Az akácfa tények gyerekeknek

Gyors tények gyerekeknek Akác
Acacia greggii
Tudományos besorolás
Királyság:
Osztály:
Osztály:
Rend:
Family:
Subfamily:
Tribe:	Acacieae
Genus:	Acacia Mill.
Fajok
Körülbelül 1300; lásd: Az akácfajok listája

Az akác, közismert nevén a gyékény vagy akácia, a borsófélék (Fabaceae) családjának Mimosoideae alcsaládjába tartozó nagy cserje- és fafajok nemzetsége. Kezdetben Afrikában és Ausztráliában őshonos növényfajok csoportját foglalta magába, az első fajt Linné írta le. A legrégebbi feljegyzések az Ausztráliában található fosszilis akác pollenekről a késő oligocén korszakból, 25 millió évvel ezelőttről származnak.

Számos fajt telepítettek be a világ különböző részeire, és kétmillió hektárnyi kereskedelmi ültetvényt hoztak létre. A csoport habitusa jelentősen változik, a szőnyegszerű bokroktól az erdei lombkoronájú fákig.

Védőnövények

A füttyös tövisű akácfaj termése, a fő védekezést 5 cm hosszú, közel derékszögben elhelyezett tövispárok biztosítják, melyek közül néhány egy-egy hüvelyből ered.

Egy-egy ilyen hüvelyben hangyafajok élnek, melyeket lyukakat vágva nyitnak ki. Ezek a szúrós hangyák kirajzanak, és felkészülnek arra, hogy bármit megharapjanak, amit csak tudnak, ha az ágat megzavarják.

Az akáciák erősen védekeznek a növényevők ellen. A különböző fajok a védekezés különböző kombinációival rendelkeznek:

1. Tüskék
2. Kémiai anyagok: az akáciákban gyakoriak a keserű tanninok és a pszichoaktív alkaloidok. Egyes fajok kérgében a tanninok aránya akár 40% is lehet
3. Hangyák: Afrikában és Közép-Amerikában a hangyákkal való szimbiózis mindenféle méretű ellenséget elriaszt, az elefántoktól kezdve a hernyókon át a szárfúró bogarakig. Egyes hangyafajok a konkurens növények ellen is harcolnak az akác körül, állkapcsukkal levágják a támadó növény leveleit, és végül elpusztítják azt.

Elterjedés és élőhely

Az alpesi környezetben, esőerdőkben, erdőkben, gyepekben, tengerparti dűnéken és sivatagokban fordul elő. Szárazabb erdőkben vagy erdőkben az aljnövényzet rétegének fontos alkotóeleme.

Az akácerdő Ausztráliában az eukaliptuszerdők után a második leggyakoribb erdőtípus, amely 980 000 négyzetkilométert (378 380 sq mi) vagy az összes erdőterület 8%-át borítja. Az akác a legnagyobb virágos növénynemzetség is az országban, közel 1000 fajjal.

Használatok

Az ausztrál őslakosok hagyományosan betakarítják egyes fajok magját, hogy lisztté őröljék és pasztaként megegyék vagy süteménybe süssék. A magok akár 25%-kal több fehérjét tartalmaznak, mint a közönséges gabonafélék, és a kemény maghéj miatt hosszú ideig jól tárolhatók. Az ehető magok és a rágógumi hasznosítása mellett az emberek a fát szerszámokhoz, fegyverekhez, tüzelőanyaghoz és hangszerekhez használták.

Számos faj gazdaságilag fontos, és világszerte széles körben ültetik őket fatermékek, tannin, tűzifa és takarmány céljából.

Az akácot többször említi a Kivonulás könyve, talán az Acacia raddiana-ra utalva, a tabernákulum építésével kapcsolatban.

Az akác a Jalmenus nemzetségbe tartozó lepkék gyakori táplálékforrása és gazdanövénye, a Jalmenus evagoras legalább 25 akácfajjal táplálkozik.

Az akácfa különböző fajainak megkeményedett nedvét akácgumiként ismerik. Az akácgumit emulgeálószerként használják az élelmiszerekben, kötőanyagként az akvarellfestészetben, kerámiamázak adalékaként, kötőanyagként a fényképészetben, védőrétegként a litográfiai eljárásokban és kötőanyagként a tűzijátékok összekötésére.

Az akácból származó termékeket gyakran használták gyógyászati célokra. Egyes akácfajták pszichoaktív alkaloidokat tartalmaznak, és némelyik kálium-fluoracetátot, egy rágcsálómérget.

Képek gyerekeknek

• 

  A sípoló tövis

• 

  Acacia smallii

• 

  Acacia hangya