A természetben mindenütt jelen lévő örvénygyűrűk a folyadékdinamika érdekes csodái. Ezeket a toroidális vagy fánk alakú örvényeket az emberi szívben áramló vér alakítja ki, a delfinek és más tengeri emlősök szórakozás céljából buborékgyűrűk gyűrűjeként lökik ki őket, sőt a kitörő vulkánok kráteréből is kilökődnek. Ezek az örvények egy olyan keringő folyadékból állnak, amely egy zárt hurok körül forog; vagyis a keringő folyadék örvényvonalai egy gyűrűt alkotnak. Az örvénygyűrűk úgy jönnek létre, hogy egy kihegyezett szélű nyíláson keresztül egy folyadékcsapot löknek ki a környező, álló folyadékba. A két folyadék közötti viszkózus kölcsönhatások hatására a kilökött folyadék tengelyszimmetrikusan visszacsavarodik önmagára, fánk alakú örvényt alkotva, amely egy örvénymag körül kering, és a nyílásra merőleges irányba tolódik.
Információért: Ryan McKeown
Jobbra fent: Örvénygyűrű ütközése és közeli felvétel az örvénymag széteséséről. Balra lent: Az örvénygyűrű ütközés 3D rekonstrukciója. az ütközés külső gyűrűje mentén lévő üreges sáv az örvénymag.
A két azonos örvénygyűrű frontális ütközését korábban már vizsgálták makroszkópikusan, és kimutatták, hogy az ütközés összetett áramlási mintázatot hoz létre; az ütközés dinamikáját azonban soha nem sikerült megmagyarázni. Amikor két lamináris örvénygyűrű frontálisan ütközik, először mindkettő sugárirányban tágul az ütközési sík mentén, ahogy a magjuk közeledik egymáshoz. Amikor azonban a magok közötti távolság a kezdeti Reynolds-számtól függően a méretükkel összemérhetővé válik, vagy másodlagos örvénygyűrűkké kapcsolódnak vissza, vagy turbulens felhővé bomlanak, ahogy a fenti jobb oldalon látható. Érdekel ezen örvénymagok gyors, közeli kölcsönhatásainak vizsgálata, különösen nagyobb Reynolds-számoknál, mivel úgy tűnik, hogy véges idő alatt egyre kisebb hosszskálákra történő energiakaszkádot mutatnak be.