Közzétette:
Közzétette::
Feliratkozás
Kattintson ide az e-mail értesítések kezeléséhez
Click Here to Manage Email Alerts
Back to Healio
Back to Healio
A tanulmány eredményei szerint mind az atípusos ductalis hyperplasia, mind az atípusos lobularis hyperplasia premalignus elváltozásnak tekintendő, amely egyforma eséllyel fejlődhet emlőrákká.
A megállapítások ellentmondanak a jelenlegi klinikai felfogásnak, amely szerint az atipikus ductalis hyperplasia nem közvetlen előjele az emlőráknak.
Lynn C. Hartmann
“Évente több mint egymillió amerikai nőnél végeznek jóindulatú leletet tartalmazó mellbiopsziát” – mondta Dr. Lynn C. Hartmann, a minnesville-i Rochesterben található Mayo Klinika onkológus professzora, mondta egy sajtóközleményben. “Ezeknek a biopsziáknak körülbelül 10%-a mutat atípusos hiperpláziát, egy olyan premalignus leletet, amely abnormális sejtek burjánzásával jár, és amely rendelkezik az emlőrák néhány, de nem minden jellemzőjével.”
A kutatók 698 olyan nőt értékeltek, akiknél a Mayo Klinikán mellbiopsziát végeztek, és akiknél a szövettani lelet atipikus hiperpláziára utalt.”
A kutatók az összes atipikus ductalis hiperpláziás és atipikus lobuláris hiperpláziás beteget átlagosan 12,5 évig követték. A kutatók a Mayo kórlapot, a Mayo Tumor Regisztert és egy, a tanulmányhoz kapcsolódó kérdőívet használtak a betegek nyomon követésére az emlőrákos események és a kockázati tényezőkre vonatkozó információk tekintetében. Amikor emlőrákot diagnosztizáltak, az elemzéshez orvosi feljegyzéseket és szövetlemezeket szereztek be.
A diagnosztizált rákok atípiákhoz viszonyított lateralitását ipsilaterális, kontralaterális és bilaterális kategóriákba sorolták. Az atípusos hiperpláziával rendelkező 698 nő közül 143-nál alakult ki emlőrák az utánkövetés során.
A duktális hiperplázia és a lobuláris hiperplázia esetében egyaránt 2:1 volt az ipsilaterális és a kontralaterális emlőrák aránya. Az ipsilaterális progressziónak ez az előfordulása az első 5 éven belül volt jellemző, ami összhangban van a ductalis hyperplasia és a lobuláris hyperplasia prekurzor fenotípusával. Mindkét atípia-típus esetében az invazív duktális rákok prevalenciáját figyelték meg, és ezek 69%-át közepes vagy magas fokúnak találták.
“A legtöbben az emlőrák közvetlen előfutárának tekintették, azzal érvelve, hogy teljes sebészeti eltávolítást igényel, míg mások fenntartották, hogy az emlőrák fokozott és egyenlő kockázatának indikátoraként szolgál mindkét emlőben, és nem igényel teljes sebészeti eltávolítást”- mondta Hartmann.
“Ha egy nőnek emlőbiopsziája van, és az atípiát mutat, bölcs dolog lehet, ha egy emlőközpontba fordul, hogy ajánlásokat kapjon a felügyeletre és a megelőző terápiás lehetőségekre vonatkozóan. Reméljük, hogy ezek az adatok tovább segítik a klinikusokat abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az emlő atípia kezelési stratégiáival kapcsolatban” – mondta.”
Megosztás: Az egyik kutató kereskedelmi kutatási támogatásról, valamint a Pfizerrel való tanácsadói/tanácsadói kapcsolatról számol be.
Feliratkozás
Kattintson ide az e-mail értesítések kezeléséhez
Click Here to Manage Email Alerts
Back to Healio
Back to Healio