Affinitás érés: az a folyamat, amelynek során a B-sejtek megérnek és olyan antitesteket termelnek, amelyek nagyobb affinitással rendelkeznek az antigén célpontjukhoz. Ez a folyamat akkor válik hangsúlyosabbá, amikor az immunválasz már javában zajlik.
Az izomsejtek felszínén, az izmok és az idegek közötti átmenetben kifejeződő receptor. A receptor megköti az acetilkolin, az idegek által felszabadított molekulát, amely izomösszehúzódást vált ki.
Enzimek, amelyek foszfátcsoportokat visznek át egy donorról (pl. ATP) a fehérjékre. A tirozinkináz autoimmun válasz célpontjává válhat.
A csecsemőknél megfigyelhető autoimmun betegség, amelyet a Ro és/vagy La antigének elleni autoantitestek anyáról a csecsemőre történő átjutása okoz. A betegség nagyon súlyos lehet, mivel ezek az antitestek képesek szívblokkot okozni.
A desmoglein 1, a desmoszóma egyik fehérjéje ellen irányuló autoantitestek jelenléte által okozott autoimmun betegség. A desmoszómák olyan struktúrák, amelyek a bőr sejtjeit szorosan összetartják. Az antitestek megszakítják ezt a kapcsolatot, ami hólyagok kialakulásához vezet.
A desmoglein 3, a desmoszóma egy fehérje része ellen irányuló autoantitestek jelenléte által okozott autoimmun betegség. A desmoszómák olyan struktúrák, amelyek a bőr sejtjeit szorosan összetartják. Az antitestek megszakítják ezt a kapcsolatot, ami hólyagok kialakulásához vezet.
A normál véralvadáshoz szükséges vérlemezkék ellen irányuló autoimmun betegség. A betegeknek jellegzetes vérzéses tünetei vannak.
A vázizomzaton található acetilkolin-receptor ellen irányuló autoimmun betegség, amelyet a vázizomzaton található autoantitestek jelenléte okoz. A betegeknek jellegzetes izomgyengeségük van.
Immunsejtek, főként B-sejtek és T-sejtek aggregátumai, amelyek az autoimmunitás által érintett szervekben alakulnak ki, olyan szervekben, amelyek normális esetben nem tartalmaznak limfocitákat.
A humán leukocita antigén (HLA) rendszer az emberi fajban az MHC.
A fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) olyan gének csoportja, amelyek a sejtfelszínen kifejeződő fehérjéket állítanak elő, amelyek részt vesznek az antigénfeldolgozásban és más immunfunkciókban. Az MHC-gének a legpolymorfabb génjeink, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a gén különböző embereknél kissé eltérő szekvenciával rendelkezik.
A gén helyzete egy kromoszómán. Ha ugyanannak a génnek különböző embereknél különböző változatai vannak, ezek a változatok (az úgynevezett “allélok”) még mindig ugyanazt a lókuszt foglalják el.
A fehérjék (például antitestek és antigének) mennyiségi meghatározására használt technika, amely azon alapul, hogy oldatba helyezve hogyan szórják a fényt.
Minden olyan vírus, baktérium, parazita vagy gomba, amely bejuthat az emberi szervezetbe és betegséget okozhat.
A páciens szérumában lévő antitestek jelenlétének meghatározására használt technika, amelyet a műanyag lemezre rögzített, tisztított, érdeklődésre számot tartó antigénhez való kötődésük mutat ki. Az antigénhez való kötődés után a beteg antitesteket egy enzimhez kapcsolt, kereskedelmi forgalomban kapható, humán antitestek ellen irányuló antitest hozzáadásával detektálják.
A beteg szérumában lévő antitestek jelenlétének meghatározására használt technika, amelyet a mágneses gyöngyökhöz rögzített, tisztított, érdekes antigénhez való kötődésükkel mutatnak ki. Az antigénhez való kötődés után a beteg antitesteket egy fénykibocsátó molekulához kapcsolt, humán antitestek ellen irányuló kereskedelmi antitest hozzáadásával detektálják.
A páciens szérumában lévő antitestek jelenlétének meghatározására használt technika, amelyet egy adott szöveti szubsztráthoz való kötődésükkel mutatnak ki. A szövethez való kötődés után a beteg antitesteket egy fluoreszcens festékkel összekapcsolt, humán antitestek ellen irányuló kereskedelmi antitest hozzáadásával detektálják.
Az immunellenőrző pontok olyan molekulák, amelyek normális esetben a T-sejtek fékezésével szabályozzák az immunválaszt. Ha az ellenőrző pontokat gátolják, a T-sejtek felszabadulnak, és felhasználhatók a rákos sejtek elpusztítására. Ugyanakkor az ellenőrzőpontok gátlása a T-sejteket képessé teszi arra, hogy autoimmun betegségeket okozzanak.
A T-sejtek a baktériumok és vírusok antigénjei helyett a beteghez tartozó antigéneket (például a pajzsmirigyben lévő tiroglobulint vagy a szívben lévő miozint) ismerik fel.
Sok klónból áll vagy abból származik.
Az immunrendszer megváltozásának különböző formái, amikor a különböző immunrendszeri komponensek közötti normális egyensúly megváltozik.
Egy betegség, amelyet egyes Streptococcus fajokkal való fertőzés indít el, ahol a beteg antitesteket termel e baktériumok ellen, amelyek azonban szívantigénekkel is felismerik, például a szívizomzat myozinjával.
Az antigénnek az a része, amelyet egy antitest vagy egy T-sejt receptor felismer.
Ezek a limfociták, más néven B-sejtek, számos antigén egyikére specifikus felszíni receptorral rendelkeznek. A B-sejtek antitesteket is választanak ki, amelyeket, ha saját komponensek ellen irányulnak, autoantitesteknek nevezünk (ahogyan az autoimmun betegségekben szenvedő betegeknél megtalálható).
Ezek a T-sejtekként is ismert limfociták egyike annak a két limfocita típusnak, amelyek felszínükön antigén-specifikus receptorokkal rendelkeznek, és az adaptív immunitást közvetítik (a másik típus a B-limfocita).
Minden olyan molekula, amelyet az antitestek vagy a T-limfociták specifikusan fel tudnak ismerni. A felismerés jellemzően az antigén egyes részeire (és nem a teljes antigénre) összpontosul, amelyeket epitópoknak nevezünk.
A beteg antigénjeit felismerő antitestek típusa, amelyek az autoimmun betegségekben mindig jelen vannak, és néha okozzák azokat.
A beteg normális összetevője, például egy fehérje vagy egy fehérje-nukleinsav komplex, amelyet a beteg saját antitestjei és/vagy T-limfocitái felismernek egy autoimmun betegség során.
A B-limfociták és plazmasejtek által termelt fehérjék, amelyek specifikus molekulákat, úgynevezett antigéneket ismernek fel.
A személy genotípusa és környezete által meghatározott (morfológiai, fiziológiai, biokémiai stb.) tulajdonságok összessége.
A szövetek megkeményedése, amelyet a kollagénrostok rendellenes lerakódása okoz. Például a bőr szkleróziója szklerodermia esetén; és a vese szkleróziója cukorbetegeknél, akiknél glomeruláris betegség alakul ki.
A bőr melanocitáit célzó autoimmun betegség, amely jellegzetes elszíneződési foltokat eredményez, amelyek elcsúfítják, és rontják a beteg önértékelését és életminőségét.
Egy szisztémás autoimmun betegség, amely a bőrt (dermatomyozitisz), a harántcsíkolt izmokat (polymyozitisz) és gyakran más célpontokat (az ízületektől a tüdőig) érint.
Egy autoimmun betegség, amely túlnyomórészt a pajzsmirigyet célozza, és amelyet olyan autoantitestek közvetítenek, amelyek a TSH-receptor nevű, a pajzsmirigysejteken kifejeződő receptorhoz kötődnek és azt stimulálják.
Szisztémás autoimmun betegség, amely az ízületeket (a reumatoid artritiszhez hasonló mintázattal) és számos más szervet (a vesétől, a szívtől, az izmoktól kezdve az idegrendszerig), a bőrt és gyakran más szerveket (például a tüdőt és a gyomor-bélrendszert) érinti.
A szisztémás autoimmun betegség, amely az ízületeket (a reumatoid artritiszhez hasonló mintázattal) és számos más szervet (a vesétől, szívtől, izmoktól kezdve az idegrendszerig) érint.
A szisztémás autoimmun betegség, amely elsősorban a perifériás ízületeket (például a kéz, könyök, váll, térd és csípő ízületeit) bélelő hártyát (az úgynevezett synoviumot) veszi célba.