Azoknak a betegeknek, akik akne miatt orális izotretinoint kapnak, nincs szükségük havi vérvizsgálatra, állítják egy metaanalízis szerzői.
A kutatók, akik 26 tanulmány adatait tekintették át 1574 beteg bevonásával, megállapították, hogy bár az izotretinoin kezelés gyakran jelentős változásokat eredményezett a laboratóriumi értékekben, például a vérképben és a lipidszintekben, ezek ritkán érték el a kóros szintet.
“E tanulmány eredményei arra utalnak, hogy a ritkább laboratóriumi monitorozás biztonságos lehet, kevés kihagyott, magas kockázatú laboratóriumi változással, sok aknés beteg esetében, akik az izotretinoin tipikus dózisát kapják” – írják a szerzők a JAMA Dermatology
2015. december 2-án megjelent szaklapban.
“A laboratóriumi ellenőrzés gyakoriságának csökkentése egyes betegek esetében segíthet csökkenteni az egészségügyi kiadásokat és az esetleges szorongást kiváltó vérvételeket” – teszik hozzá.
A kutatók Joslyn Kirby, a pennsylvaniai Hershey Medical Center bőrgyógyász professzora vezetésével 9-35 év közötti, akne vulgarisban szenvedő betegek vizsgálatát vizsgálták. Valamennyi vizsgálatban legalább napi 40 mg (vagy ≥0,5 mg/kg) izotretinoin dózisú kezelést alkalmaztak legalább négy héten keresztül. A laboratóriumi értékek változásait a National Institutes of Health (NIH) Clinical Center és a Common Terminology Criteria for Adverse Events referenciatartományai szerint határozták meg. Az egyes vizsgálatok átlagos követési ideje körülbelül 11 hét volt (6,5 hét a májpanelek esetében).
A csoport megállapította, hogy bár az izotretinoin minden laboratóriumi értéket hátrányosan befolyásolt, a súlyos hatások ritkák voltak. Például egy vizsgálat kivételével az összes koleszterinszint megfigyelései minden vizsgálatban a referenciatartományon belül maradtak. Bár az átlagértékek 19,7 mg/dl-lel emelkedtek a nyomon követés során a kiindulási értékhez képest, a kezelés alatti 184,7 mg/dl-es átlagérték kevesebb volt, mint az NIH által jelentős vagy magas kockázatúnak meghatározott 240 mg/dl-es küszöbérték.
Hasonlóképpen, a trigliceridszintek 37 mg/dl-lel emelkedtek a követés során, de az átlag 120 mg/dl volt, szemben a 200 mg/dl-es magas kockázatú értékkel.
A szerzők azt is megjegyzik, hogy az összkoleszterinszint és a trigliceridek nem változtak lényegesen 8 és 20 hét között a kiindulási értékhez képest, ami arra utal, hogy a késői hatások ritkák.
Eközben a májpanelek laboreredményei 22,7, 21,8 és 88,4 U/L átlagos aszpartát-aminotranszferáz (AST), alanin-aminotranszferáz (ALT) és alkalikus foszfatáz (AP) értékeket mutattak, ahol a 108, 111 és 367,5 U/L küszöbértékek határozzák meg a második fokozatú vagy jelentős mellékhatást.
Az elemzés azt is mutatja, hogy bár az átlagos fehérvérsejtszám 1130/μL-rel csökkent, a 6890/μL-es átlag még mindig a 3000/μL-es magas kockázati küszöbérték felett volt.
Az Egyesült Államokban az izotretinoin termékismertető az alapszintű éhgyomri lipid- és májvizsgálatot ajánlja heti vagy kétheti rendszerességgel, amíg a beteg válasza meg nem állapítható. Ezért a gyártó tanácsa ellentmond számos olyan vizsgálatnak, amelyek szerint a ritkább monitorozás is elegendő.
Az Egyesült Királyságban azonban az izotretinoin termékismertető a kezelés megkezdése után egy hónappal, majd ezt követően háromhavonta javasolja a májenzimek és az éhgyomri szérumlipidek alapvizsgálatát. Rendszeres ellenőrzés csak akkor javasolt, ha klinikailag indokolt. A Brit Bőrgyógyászok Szövetségének 2010-ben közzétett és a National Institute for Health and Care Excellence által támogatott iránymutatásai hasonló időintervallumokat javasolnak, megjegyezve, hogy “vannak olyan adatok, amelyek arra utalnak, hogy a kezelés alatt nem érdemes rutinszerű szűrővizsgálatokat végezni”.
Anjali Mahto, bőrgyógyász szakorvos és a Brit Bőr Alapítvány szóvivője elmondta, hogy bár az eredmények azt sugallják, hogy nem feltétlenül van szükség havi ellenőrzésre, “nyilvánvalóan szükség van a felíró orvos klinikai megítélésére”.
“A tanulmány szerzői is elismerik, hogy vannak bizonyos korlátok ebben a tanulmányban, mivel nem álltak rendelkezésre teljes betegadatok a végleges következtetések levonásához” – tette hozzá. “További vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy mely betegeknél lehet nagyobb a vérvizsgálati eltérések kockázata, és ennek megfelelően kell őket rétegezni”.