinek listája a következő:
- Összegyűjti és szintetizálja a lényeges és pontos információkat az egyes betegek klinikai problémáinak meghatározásához.
- Kifejleszti és megvalósítja az egyes betegek átfogó kezelési tervét.
- A betegeket fokozatosan növekvő felelősséggel és önállósággal kezeli.
- Jártasság az eljárások elvégzésében.
- Konzultatív ellátást kér és nyújt.
- Klinikai ismeretek
- A diagnosztikai vizsgálatok és eljárások ismerete.
- Egy szakmaközi csapatban (pl. kollégák, konzulensek, ápolók, segédszemélyzet és egyéb támogató személyzet) hatékonyan dolgozik.
- Elismeri a rendszer hibáit, és kiáll a rendszer javításáért.
- Elismeri az egészségügyi ellátás költségeit befolyásoló erőket, és kiáll a költséghatékony ellátás mellett, valamint gyakorolja azt.
- Eredményesen közvetíti a betegeket az egészségügyi ellátórendszereken belül és azok között.
- Figyeli a gyakorlatot a javítás céljával.
- Tanul és javít a teljesítményellenőrzésen keresztül.
- Tanul és javít a visszajelzésen keresztül.
- Tanul és javít az ellátás helyén.
- Szakmai és tiszteletteljes interakciókat folytat a betegekkel, az ápolókkal és a szakmaközi csoport tagjaival (pl. kollégák, konzulensek, ápolók, segédszemélyzet és támogató személyzet).
- Vállalja a felelősséget és végigviszi a feladatokat.
- Megfelel az egyes betegek egyedi jellemzőinek és szükségleteinek.
- A szakmai magatartás során integritást és etikus viselkedést tanúsít.
- Eredményesen kommunikál a betegekkel és a gondozókkal.
- Eredményesen kommunikál a szakmaközi csoportokban (pl.pl. kollégák, tanácsadók, ápoló, segítő szakemberek és egyéb támogató személyzet).
- Az egészségügyi dokumentáció megfelelő használata és kitöltése.
A mérföldkövek értékelése a “még nem értékelhető” és a “törekvő” közötti skálán történik. A skála minden egyes szakasza a kompetenciát méri, feltételezve, hogy a rezidensek a skála egyik végén kezdik, és ahogy további ismereteket és képzést szereznek, úgy haladnak felfelé a skálán a végső szintig.
A skála alsó végén a rezidens “kritikus hiányosságokat” mutathat, ami azt jelenti, hogy a tanuló viselkedése a teljesítmény jelentős hiányosságára utal, és nem tartozik a fejlődő kompetencia spektrumába. Ahogy a rezidens felfelé halad a skálán, a korai tanuló, majd a fejlett tanuló viselkedését mutathatja, aki javuló képességeket mutat.
Amikor a rezidens “készen áll a felügyelet nélküli gyakorlatra”, olyan képességeket mutat, amelyek megfelelnek egy tipikus gyakorló orvosnak, aki folyamatos irányítás és felügyelet nélkül is képes gyakorolni. Bár ez nyilvánvalóan minden orvosképzési program végcélja, egyes rezidensek a képességeiknek ezt a szintjét mérföldköveken keresztül bizonyíthatják a képzésük során. E skála csúcsán a “törekvő” rezidens az, aki túljutott a mérföldköveken, és szakértőnek vagy akár példaképnek is tekinthető. Érthető módon az “aspirációs” szint a példamutató rezidensek számára van fenntartva.
De további változások vannak készülőben.
Bízható szakmai tevékenységek
Az ACGME most teremti meg az alapokat ahhoz, hogy a rezidensprogramok a rezidensek kompetenciaértékelésének alapvető részeként a megbízható szakmai tevékenységek (EPA) használata felé mozduljanak el. Míg a mérföldkövek kissé absztraktak lehetnek és feltételezéseket igényelnek a tudással kapcsolatban, az EPA-knak mind megfigyelhető tevékenységeknek kell lenniük. Például egy gyermekkórházi szakorvos EPA-ja lehet a következő: “Elsődleges felvételi gyermekorvosként szolgáljon a korábban egészséges, gyakori akut problémákkal küzdő gyermekek számára”, egy háziorvosi gyakornok esetében pedig a következő: “Értékelje és kezelje a nem differenciált tüneteket és az összetett állapotokat”. A bizottságok, a társaságok és az oktatással foglalkozó kutatók még mindig dolgozzák ki a szakterület-specifikus EPA-kat, és ezeket még nem használják széles körben a rezidensek értékelésében.
A graduális orvosképzési programok (GME) számára az ACGME Core Competencies mérföldkövei explicit, strukturált információkat nyújtanak, amelyek irányíthatják a tantervet és javíthatják a rezidensek és ösztöndíjasok értékelését. A mérföldkövek adatainak felhasználásával a GME-programok pontosan meghatározhatják az orvosi gyakorlat potenciális nehézségi területeit, és oktatási szinten megerősíthetik az e területek körüli anyagot. A gyakornokok e mérföldkövek teljesítésének képessége visszavezethető az ACGME Core Competencies (alapvető kompetenciák) oktatására. Ily módon az ACGME alapvető kompetenciák mérföldkövei nem csupán a rezidensek és gyakornokok teljesítményét mérik; az orvosi képzés és oktatás egészének minőségét értékelik.
Bővebben a hat ACGME alapvető kompetenciáról:
- Az ACGME alapvető kompetenciák feltárása (1. rész a 7-ből)
- Az ACGME alapvető kompetenciák feltárása: Betegellátási és eljárási készségek (3. rész a 7-ből)
- Exploring the ACGME Core Competencies: Rendszeralapú gyakorlat (4. rész a 7-ből)
- Exploring the ACGME Core Competencies: Orvosi ismeretek (5. rész a 7-ből)
- Exploring the ACGME Core Competencies: Interperszonális és kommunikációs készségek (6. rész a 7-ből)