A kongresszusban 1973 óta számos emberi életre vonatkozó módosító indítványt terjesztettek elő, összesen 20 napon át, 1974-ben, 1975-ben és 1981-ben a szenátus igazságügyi bizottsága előtt, számos más bizottság előtt, és számos vitát tartottak. 1973 és 2003 között a National Committee for a Human Life Amendment összesen 330 különböző szövegű javaslatról számolt be, amelyek többsége a bizottságban elhalt. Az emberi életre vonatkozó módosítás egyetlen változata, amely hivatalos szavazásig jutott, a Hatch-Eagleton módosítás volt, amely 1983. június 28-án 49 támogató szavazatot kapott a szenátusban, ami 18 szavazattal maradt el az elfogadáshoz szükséges 67 szavazattól.
A Hogan-kiegészítés Szerkesztés
A Lawrence Hogan képviselő (R-MD) által 1973. január 30-án, a H.J.Res. 261.
1. szakasz. Sem az Egyesült Államok, sem bármely állam nem foszthat meg egyetlen emberi lényt sem a fogantatás pillanatától kezdve az élettől a törvényes eljárás nélkül; és nem tagadhatja meg egyetlen emberi lénytől sem a fogantatás pillanatától kezdve a joghatósága alatt a törvények egyenlő védelmét.
2. szakasz. Sem az Egyesült Államok, sem bármely állam nem foszthat meg egyetlen emberi lényt sem az életétől betegség, kor vagy cselekvőképtelenség miatt.
3. szakasz. A Kongresszusnak és az egyes államoknak jogában áll e cikknek megfelelő törvényhozással érvényt szerezni.
A Whitehurst módosítás Szerkesztés
Előterjesztette G. William Whitehurst képviselő (R-VA) 1973. március 13-án, a H.J.Res. 427.nb
1. szakasz. Az Alkotmányban semmi sem akadályozhatja meg, hogy bármely állam vagy terület, illetve a Columbia kerület a joghatósága alá tartozó bármely terület tekintetében engedélyezze, szabályozza vagy betiltsa az abortusz gyakorlatát.
A Burke-kiegészítés Szerkesztés
Előterjesztette James Burke (D-MA) 1973. szeptember 12-én, a H.J.Res. 769.
1. szakasz. Az élethez való jog tekintetében a “személy” szó, ahogyan ebben a cikkben, valamint az Egyesült Államok Alkotmányának ötödik és tizennegyedik módosítási cikkében szerepel, minden emberi lényre vonatkozik, beleértve a meg nem született utódokat is biológiai fejlődésük minden szakaszában, függetlenül életkoruktól, egészségi állapotuktól, funkciójuktól vagy függőségi állapotuktól.
2. szakasz. Senki sem végezhet abortuszt, kivéve, ha az abortuszt csak vészhelyzetben engedélyező jogszabály alapján és azzal összhangban, ha orvosi szempontból ésszerű bizonyossággal megállapítható, hogy a terhesség folytatása az anya halálát okozná, és az adott személyt arra kötelezi, hogy a jó orvosi gyakorlatnak megfelelően tegyen meg minden ésszerű erőfeszítést a meg nem született utód életének megőrzése érdekében.
3. szakasz. A Kongresszus és az egyes államok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy ezt a cikket saját hatáskörükön belül megfelelő jogszabályokkal érvényesítsék.
Scott módosítás Szerkesztés
Előterjesztette: Sen. William Scott (R-VA) 1975. június 6-án, az S.J.Res. 91 alapján.
A terhesség megszakításának körülményeit szabályozó hatásköröket az államoknak tartják fenn.
The Paramount AmendmentEdit
Előterjesztette: Rep. Romano Mazzoli (D-KY) 1979. április 5-én, a H.J.Res. 294 keretében.
Az élethez való legfőbb jog minden emberi lényt a megtermékenyítés pillanatától kezdve megillet, tekintet nélkül a korra, az egészségi állapotra vagy a függőségi állapotra.
Hatch módosításSzerkesztés
Előterjesztette Orrin Hatch szenátor (R-UT) 1981. szeptember 21-én, az S.J.Res. 110.
Az abortuszhoz való jogot ez az alkotmány nem biztosítja. A Kongresszus és az egyes államok egyidejűleg rendelkeznek az abortuszok korlátozására és betiltására vonatkozó hatáskörrel: Provided, That a state law which is more restrictive than a law of the Congress shall apply.
The Hatch-Eagleton AmendmentEdit
Introduced by Sen. Orrin Hatch and Sen. Thomas Eagleton (D-MO) on January 26, 1983, under S.J.Res. 3 and referred to the Committee on the Judiciary. Az ügyet február 22-én az Alkotmányügyi Albizottság elé utalták, és az albizottság február 28-án és március 7-én meghallgatásokat tartott. Március 23-án az albizottság “egy módosítással együtt kedvezően javasolta a teljes bizottságnak”. Maga a bizottság április 19-én elrendelte, hogy az állásfoglalást módosítással, ajánlás nélkül jelentse, majd az állásfoglalást jelentették a szenátusnak, és július 7-én felvették a jogalkotási naptárba. Az állásfoglalás végül július 27-én és 28-án került a teljes szenátus elé, ahol 49-50 szavazattal nem sikerült elfogadni.