Aria
Az opera egyszólamú darabja, azaz egy szólóénekesnek szóló dal. A görög és latin “aer” szóból származik, jelentése “levegő”.
Bariton
A középső férfi énekhang, amely a basszus és a tenor hangterjedelem között helyezkedik el. A bariton az operában gyakran vagy a gonosztevőt, a tenor szerelmi vetélytársát, vagy a legjobb társát alakítja.
Basszus
A legmélyebb férfi énekhang. A komoly operákban a basszusok általában tekintélyes figurákat, például apákat, uralkodókat vagy papokat alakítanak, de néha az ördög megtestesítőit is megjelenítik. A vígoperákban viszont a basszus gyakran egy bohókás öregember.
Cadenza
Egy olyan szakasz, általában egy zeneszám végén, amelyben az énekesek néhány rögtönzött ütemet adnak elő vokálisan mutatós zenéből, hogy megszemélyesítsék karakterüket és megmutassák virtuozitásukat.
Koloratura
Munkásan díszített vokális zene, amely a skálán felfelé és lefelé futásokat, trillákat, széles dallamugrásokat és szótagonként sok gyors hangot tartalmaz, és amelyet egyrészt egy karakter felfokozott érzelmi állapotának ábrázolására, másrészt az énekes “atletikus” virtuozitásának bemutatására használnak. Sokan ezt “tipikus operaéneklésnek” neveznék.
Continuo
A száraz vagy “secco” recitativó kísérete, amely csembalóra vagy más billentyűs hangszerre íródott egy basszushangszerrel (pl. csellóval) együtt. Általában a drámai cselekményt követi és kommentálja.
Contralto
A legmélyebb női hang. A mezzoszopránhoz hasonlóan gyakran női gonosztevőket vagy “nadrágszerepeket” testesítenek meg, azaz magasabb hangú férfiaknak írt szerepeket (például a barokk operában).
Kontratenor
A legmagasabb férfihang. A kontratenorok gyakran énekelnek barokk operát, de van számukra modern repertoár is.
Diva
Szó szerint ‘istennő’, vagy jelentős női operacsillag, néha ‘primadonnának’ (‘first lady’) is nevezik.
Dramma giocoso
A 18. század közepén kialakult opera buffa egy alkategóriája, amely a komédia közepette és a happy end ellenére is tartalmazott szentimentalizmust, pátoszt, sőt néha a tragikum felcsillanásait is. Emellett felső-, közép- és alsóosztálybeli szereplők is szerepeltek benne, nem csak az utóbbiak.
Libretto
Szó szerint ‘kis könyv’, az operában vagy oratóriumban énekelt szöveg.
Mezzoszoprán
A középső női énekhang. A mezzoszopránok gyakran alakítanak anyai figurákat, gazfickókat vagy csábító antihősnőket. Gyakran vállalnak “nadrágszerepeket” is, férfiaknak szánt karaktereket.
Obbligato
Az operában egy vokális számban a szóló hangszeres szólam, amelynek célja, hogy ne csak kísérje, hanem támogassa a fő énekszólamot, vagy feldobja azt. Néha ugyanolyan feltűnő, mint maga az énekszólam.
Opera
Egy színdarab zenei formában. Olyan művészeti forma, amelyben énekesek és hangszeresek egy librettót (szöveget) és kottát egyesítő drámai művet adnak elő színházi környezetben.
Opera buffa
A 18. századból származó könnyed operaműfaj, amely szórakoztató módon ábrázolja a hétköznapi szereplőket, akik az élet ismert kihívásaival és gyarlóságaival küzdenek.
Recitativó
A vokális zene olyan stílusa, amely a hétköznapi beszéd ritmusát és hangmagasságát követi. A szillabikus recitativo secco (“száraz recitativo”, csak continuo kísérettel) a cselekmény előrevitelére szolgál, míg az érzelmesebb recitativo accompagnato (“kísért recitativo”, teljes zenekarral) a drámai hőfokot emeli, és teljes áriákhoz és együttesekhez vezet.
Soprán
A legmagasabb és leggyakoribb női énekhang. Leggyakrabban a komikus és komoly operák fiatal romantikus hősnői.
Supertitles
Az opera librettójának kivetítése – gyakran angol fordításban – a színpad felett elhelyezett kijelzőn.
Tenor
A legmagasabb természetes felnőtt férfi énekhang. A 18. és 19. századi operákban a vezető tenorok szinte mindig a romantikus hősök, bár akad közöttük néhány zsivány is.
Trill
A hangmagasság nagyon gyors váltakozása két szomszédos hang között, amelyet virtuóz vokális effektként használnak.
Vibrato
Az énekhang enyhe hangmagasság-változásai által keltett lágy rezgés. Ez melegséget, gazdagságot és kifejezőerőt kölcsönöz a hangnak.