Kutatók úgy vélik, hogy azonosítottak egy olyan agyi aktivitási mintázatot, amely előre jelzi az álmodás során tapasztalt haragot.
Ha igazuk van, ez segíthet megmagyarázni a rémálmok érzelmi tartalmának idegi alapjait, amelyek olyan mentális és alvászavarokkal hozhatók összefüggésbe, mint a szorongás, a depresszió és az álmatlanság.
Míg az emberek ébren és álmodás közben is átélnek érzelmeket, az álmok affektív komponensének hátterében álló agyi mechanizmusokat eddig csak korlátozottan kutatták.
A mostani tanulmányban Pilleriin Sikka és munkatársai a finnországi Turkui Egyetem, a svédországi Skövde Egyetem és a brit Cambridge-i Egyetem munkatársai közös érzelmi mechanizmust fedeztek fel a két tudatállapot között.
A kutatók 17 egészséges személytől szereztek elektroenkefalográfiás felvételeket két külön éjszakán át egy alváslaboratóriumban.
Miután a résztvevők elérték a gyors szemmozgásos (REM) alvást – azt a pontot, amikor az álmok a legélénkebbek -, felébresztették őket, és megkérték őket, hogy írják le az álmaikat, és értékeljék az átélt érzelmeket.
Felfedezték, hogy azok, akik mind az esti ébrenlét, mind a REM-alvás során nagyobb alfa-sávú agyi aktivitást mutattak a jobb oldali frontális kéregben, mint a bal oldali, több haragot tapasztaltak az álmokban.
Ezt az idegi jellegzetességet – amelyet frontális alfa-aszimmetriának (FAA) neveznek – az ébrenlét alatti haraggal és önszabályozással hozták kapcsolatba.
“Azt mutatjuk, hogy a gyors szemmozgásos (REM) alvás és az esti ébrenlét során nagyobb FAA-val (azaz nagyobb jobb oldali alfa-erővel) rendelkező egyének több haragot tapasztalnak álmaikban” – írják a kutatók a JNeurosci című folyóiratban megjelent tanulmányukban.
“Az FAA így az érzelmek szabályozásának képességét tükrözheti nemcsak az éber, hanem az álmodás állapotában is.”
A vizsgálatnak voltak korlátai – nevezetesen, hogy laboratóriumi körülmények között végezték -, de a kutatók szerint eredményeik “alátámasztják azokat az elméleteket, amelyek szerint az álmodás az éber élet reális szimulációja”.
Kihangsúlyozzák azonban, hogy pusztán e vizsgálat alapján nem lehet megmondani, hogy az álomharagot kísérő különleges idegi aktiváció támogat-e egy bizonyos funkciót, például a fenyegető helyzetek vagy negatív érzelmi állapotok átélését annak érdekében, hogy az ébrenléti életben jobban kezeljük azokat.