GeneralEdit
A diszkriminatívnak tekintett viselkedésmódok és attitűdök közé tartozik az a gondolat, hogy az aszexualitás mentális betegség, hogy az aszexualitás egy fázis vagy választás, hogy az aszexuális emberek nem képesek szeretetet érezni, és hogy az aszexuális emberek emberségtelennek érzik magukat. A tapasztalt diszkrimináció aspektusai az identitás más részeitől is függhetnek. Annak ellenére, hogy az évek során megnőtt a médiafigyelem, az aszexualitás továbbra is széles körben kevéssé ismert; a Sky News egyik felmérése szerint 1119 válaszadó 53 százaléka magabiztosnak érezte magát az aszexualitás meghatározásában, de e csoport 75 százaléka ezt helytelenül tette, vagy az aszexuális embereket egyszerűen libidóhiányosnak definiálta.
Aszexuális emberek néha diszkriminatív vagy elutasító hozzáállással vagy viselkedéssel találkoznak mind az LMBT közösségen belül, mind azon kívül. 2011-ben Dan Savage LMBT-aktivista kijelentette, hogy az aszexualitás egy választás, és úgy jellemezte, hogy “a nemi élet választása”, és méltatlannak tartotta a figyelemre. Ruth Westheimer szexuálterapeutát is kritika érte, amiért úgy vélte, hogy az orgazmus elérésének képessége azt jelentené, hogy valaki nem lehet aszexuális. 2015-ben további kritikát kapott, amiért azt sugallta, hogy az aszexualitás megoldásra váró probléma. A Yale Egyetem 169 aszexuális emberről 2016 áprilisában közzétett tanulmánya megállapította, hogy sokan elutasítással és szkepticizmussal találkoztak, amikor kinyilatkoztatták magukat. Törekvések történtek az aszexuálisok LMBT pride rendezvényekről való kizárásának megakadályozására.
Azokat az aszexuális embereket, akiknek aszexualitását csak azért fogadták el, mert nincs más magyarázat a szexuális aktivitás iránti érdektelenségükre, “kikezdhetetlen aszexuálisoknak” nevezik. Az aszexualitással szembeni hitetlenkedő hozzáállás miatt az aszexuális emberek félhetnek a coming out-tól.
Az Egyesült Királyság kormánya által végzett 2017-es LMBT-felmérés megállapította, hogy annak ellenére, hogy a több mint 108 000 válaszadó mindössze két százaléka vallotta magát aszexuálisnak, a ciszgender válaszadók között (a pánszexuális emberekkel együtt) a legalacsonyabb volt az átlagos életelégedettségük az összes szexuális irányultság közül. A felmérés eredményei azt is kimutatták, hogy az aszexuális emberek az Egyesült Királyságon belül a cisgender LMBT-csoportok közül a legkevésbé érzik jól magukat, és a cisgender aszexuális válaszadók 89 százaléka – a legmagasabb arány a megkérdezett csoportok közül – nem volt hajlandó nyíltan vállalni identitását, mert félt a negatív reakcióktól.
Társadalmi diszkriminációSzerkesztés
Az aszexuális embereket társadalmilag diszkriminálhatják a heteroszexualitás alapértelmezett szexualitást jelentő hiedelmek, vagy az a hiedelem, hogy az aszexuális emberek csak melegek vagy leszbikusok, akik tagadják “valódi” identitásukat. Néhány aszexuális emberről még az is ismert, hogy megtapasztalta a melegek bántalmazását, mivel aszexualitásukat tévesen homoszexualitásnak vélték. Az aszexualitást a feketeellenesség eszközeként is felhasználták, hogy egyes feketéket rasszista sztereotípiák révén “de-szexualizáljanak”, például az Egyesült Államokban a mammy archetípusban.
Két tanulmány megállapította, hogy az aszexuális embereket jobban dehumanizálják, mint a heteroszexuálisokat, homoszexuálisokat és biszexuálisokat, gyakran állatokhoz vagy robotokhoz hasonlítják őket szexualitásuk miatt.
Az aszexuális emberek nemrég jelentek meg identitásként, ezért gyakran kevesebb jogi védelemben részesülnek, mint a melegek, leszbikusok és biszexuálisok, bár New Yorkban a szexuális irányultsággal kapcsolatos megkülönböztetésmentességi törvény az aszexuálisokat védett osztályba sorolja. Az aszexuálisokról az is ismert, hogy korrekciós nemi erőszaknak vetették alá őket. Nyomást gyakorolhatnak rájuk, hogy szexuális tevékenységet folytassanak, és hogy orvoshoz menjenek, hogy “helyrehozzák” aszexualitásukat. Egy 2015-ös felmérés szerint a megkérdezett közel 8000 aszexuális ember 43,5 százaléka találkozott már szexuális erőszakkal, annak ellenére, hogy tévhit, hogy az aszexuális emberek soha nem találkoznak szexuális helyzetekkel, vagy nem vesznek részt ilyenekben, és ezért képtelenek a szexuális erőszakra.
Egyesek, például Mark Carrigan szociológus úgy vélik, hogy az aszexuális emberekkel szembeni diszkriminációnak inkább a marginalizációhoz van köze, mint a szexualitáson alapuló diszkrimináció más formáihoz, például a homofóbiához kapcsolódó tipikus gyűlölethez, és hogy az aszexuális emberekkel szembeni diszkrimináció nagy része az aszexualitás megértésének és tudatosításának hiányából ered.
Egy 248 aszexuális egyetemista körében végzett tanulmány szerint az aszexuális emberek egy része nem azonosul az LMBT ernyővel. Az aszexualitásnak az LMBT és a queer ernyőkbe való beillesztése is vitatott, számos okból, többek között abból a meggyőződésből, hogy az aszexuálisok nem tapasztalnak a homofóbiához és a transzfóbiához hasonló elnyomást, valamint abból, hogy az aszexualitás nem szexuális irányultság. Sherronda J. Brown a Wear Your Voice-tól kijelentette, hogy egyesek, akik ellenzik az aszexuális emberek LMBT-közösségbe való befogadását, azzal érvelnek, hogy az aszexuálisokat egyáltalán nem diszkriminálják, és hogy az aszexuális emberek hetero kiváltságokat tapasztalnak. Brown bírálta ezt a nézetet, mivel az aszexuális identitást eltörli azon feltételezés alapján, hogy az aszexuális emberek csalárd módon beszivárognak az LMBT közösségbe, és mivel azt feltételezi, hogy mindenki hetero, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják.
Egy kanadai egyetem 148 egyetemi hallgatója körében végzett vizsgálat bizonyítékot talált arra, hogy az aszexuálisokkal szembeni negatív attitűdök magasabbak, mint a homoszexuálisokkal és biszexuálisokkal szembeni attitűdök. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a résztvevők kisebb valószínűséggel adtak bérbe aszexuálisoknak, mint heteroszexuális társaiknak. Ugyanakkor nagyobb valószínűséggel adtak bérbe aszexuálisoknak, mint biszexuálisoknak. Emellett a tanulmány pozitív korrelációt talált a jobboldali autoriter identifikáció és az aszexualitással szembeni negatív attitűdök között.
Egy másik tanulmányban 101 résztvevőt (akik közül egyikük sem tartozott szexuális kisebbséghez) kértek meg arra, hogy töltsenek ki egy online felmérést a SurveyMonkey oldalon. Hogy kizárják az ismeretlenséget mint a negatív attitűdök okát, a szapioszexuálisokra vonatkozó kérdéseket is mellékeltek. A vizsgálat azt mutatta, hogy az emberek kevésbé ismerték a szapioszexuálisokat. Az aszexuálisokkal szembeni attitűdök azonban kevésbé voltak pozitívak, mint a szapioszexuálisoké, ami arra utal, hogy az ismeretlenség talán nem játszik jelentős szerepet az afóbiában.
2018 márciusában a holland Államtanács elutasította egy algériai állampolgár menedékkérelmét, aki aszexualitása miatt üldöztetéstől tartott, mondván, hogy az aszexualitás nem tartozik a biztonságos származási ország fogalma alóli LMBT kivétel alá, mivel Algériában nem büntetendő, és az aszexuális embereket ott nem diszkriminálják. Az ítéletet a hágai kerületi bíróság hatályon kívül helyezte, és kimondta, hogy az aszexualitás igenis a kivétel hatálya alá tartozik, mivel szerintük a “szexuális irányultságon alapuló társadalmi megkülönböztetés” magában foglalja a “hagyományos kapcsolatoktól való eltérést”, valamint a szexuális aktusokat is.
Az Egyesült Királyság LMBT Alapítványa ugyanebben az évben kijelentette, hogy a tudatosság és a félelem hiánya miatt az aszexuális közösségeket gyakran figyelmen kívül hagyják az LMBT közösségen belül.
Intézményesített diszkriminációSzerkesztés
A Nova Science Publishers által közzétett tanulmány kevés bizonyítékot talált az aszexuálisok aszexualitásuk miatti intézményes megkülönböztetésére. A tanulmány szerzői elméletük szerint ennek az lehet az oka, hogy a szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció többsége vallási jellegű, míg az aszexualitás “erkölcsileg igazolhatónak tekinthető, mivel a szexuális vonzalom/vágyakozás hiányát számos vallási intézmény évszázadok óta kívánatos állapotnak tekinti.”
Egyes jogrendszerekben a házasságok érvényteleníthetők, ha nem legitimálják a házasságkötést. Ezt diszkriminatívnak tekintették az aszexuálisokkal szemben. Ismert, hogy az iskolai szexuális felvilágosító programok is diszkriminálják az aszexuálisokat.
2015 elején Oroszország törvényt fogadott el, amely megtiltotta többek között a “szexuális preferenciazavarokkal” rendelkező személyek számára a vezetői engedély megszerzését. Az Orosz Emberi Jogi Ügyvédek Szövetsége szerint ez gyakorlatilag megtiltotta “minden transznemű, bigender, aszexuális, transzvesztita, transzdresszív és nemi átalakításra szoruló embernek” a vezetést.
Média és szolgáltatásokSzerkesztés
Az aszexuálisok kevésbé vannak képviselve a mainstream médiában és szolgáltatásokban, ami elősegíti az aszexuálisokkal szembeni ellenségességet és előítéleteket, és mind a hetero-, mind az LMBT-közösségek elutasításához vezethet. Egyes online társkereső szolgáltatások, köztük a Bumble és a Match.com esetében nincs lehetőség arra, hogy a felhasználók aszexuálisnak vallják magukat, ami akadályozza őket abban, hogy romantikus partnereket találjanak.
Az aszexualitást a médiában néha nemkívánatosnak ábrázolják. 2012-ben a House című orvosi tévéjátékot kritika érte az aszexualitás orvosi szakmán belüli ábrázolása és az aszexualitás legitimitásával kapcsolatos szkepticizmus ösztönzése miatt. A történet középpontjában az a feltételezés állt, hogy az epizód pácienseinek – egy aszexuális házaspárnak – aszexualitása egy orvosi állapot következménye: az egyik aszexuális karaktert “óriási algatócsaként” jellemezték, a címszereplő pedig 100 dollárt tett fel arra, hogy egy másik aszexualitása mögött orvosi okot talál; a sorozatot az AVEN alapítója, David Jay bírálta az aszexualitás “problémás és kóros” orvosi állapotként való ábrázolása miatt. 2017-ben rosszallás fogadta azt a döntést, hogy Jughead karakterét a Riverdale-ben (az Archie Comics alapján készült tévéműsorban) aszexuálisból heteroszexuálissá változtatták, és valaki “aszexuális kitörlésnek” bélyegezte.
2019-ben a Death Stranding című videojátékot kritizálták, mert az aszexualitást életstílusként ábrázolta, azt sugallta, hogy az, hogy valaki kihez vonzódik, választás kérdése, összetévesztette az aszexualitást azzal, hogy nem akar érzelmi kötődést, és arra célzott, hogy az aszexualitás felelős a világában a születési ráta csökkenéséért.