A fogorvosképzést összetett, igényes és gyakran stresszes pedagógiai eljárásnak tekintik. Az egyetemi hallgatóknak, miközben 4-6 éves programokra iratkoznak be, a kompetenciák egyedülálló és változatos gyűjteményét kell elsajátítaniuk. A világszerte rendelkezésre álló oktatási rendszerek, filozófiák, módszerek és erőforrások közötti jelentős különbségek ellenére a fogorvostanhallgatóknak az oktatásukkal kapcsolatos nézetei viszonylag egybehangzónak tűnnek. Ez a tanulmány összefoglalja a fogorvostanhallgatók álláspontját tanulmányaikról, bemutatja a különböző oktatási környezetben szerzett tapasztalataikat, és megvitatja a pozitív akadémiai környezet jellemzőit. Egyetértés van abban, hogy a “hallgatók nézőpontját” figyelembe kell venni minden, a fogorvosi képzéssel kapcsolatos vitában és döntésben. Továbbá azt javasoljuk, hogy a javasolt ajánlások javíthatják a hallgatók életminőségét és jólétét, fokozhatják a teljes oktatási tapasztalatukat, és pozitívan befolyásolhatják a jövőbeni pályafutásukat szájhigiénés orvosként. Az “ideális” egyetemi környezetet úgy lehet meghatározni, mint amely a legjobban felkészíti a hallgatókat jövőbeli szakmai életükre, és hozzájárul személyes fejlődésükhöz, pszichoszomatikus és szociális jólétükhöz. Számos különböző tényező jelentősen befolyásolja azt, ahogyan a hallgatók az oktatásukat érzékelik és megtapasztalják. Ezek az “osztálymérettől”, a “szabadidőtől” és az “értékelési eljárásoktól” kezdve a “társakkal és a tanárokkal való kapcsolatokig”, az “etikai légkörig” és a “tanórán kívüli lehetőségekig” terjednek. A kutatások kimutatták, hogy a stressz tünetei, beleértve a pszichológiai és pszichoszomatikus megnyilvánulásokat is, gyakoriak a fogorvostanhallgatók körében. Úgy tűnik, hogy egyes stresszorok a fogorvosi tanulmányok velejárói. Mindazonáltal a javasolt stratégiák és megelőző beavatkozások számos stresszforrást csökkenthetnek vagy kiküszöbölhetnek, és a megfelelő támogató szolgáltatásoknak könnyen elérhetőnek kell lenniük. A munkacsoport számára kulcsfontosságú volt a “tanítás” és a “tanulás” megkülönböztetése. Javasolt, hogy az oktatási tartalmat különböző módszerekkel tegyék elérhetővé a hallgatók számára, mivel az egyéni tanulási stílusok és preferenciák jelentősen eltérnek. Az elfogadott oktatási filozófiától függetlenül a tanulókat kell a folyamat középpontjába helyezni. Ezenkívül döntő fontosságú, hogy arra ösztönözzük őket, hogy vállaljanak felelősséget saját tanulásukért. További javasolt fejlesztések közé tartozik a fokozott formatív értékelés és önértékelési lehetőségek, a reflektív portfóliók, a kollaboratív tanulás, az információs és kommunikációs technológiai alkalmazások megismertetése és fokozott alkalmazása, a korai klinikai expozíció, a minőségi kritériumok nagyobb hangsúlyozása a klinikai oktatásban, a közösségi gyakorlatok és egyéb tanórán kívüli tapasztalatok, például nemzetközi csereprogramok, valamint a kisebbségi és globális egészségügyi kérdések tudatosítása. A fogorvosképzésben egy globális hálózat létrehozása határozottan támogatott, de ahhoz, hogy hatékony legyen, aktív hallgatói képviseletre és részvételre van szükség.